Azt hiszem, máshol még nem állítottak szobrot egy építészeti díjnak. Sárvár nem csak fürdőzési lehetőséget kínál, de vára és arborétuma is megér 2-2 órát.

Eredetileg nem volt betervezve, de végül rátettem a programra még egy napot. Előző délután, a  nap végén betértem a vár közelében található Tourinform irodába (Várkerület 33/c), ahol kaptam egy szálláshelyes prospektust. Ebből nekiálltam végigtelefonálni a szóba jöhető szállásokat, aztán találtam is egyet. Kicsit drágább volt, kicsit messzebb volt a központtól, és nem kicsit ízléstelen volt az az újgazdag giccs, ami az előtérben fogadott, de arra azért jó volt, hogy beüljek egy kád vízbe, kiáztassam magam, és éjszaka aludjak egy jót.

Másnap reggel a közeli benzinkúton vettem egy szendvicset, aztán felpakoltam a cuccaimat a hátamra, és besétáltam. A Deák Ferenc utcán és a Posta téren át értem be a központba. A Deák Ferenc utca végén kiszélesedő teret szépen felújították, bár a hatalmas szökőkutat már nagyzolásnak érzem.

A Vár elé érve meglepő szoborral találkoztam. 1982-ben Sárvárt Hild János emlékéremmel jutalmazták, ennek emlékére egy téglákat cipelő alak szobrát állították fel. A műemlékvédelmi törekvések sikeréért adott érem emléke a Vár bejáratánál, a téglafalon is megjelenik egy jókora dombormű formájában. Azt hiszem, máshol még nem állítottak szobrot egy építészeti díjnak. 

Mivel még viszonylag korán volt, nem mentem be a Várba, hanem egy picit arrébb sétálva, a Vár parkjának oldalában az Arborétum bejáratát kerestem meg. (Sárvári Arborétum, www.erti.hu, áprilistól október végéig 9 és 19 óra között tartanak nyitva, télen csak 17 óráig. A teljes árú belépőjegy felnőtteknek kemény 250 forint 2015-ben.)

"A kert növényanyagát és tájképét tekintve alapvetően két részre osztható. Az egyik, az egykori ártéri keményfás ligeterdő maradvány, amely ma a város közepén ad képet az urbanizáció előtti állapotokról. Itt 300 éves ősi kocsányos tölgyek, magas kőrisek és szálanként megmaradt, de jobbára csak fiatalabb mezei szil példányok uralják a területet, körülölelve a mintegy egy hektáros halastavat, a ligeterdők megszokott elegyfajaival és cserjefajaival. Az arborétum másik része a hagyományos értelemben vett arborétum, ahol a 200 évvel ezelőtt megkezdett angolpark alapjain alakult ki a mai összkép. Az arborétum talán legnagyobb értékét minden bizonnyal ezek az évszázados példányok képezik. A tájképet a legidősebb, mintegy 200 éves platánok, fekete fenyők, tiszafák, japánakácok, vasfák és egy hatalmas egylevelű magaskőris (Fraxinus excelsior ’Diversifolia’) uralják. A későbbi telepítések közül a 100-130 éves liliomfák (Magnolia denudata, M. hypoleuca, M. kobus, M. liliiflora ’Nigra’, M. tripetala) hívják leginkább magukra a figyelmet, de sokféle rododendron és azálea faj élvezi a savanyú öntés talaj nyújtotta ideális termőhelyi feltételeket." (www.erti.hu)

A vízhólyagos lábam lassabb tempóra kényszerített, ez viszont remek alkalmat adott arra, hogy szemlélődjek, nézelődjek, fotózzak:

Ezután még egy látnivalóra maradt időm, mert még haza is kellett utaznom aznap. A fürdőzést a lábaim miatt lehúztam a listáról, a Vár viszont ott volt a szomszédban. Fotójeggyel együtt is 2000 forintból megúsztam a belépést. 

A vár építését a 13. században kezdték, a 16. században nyerte el lényegében ma is látható formáját, Nádasdy Tamás idején. A 17. században III. Nádasdy Ferenc országbíró irányítása alatt folytak még jelentős építkezések.

Az állandó kiállítás jelentős része a haditörténetről szól, ami engem annyira nem érdekelt. Egy festmény ragadta meg jobban a figyelmemet (Bodó Ilona: Huszárparádé Charlestonban):

Bodó Ilona (1927-2002) Kováts Mihály huszárjainak állított emléket, akik 1779-ben felmentették a dél-karolinai Charlestont. Az ezredes a csatában halálos sebet kapott. Charlestonban ma is áll Kováts szobra.

