Napfelkelte a tavaknál, bélyegzés a füzetbe, és csodás giccsek Sümegen - 30 kilométer változatos tájakon át, a Szajki-tavaktól Sümegig.
Reggel ismét viszonylag korán, 7 óra körül elindultam, közel 30 km várt várt rám. A Szajki-tavak központját elhagyva, a fák között kelt fel a nap:
Egy behajtani tilos táblánál jobbra volt egy töltés, a tetején földúttal, itt felsétáltam, így a reggeli nap fényében tárult elém a legalsó, elmocsarasodott tó látványa:
A tó után pár száz méterrel kereszteztem egy kettős földutat is, itt volt valaha a Zalabér - Batyk - Sárvár vasútvonal. Utána mocsaras, gazos erdei utakon folytatódott az út. Augusztusban a szedernek volt itt a szezonja, szeptember közepén főleg muslicákkal és keresztespókokkal találkoztam. Rém undorító volt, tele volt a hajamtól a cipőmig minden póhálóval, úgy néztem ki, mint Frodó a Banyapók barlangjában. Aztán elértem a Bögöte - Türje közötti aszfaltutat, utána már kicsit jobb lett a helyzet, és szebb az erdő. Különösen ez a magányában meghagyott fenyő egy fakitermelt részen:
A gázvezeték nyiladékának keresztezése után nem sokkal viszont gondba kerültem: a K jelzés útját vasrácsos kerítés zárta el. Kinyitottam a drótakadályt, és átmentem, bár igencsak elkelne ide egy-egy fából ácsolt létra! Nemsokára elértem egy hatalmas fa tövében egy (a sokadik) vadászlest, majd a vasutat. Egy ideig a sínek mentén, majd egy sárga korlátos hídon át a sínek felett visz a jelzés.
A híd után figyelni kell, a megyehatár táblák után balra betér a jelzés a fák közé. Pár lépéssel beljebb egy fán találjuk a bélyegzőt. A bélyegzés után cikk-cakkos, többször elkanyarodó szakasz következik, amíg ki nem érünk újra az aszfaltútra. A távolban felbukkanó falunak kéretik nem örülni, mert még előtte el kell kanyarodni jobbra, és egy hosszú földúton egyenesen végigmenni a Beretvás-dűlőn. Balra mocsaras táj, mögötte a távolban már látszik a sümegi vár.
Észveszejtően távolinak látszik innen. A hosszú földút végén kiértem a túloldali aszfaltútra. Az útszéli kereszt...
..után balra kell kanyarodni: így kerültem ki a mocsaras részt. A felbukkanó faluba, Mihályfára így nem tértem be, de az újabb földút végén (és egy pici ér, majd egy kereszt érintése után) Kisvásárhely pici falvába érünk.
Az utcai zöld kutak vize nem ivóvíz! Viszont bátran csöngessünk be valamelyik lakóhoz, a kedves helybéliek szívesen adnak egy fél liter vizet. Sőt, 2015-ben egy új szállás is nyílt a pici faluban (Kéktúra vendégház, Kisvásárhely, Petőfi utca 29., Tel: +36 (30) 310-66-58). Innen már csak kb. 7 kilométer Sümeg, így ide is szervezhetjük a szállást, és másnap besétálunk Sümegre, és ott még vár(os)nézésre is marad idő hazautazás előtt. A bélyegzést se feledjük el, a bélyegző a falu közepén álló, barnára festett haranglábon található.
Én nem itt szálltam meg, így a faluban csak vizet vételeztem, a falu végében egy kicsit ettem, aztán mentem tovább. Itt már inkább földek mellett, kevesebb fa között vezet ki a földút arra az aszfaltútra, amelyen a jelzés Sümegre visz be. Nagyon forgalmas út, kifejezettem utáltam itt kutyagolni. Nagyon javasolnám, hogy vigyék más útvonalon a jelzést, ez így életveszélyes!
A nyílegyenes utolsó szakaszt már nagyon utáltam, így jó volt beérni Sümegre. Jobbra betérve ott a vasútállomás, nagyon szép bélyegzőjük van! Sümegi városnézésemről a következő posztban számolok be, addig itt egy megdöbbentően ízléses udvar a Darnay Kálmán utca elejéről...
...és két kép az aznapi naplementéről:
