Középkori templomtól a cukin araszoló kis hernyón és a rezi várból nyíló fantasztikus panorámán át egy több száz éves csárdáig sorakoznak a látnivalók az Országos Kéktúra Zalaszántó - Keszthely szakaszán.
A zalaszántói kempingben kivett szobámat elhagyva végigsétáltam a falut. A Kotsy-vízimalom csak 10 órakor nyit (nyitva: március 12 - október 16 között hétfő kivételével naponta 10 és 17 óra között, kezelője a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatósága, a teljes árú belépő 500 Ft, a kedvezményes 400 Ft, a gyermek jegy 300 Ft. Infó: +36 (87) 555-291, bfnp@bfnp.hu), én viszont 9-kor már ott álltam előtte. Úgy döntöttem, nem várok egy egész órát, hogy kinyisson, így csak kívülről néztem meg:
Zalaszántó faluban lefelé sétálva a Tátika presszó külső falán található a bélyegző, így nyitvatartási időn kívül is bélyegezhetünk. Mellette van egy nagy információs tábla is Tátika váráról. Tovább sétáltam a főutcán lefelé, hamarosan egy pici, de igen vastag falazatú, zömök kis kápolnához értem.
A kápolna eredete ismeretlen. Talán a birtokos Gersei Pethő család építtette udvarháza (mai Fő utca 83-85. sz.) mellé. Amikor a törökök pusztítása nyomán a plébániatemplom egy időre használhatatlanná vált, ez a kápolna szolgálhatott az itt maradt néhány család számára községi templomul. Körülötte temető alakult ki. A 19. század közepén átépítették és Szent Vendelt tisztelték védőszentjéül. Az oltár fölötti Madonna-képet Kopácsy József veszprémi püspök ajándékozta Zalaszántónak 1830 körül.
Még lentebb elhaladunk a templom mellett is:
A főutca alján balra és jobbra kanyarodik az út egy T-elágazásban. Régebben itt jobbra kellett fordulni, és az autóúton haladni tovább, de valamikor 2015 körül ezt megváltoztatták. Most már balra mennek tovább a jelzések az utcán. A változtatás örömteli, így ugyanis a K jelzést bekötötték abba a kék L jelzésbe, ami a rezi várhoz visz fel, nem pedig egy aszfaltúton kerüljük meg a vár hegyét. A falu végén az Újmajor jön (ottjártamkor éppen eladóként hirdették), majd pár lépéssel ezután jobbra le kell térni, így egy ficakkal kiérhetünk egy mező szélére. Ez a mező legyen mindig a bal oldalunkon, így jobbra egy-egy fán időnként azért lesz jelzés. Jó magasra nőtt fűben, egyre keskenyedő az út, ami egy lejtős rész alsó végénél egy saras, csalános, vizesebb részben folytatódik. Itt találkoztam szembe a képen látható cuki kis hernyóval is, ami lelkesen araszolt lefelé :-) Egy nagyobb, majd egy kisebb elektromos vezeték alatt elsétálva végül egy patakhoz jutunk - a Nagy-Séd nem is olyan nagy, mint amilyennek mondja magát:
Ezen átkelve hamar elértem egy keskeny kis aszfaltutat, ezen jobbra folytatódott tovább az utam, majd pár lépést követően balra, hegynek fel. Ez a meredekebb emelkedő visz fel a rezi vár romjai felé. A meredek emelkedőn az új K jelzés mellett még a régebbi kék L jelzések is látszanak a hatalmas fák között. Felérve egy útjelző oszlophoz érünk. Ezen találtam egy hibát: a rezi várhoz innen természetesen nem lefelé kell indulni a kék L jelzésen, hanem mindig hegynek fel. Tehát amikor felérünk, idáig, akkor balra kell kanyarodni arra az útra, ami tovább emelkedik felfelé. Ez az út végig szépen emelkedve visz fel a romokhoz. Ez már jártabb út, több a turista. Először egy nagy mezőhöz érünk fel, itt sok pad van, le lehet ülni enni-inni, majd megnézni a várat:
"Távol a névadó községtől, erdőkkel övezve, a Szántói-medence déli peremén a 418 méter magas Meleghegy előreugró, meredek lejtőkkel körülvett dolomit szirtfokán terül el a Rezi vár. A történeti adatok alapján a vár építésének időpontját meglehetősen tág határok között lehet keresni. Valószínűsíthető, hogy 1292-1307 között a falut birtokló Pécz nembeli Apor és Lukács lehettek a vár építtetői. (...) A 14. század közepe után a vár királyi adományként a Lackfi család kezére került. Nagy Lajos király halálát követően a Délvidéken kitört a Horváti-Paliszlani-féle lázadás, amelyben tevékeny része volt a Lackfiaknak is. 1397. február 27-én Zsigmond király Lackfi Istvánt kivégeztette, birtokait elkobozta, így Rezi visszakerült királyi tulajdonba. Pár évig királyi kézen volt, majd 1401-ben Eberhard zágrábi püspök és testvére Albeni Rudolf kapta összes tartozékaival együtt. (...) Az örökös pénzzavarral küzdő Zsigmond 1421-ben 10.000 arany forintért elzálogosítja Rezi királyi várat és tartozékait Medvei János zágrábi püspöknek és királynői kancellárnak, valamint Medvei Rudolfnak. (...) A Medveiek hosszabb vonakodás után 1433-ban mondtak csak le Rezivel kapcsolatos minden jogukról, s ettől kezdve évszázadokig vitathatatlanul Pethő birtok lett. (...) A 15. század végén Mátyás király halála után a Dunántúlt Habsburg Miksa serege szállta meg. A németek elfoglalták Rezi várát is, amelyet annak visszafoglalása után a Gersei Pethők helyreállítottak. Rezi várának utolsó korszaka a 16. század. (...) 