"A díszterem mennyezetén Nádasdy Ferenc megrendelésére a 16.-17. század fordulójának törökellenes hadjáratait, az ún. tizenötéves háború magyarországi csatáit festette meg a bécsi Hans Rudolf Miller. Nádasdy ősének a "fekete bég"-nek híres sziszeki csatáját (1598) állíttatta a középpontba, köröskörül pedig Buda, Tata, Pápa, Székesfehérvár, Kanizsa és Győr várainak ostroma látható. A hét csatajelenet kompozíciója a Vasari-követő Antonio Tempesta 1601-ben készült, Paulus Aemilius római hős tetteit ábrázoló metszetsorozatot követte, amelyeket a festő Mattheus Merian 1622-től származó származó másolatából ismert. (...)  A stukkódekkorációt Andrea Bertinelli készítette. (...) Az eredetileg talán falikárpitokkal díszített oldalfalakra 1769-ben a soproni Dorffmaister István bibliai, ótestamentumi jeleneteket festett, amelyek az egykori közönség számára különböző erények megjelenítői voltak." (részlet a kiállításból)

Érdemes felmenni a toronyba is. Az első emeleti szinten gyönyörű barokk festésű termet találni:

A következő emeleten, az e feletti szoba már csak sima fehér festésű - kiállítótérnek remekül használható. Érdemes egy pillantást vetni a csigalépcsőre is: az egész fa szerkezet profi iparos munka.

A csigalépcső legtetején pedig alulról megvilágítva a toronysisak fantasztikus ácsmunkáját láthatjuk. Itt legyünk udvariasak és türelmesek, nagyon szűk a feljáró, könnyen beverhetjük a fejünket. De tényleg érdemes felnézni ide:

Egy időszaki kiállításon az ötven évvel korábbi,1965-ös árvíz eseményeit idézték fel. Az árvíz által elöltött terület térképe a kéktúrázóknak is érdekes adat, hisz a térkép bal felén ott a Gyöngyös-patak és Csényeújmajor, előző nap még ott sétáltam én is...

"A Rába árvíze Sárvárnál 495 cm-rel tetőzött április 24-én hajnali 4 körül. Ekkor a város területén csak a Vadkertnél állt az egykori bajor herceg által emelt töltés. Ezt ugyan igyekeztek megerősíteni, de csak késleltetni tudták az elöntést, megakadályozni nem. Ugyanakkor ezt a kevés nyert időt sem használták ki a lakosság kimentésére. A Rábán túli sertéshizlaldát teljesen elmosta az ár, az 1800 sertésből alig néhányat sikerült kimenteni. A Rába a Hegyközség és a Gyöngyös belterületi szakasza közti részen elöntötte a várost. A kórház, a Cukorgyár, egész Péntekfalu és Óvár, a város déli és keleti része került 1 méteres víz alá. A Várpark is elárasztódott. Súlyosbította a helyzetet, hogy a várost észak-északkeletről határoló Szombathely-Celldömölk vasútvonal, valamint a Cukorgyári iparvágány töltései megfogták és visszaduzzasztották a vizet. Az áradó Rába elsőként a város déli részén tört be. (...) A 84-es úton átbukó víz ezután a Pétekfalut és a Cukorgyár környékét öntötte el, az emberek a házakból a tetőre menekültek. Innen mentették őket kétéltű rohamcsónakokkal (rocsó) a katonák és önkéntesek. (...) 98 családot, 254 embert telepítettek ki. A szovjet katonák 24-én reggel a vasúti töltést több helyen felrobbantották, így segítve az ár levonulását. Hamarosan érezhetően csökkent is a vízszint a belterületen. (...)" (részletek az egyik tablóról, 2015)

Később már viccelődni is volt kedvük a helybélieknek:

- Min múlt az árvíz?
- Egy ékezeten.
- ???
- A pártot erősítették, nem a partot.

Az udvarban, átellenben büfét is találtam, egy fotókiállítás kíséretében. Ezután elhagytam a várat, és nekivágtam a vasútállomásnak. A főutcának mondható Batthyány utcán sétáltam végig - itt igény szerint van élelmiszerbolt, kajáldák, ATM stb. Az út elején még tehetünk egy kitérőt a sárgára-fehérre vakolt Szent László templomhoz, én ezt már idő híján kihagytam. A vasútállomáson nagyon kedves volt a pénztáros hölgy, háromféle bélyegzőből választhattam a füzetbe. Az állomást néhány éve nagyon szépen felújították. Aztán jó 4 óra ücsörgés a GYSEV vonatán, és már meg is érkeztem Kelenföldre. Az OKT első szakaszának bejárása ezzel sikeresen lezárult.