Egy fotogén csiga, az egyik legősibb várunk maradványai, egy kis barlang, hatalmas öreg fák bukkantak fel utamon az omladozó Gesztes váráig.
Gánton a Hegyalja út 39. alatti vendégházban szálltam meg. Nagyon szép ház volt, határozott, de kedves tulajdonos nénivel. Ha kell, pár házzal arrébb van Märy néni vendéglője, színvonalas étteremként működik. ABC viszont szombaton csak 14:30-ig van, utána és vasárnap már nincs nyitva.
Gántról csak 9 után, szóval elég későn indultam el. Egy kis - német feliratos - kápolnánál hagyja el a jelzés az utolsó házakat, és egy szép, kies pusztaság szélén indul neki a hegynek:
A rét felső végében elértem a sárga jelzést. Itt egy kicsit elcsavarogtam: azt hittem, hogy a sárga jelzés felett valahol balra megy ki a kék is. De nem, csak egyenesen tovább. A Pap-völgy eleinte ritkásabb növényzetű, kopárabb:
Itt rengeteg fényes zöld hátú kis ganajtúró bogarat láttam:
A Pap-völgy felsőbb része már igazi erdő, idővel kisebb szikladarabok is felbukkannak az út mentén. Feljebb egy kidőlt fát kellett megkerülnöm:
Már itt is feltűnt, de még kilométerekkel arrébb is igaz volt, hogy a kék jelzés alatt egy piros kör is felbukkant - ez vajon milyen jelzés lehet?
A Pap-völgy emelkedése után egy rövid vízszintes rész után lejteni kezdett az út. Nem sokkal később egy szélesebb kereszteződésnél elértem a kék négyzet jelzést:
Itt kitértem balra, úgy kétszáz méterrel arrébb van ugyanis Mindszentpuszta, ahol a bélyegző van (az első ház nagykapuja mellett):
Két ház egészen jó állapotú, a harmadik felújításán éppen dolgoztak ottjártamkor, a negyedik épület (még?) romos, tető nélküli volt. (Turistaház infó: (20) 399-7873, (20) 473-2638, globaltrio@t-online.hu) A térkép kutat is jelez, de a kút fedele a valóságban jól le van hegesztve, szóval itt is felejtős, hogy vizet vételezz. Ezután visszamentem a kék jelzésig.
Van egy rövidke közös szakasza a két jelzésnek, majd a kék jobbra kitér. Innen jobban kell figyelni, mert egyrészt vannak kanyarok, kitérések többször is (amúgy jól jelzett a szakasz), másrészt meg majdnem ráléptem egy csigára. Pedig ez szinte az egyetlen állat, ami megvárja, amíg előveszem a fényképezőgépemet és beállítom:
Később egy nagyon szép, sárga szélű gombával benőtt kidőlt fát is láttam:
Ezután elértem a legjobban jelzett kanyarig, ahol vagy nyolc felfestés és tábla van felfestve - "a ló túlsó oldala", ahogy mondani szokták:
A kanyargás idővel véget ért, és kiértem egy aszfaltútra. De csak rövid időre. Utána a jelzés az úttól pár méterrel beljebb megy tovább - így újabb alkalmam nyílt fényes zöld hátú bogarakat fotózni, akik éppen saját maguk elásásával voltak elfoglalva. Úgy kétszáz méterrel később az ösvény újra kiér az aszfaltútra egy tisztásnál, de csak tizenkettőt kellett lépni az aszfaltúton, és már megint betértem az erdőbe. Innen már csak úgy kétszáz méter volt a padokig. A padok előtt balra még kitértem, megnézni egy kis sziklafalas udvart:
Utána a padoknál leültem enni egy kicsit. A padok felett úgy 50-100 méterrel tér ki egy kék L jelzés a Csáki várromhoz. Ezt érdemes belefoglalni a túrába, mert csak rövidke kitérő. Igaz, a várból már csak egy kb. 2 méter magas falmaradvány maradt.
"(...) A vár építője Anonymus szerint Szabolcs vezér unokája Csák volt, mert mint írja: "Árpád vezér pedig innen (ti. Bodajk hegyétől) kelet felé Elődnek, Szabolcs apjának nagy erdőt adott, melyben Szabolcs unokája, Csák sok idő múltán várat emelt." Amíg a vár állt, a Csák nemzetség birtoka volt. A hagyomány szerint 1038-ban Béla herceget, a későbbi I. Béla királyt, Csák fia György innen kísérte Lengyelországba, 1188-ban III. Béla által győri püspökké kinevezett Csák Ugrin birtoka lett, aki itt is halt meg 1204-ben. Csák Máténak a rozgonyi csatában történt veresége után, az ismeretlen körülmények között és időben rommá lett vár a király birtokába került, s többé nem épült fel." (A helyszíni információs tábla feliratának részlete, a teljes szöveg a helyszínen elolvasható.)