1571-re a Pethő család anyagi helyzete már jelentősebben megrendült, s a közben várrá alakított keszthelyi kolostor, valamint Rezi és Tátika várának fenntartása számukra igen nagy gondot okozott. (...) 1589-ben török támadás érte Tátikát, amely bebizonyította, hogy a rossz állapotban levő, rosszul őrzött hegyi várak nem tarthatók fönn. 1592-ben kelt oklevél szerint már a romba dőlt Rezi várról olvashatunk. A vár romjai egyértelműen jelezték, hogy a használhatatlanná tétele a kaputornyok felrobbantásával történt. Ettől kezdve a romok egyre pusztulnak, de még századunk első felében is igen jelentős maradványai álltak fenn. A vár műemléki helyreállítása (...) 1998-ban, régészeti feltárása a Zala Megyei Múzeumok Igazgatóságának vezetésével 2000-ben indult el. (forrás: információs tábla a várnál)
A várból szuper kilátás van, a távolban már a Balaton is feltűnik a Badacsonyi-hegy mellett:
Kilátás a Balaton irányába
Kilátás Zalaszántó irányába - a fehérlő pötty a dombon a sztúpa. A kék pólós bácsi valamikor a vár alatti táborban volt katonai kiképzésen, a sziklafalon másztak fel teljes menetfelszerelésben annó...
A vár udvara
Az is jól látható, hogy Rezi várából a Tátikára láttak rá, onnan pedig Sümeg várára - így az egyik vár tudott jelezni a másiknak. Ennek nyilván nem csupán turisztikai haszna volt, hanem hadi is :-) A vár megnézése után vissza kell sétálni a K jelzésig. Ahogy ide felértünk, most ne balra, hanem az ellenkező irányban tegyünk pár lépést, majd balra lefelé induljunk le a K jeleket követve. Az erdei út előbb meredeken lejt, majd a Szent Ilona kúti irányjelző oszlopnál balra kell kanyarodni. Az erdőből kiérve szép napsütésben vörösre sülhetünk a földek közötti földúton, ami Rezi határáig elvisz. Itt irányjelző oszlopok mutatják, hogy a K is, és egy kerékpár út is bevisz a faluba. Kövessük az utcán a jelzéseket. Az úthoz képest 20-30 lépcsőfokkal magasabban fekvő kis templomhoz érdemes egy kis kitérőt tenni, belül is igen szép, és a felette levő temető faragott kő síremlékei is említésre méltók:
Ezután leérünk egy nagyobb vendéglátó helyhez, itt bent, a vécéajtó mellett van a bélyegző a falon. A faluban több homokkő szobrot, keresztet is megnézhetünk, ezeket az egykor híres rezi homokkőből faragták ki a XIX. század során. Akkoriban a rezieket úgy is emlegették, hogy "kőrágók".
A falu végén van egy tetővel fedett szőlőprés, ez után kell jobbra letérni. Emelkedik az út, szőlős, hétvégi házas részhez vezet. Itt el is tévesztettem az utat, túl sokat maradva az autókkal kijárt, kavicsszórt úton. Itt kell figyelni, jobbra kitérni:
Fák között, határozott lejtéssel ment le az út, míg a hely tövében ki nem értem az erdőből. Jobbra egy hatalmas öreg fűzfát láttam meg - nézzünk be alá, két rezi betyár sírját találjuk a fa tövében:
Bár a K jelzés jobbra folytatódik az országút mentén, mi térjünk ki balra, két okból. Egyrészt ott lesz a bélyegző a buszmegállóban, az út túloldalán, amit nem szabad kihagyni. Másrészt itt van egy nagyon klassz vendéglátóhely, a Gyöngyösi csárda (nyitva minden nap 12 órától 21 óráig, de pénteken és szombaton este 22 óráig is):
Szép időben szuper itt elüldögélni a szőlőlugas árnyékában, élvezve a vidék sótartó erejét. Ha már fogyasztottunk is, és bélyegeztünk is, térjünk vissza az aszfaltútra, és az út mentén haladjunk tovább a K jelzésen. A forgalmas aszfaltút mellett nem kell sokáig bandukolni, pár száz méter után átmegyünk egy patak feletti hídon, és elöl már látszik is a buszmegálló és a kőkereszt, ahol balra kell éles szögben majdnem visszakanyarodni egy földútra:
Ezen a földúton haladva hamarosan elértem egy kőkerítéssel körbevett régi zsidó temetőhöz. A távolban pedig a Cserszegtomajhoz tartozó Margit-kilátó sziluettje bukkant fel, bár ezt nem érinti az országos kék.
Ezután autóval is járható földút jött, amíg egy hatalmas, meghagyott fán jól jelzett módon fel nem bukkan a kék jelzés elkanyarítása. Itt jobbra el kell térni, elköszönve az országút közelségétől. Az erdőbe betérve egy nagy U alakban megy tovább a jelzés. Van több kiágazás, jelöletlen út is, oda kell figyelni a felfestésekre! E szakasz végében egyszer csak kiértem a fák közül, és pont az orrom előtt volt a Hévíz tábla. Itt az útra kiérve balra kanyarodunk, és pár lépés után elérjük a temetőt, benne egy Árpád-kori kis templommal:
Ami ezután jön, az olyan másfél kilométer Echte Ungarische Turistacsapda. Részemről maga a borzalom és a hányinger, de hát embere válogatja, van, aki erre bukik... A hosszan egyenesen haladó út alsó végén egy hatalmas, színes Stephanus Rex kép és a bugyikék organikus templom következik:
Itt balra kell fordulni, aztán lejjebb jobbra be egy sétálóutcába. Ennek végén értem el a fürdő területét. Ha nálam gyorsabb voltál, fürdőzhetsz is egyet - 2016-ban 2600 forintért adnak egy teljes árú, 3 órás belépőjegyet. Én már kicsivel hat óra után értem oda, és hatig van jegy kiadás, fél hétkor zárnak. Hogy miért zár egy ekkora fürdő ilyen korán nyáron, azt nem értem. Ha nem megyünk el a főbejáratig, hanem az első épületnél rögtön balra térünk, akkor beugorhatunk a buszpályaudvarra - érdemes, mert abban az épületben van a bélyegző, és remek retró hangulat fogadja a betérőt:
Ezután induljunk vissza arrafelé, amerről jöttünk, úgy, hogy mindig bal kézre essen a fürdő kerítése. Így a buszpályaudvarnál az első, Deák téri bejáratot, majd egy balkanyar után a sétányról a főbejáratot is láthatjuk, a túlsó oldalon pedig a Festetics fürdőház bejáratát. Ezen bejárat után kell egy kis hídon áthaladva elhagyni a fürdő területét. Pár lépéssel beljebb, néhány büfés bódé után indul a Festetics Allé, ami ma sétány és kerékpárút is egyben Keszthely felé, hatalmas fák között, gombaházak nélkül:
"A környék gazdasági és társadalmi életét évszázadokon át meghatározó Festetics család emlékét őrzi a "Festetics allé"-nak nevezett virginiai mocsárciprus (Taxodium distichum) egyedekből álló kettős fasor. A barokk kertépítészet nagyhatású eszközét alkalmazó fasorral, vagy idegen szóval "allé"-val egykor a birtokrendszer különböző egységeit kapcsolták össze. A Festetics család kisebb megyényi területet felölelő keszthelyi birtokán a múlt század elejére több tíz kilométeres hosszúságot ért el a fasorokkal telepített utak hosszúsága, amelyből csak töredékesen maradtak fenn változó hosszúságú szakaszok. Legismertebb a Keszthelytől Balatonszentgyörgyre vezető, 71-es úttal párhuzamosan futó, kettős fekete fenyő fasor, a "Fenyves allé", amely a Festetics majorhoz vezető egykori kocsizó- és lovagló utat szegélyezi. A ma "Festetics allé"-nak nevezett rövid mocsárciprus fasor egykor a Fenyves alléba csatlakozva a hévízi birtokrészt kapcsolta össze a család uradalmi központjával, a keszthelyi kastéllyal. (...)" (részlet az allé elején kihelyezett információs tábláról, a teljes szöveg a helyszínen elolvasható)
Ezen az úton értem át Keszthelyre. Mire átértem, már rám is sötétedett, így városnézés itt már nem volt aznap este, csak a szállás elfoglalása. Hosszú, de nagyon tartalmas nap volt mögöttem, még vízhólyagokkal együtt is megérte!
(Ezt a szakaszt 2016. május 21-én jártam be.)