A vártól visszatérve az Oroszlán-kői barlangot is meg akartam keresni, ez a kék jelzés túloldalán van, de jelzett út nélkül. Először felkeveredtem a sziklás udvar tetejéhez - itt legalább szép kilátást találtam. Aztán a fenti sziklák sora alatt oldalaztam végig, ami elég rossz volt, nem ajánlom. De végül meglett a barlang!
Neked már egyszerűbb lesz: amikor visszatérsz a kék L jelzésről a kékre, akkor ezt látod magad előtt:
Na, itt nyílegyenesen hegynek fel, és pont a barlanghoz érsz fel!
A várfalat és a barlangot is kipipáltam, így mentem tovább a fiatal erdőben, emelkedő úton. Az emelkedő tetején balra elkanyarodik, és vízszintesen visz tovább a jelzés. Kétszáz méter után van egy jobb kanyar, de itt is eléggé szintben marad. Amikor egy elkerített rész kerítésének a sarkához értem, balra egy nagyon öreg hársfára leltem - ez az egy fa ki is maradt az elkerítésből. Áll meg itt te is néhány percre!
A hársfától enyhén lejtő út vitt le a szép nevű Kőhányáspusztára. Itt egy 2013-ban felújított kápolna áll, és néhány ház. A második porta a Steinau vendégház, ez előtt van a bélyegző - ne hagyd ki!
Innen az aszfaltút mellett egy kis ösvény vitt tovább, de hamarosan át kellett kelnem az út túloldalára, és az ovális alakú "Természetvédelmi terület" táblánál ismét betértem az erdőbe. Nemsokára elmentem egy nagyfeszültségű vezeték alatt, amit nem csak látni, de hallani is lehet!
A kék kereszt elérése előtt még láttam egy nagyon furcsán kidőlt fát. A kék kereszt jobbra indul egy szélesebb kereszteződésben, a kék egyenesen megy tovább.
Ezután egy esős időben elég rossz, saras, tolólappal letolt szakasz következett. Közben láttam még egy fa matuzsálemet a Farkas-hajtás alatt.
Pár lépéssel arrébb V alakban szétnyúlik az út, itt jobbra kellett továbbmenni. Feljebb jobbra nézve nagyon szép kilátás nyílt.
Amikor elértem az aszfaltutat, már közel voltam a célhoz. De időben még nagyon jól álltam, így felmentem a várhoz. Ehhez a kék L jelzés visz. Először egy pár padhoz és egy rozoga esőbeállóhoz értem ki:
De innen még az aszfaltúton feljebb kell menni. A behajtani tilos - kivéve célforgalom tábla után értem erre a fentebbi tisztásra:
Itt jobb leülni enni-inni, több a pad és újabbak is. Az aszfaltút visz fel a várhoz - az út a sorompónál köves útra vált át. Felérve kerítésbe ütköztem, a romlásnak indult vár körbe van kerítve.
"A Vértes-fennsíkon fekvő Várgesztes község központjától nem egészen egy kilométerre emelkedő, 385 méter magas Vár-hegyen foglal helyet Gesztes vára. Valószínűleg vadászkastélynak épült a 14. század elején, hadi célokra csak a 16. század közepétől használták. Még ma is megtekinthető az eredeti gótikus kapu, a boltozatos helyiségek és néhány fal. (...)" Idézet a kéktúrás tábláról
A vár körbesétálása után visszamentem a kék L jelzésen a kék jelzésre, onnan a sárgával közösen ment tovább. Úgy száz méterrel arrébb az út szélén sorakozó padok jelezték az utolsó látnivalót, a Gesztesi-kőfülkét. Fa lépcsőfokokon lehet felmászni a szikla tövébe, ahol egy kis kegyhelyet alakítottak ki egy mélyedésben.
Ezután hamarosan beértem a faluba. Az első ház a térkép szerint a Nimród étterem. Az étterem sajnos évekkel ezelőtt megszűnt, gaz verte fel a lépcsőjét. Így már csak a szállásom felkeresése maradt hátra, ez egy vadászház volt a falu felső végében, a kék kereszt jelzésen. (Vértes u. 12, vvadaszhaz.atw.hu, (30) 993-6090) Kissé rendszerváltás előtt hangulatú a nagy ház, de tiszta és kényelmes, a házigazdák nagyon kedvesek és segítőkészek.
Ezt a szakaszt 2017.08.20-án jártam be. Kérlek, hogy az azóta történt változásokról értesíts hozzászólásban. Köszönöm!
