Túráztál már autópálya alatt? Itt azt is lehet. De volt sajtvásár, hegytető és meglepetésszerű bivalycsorda is ezen a szakaszon.
Az indulás olyan szempontból könnyű volt, hogy Budapestről óránként van egy vonat Szárligetre, így 40 perc vonatozás az egész. Szárliget vasútállomáson a felüljáróról ne a székelykapu, hanem a szoci szolgálati épület irányában kellett lemennem. Ezen az épületen van a bélyegző, ne feledd!
Pár lépéssel később, az úthoz kiérve van egy remek nyitvatartású Spar, itt még bepótolhatod az étel-ital feltöltést. Érdemes, aznap már nem lesz rá több lehetőség. Ezután egy viszonylag új szakasz következett, 2016-ban módosult ugyanis az útvonal. A Kőrösi Csoma-forrás és a Kifli-tó is kimarad. Ehelyett a túra egy meredeken emelkedő, majd fokozatosan lejtő szakasszal átmegy a piros jelzéshez látogatóba, és együtt mennek tovább az autópálya, majd Nagyegyháza felé.
A 2016-os vagy korábbi térképek nem így jelölik, de a jelzések jók, nem fogsz eltévedni. A K-P közös szakasz elvisz az autópályáig, ott alagúton kell átbújni:
A túloldalon, Nagyegyháza elején a szeptember végén - október elején szokásos sajtvásárba csöppentem bele, legnagyobb meglepetésemre és örömömre:
(Megjegyzés: az útvonal a 1119-es számú úton történő átkelésnél úgy 50 méternyit módosult 2020-ban.)
A vásár után, a falu közepéről a Gesztenye sor nevű széles utcán kellett végigmenni, majd a végén balra kanyarodni. Az utolsó házak után egy kémény és egy elhagyott épület bukkant fel (talán valami fűtőmű volt?), itt kell balra letérni. Egy hangos kutyákkal őrzött ház után jobbra kanyarodtam, és hamarosan a Hármas-tó és a Kettes-tó közé értem, immár a kerülős, új útszakaszt is letudva. A tavak már sorompóval lezárt magánterülethez tartoznak. Vajon ki lakhat itt?
Jut eszembe, itt egy vicc:
- Szívem. Csináltam neked kókusz golyókat, mert belehajtottam az új kocsiddal a tóba.
- HOGY MIT CSINÁLTÁL?!
- Kókusz golyókat. Már mondtam!
Feljebb egy tisztásról szép kilátás nyílt:
Még feljebb napraforgós táblák, legelők jöttek. Már ennek a területnek a tetején jártam, amikor egyszer csak néhány bivaly vágtatott elém a semmiből:
A földek felső részénél jobbra le kell térni, be a fák közé, majd le a Váli-víz nevű kis érhez:
Nemsokára át is kell kelni a vízen. Innen már erdőkön, irtásokon át vitt az út. Egy etetőnél figyelni kell a jobbra kanyarodásra, feljebb egy friss telepítés tetején kell balra menni, majd feljebb jobbra be a fák közé. Felértem egy fehér kővel szórt útra - ezt a térkép is fehér útként jelzi :-) Ezen csak kb. 1 km-t kell menni, majd jobbra ki kell térni az erdőbe. A következő kiszélesedő kereszteződésben először egyenesen át kell menni, majd balra térni, hegynek felfelé indulva.
Ezután egy nagyon szép szakasz következett, amíg el nem értem a piros jelzést.
Felérve jött tehát a piros jelzés, majd pár lépéssel később elértem a kulcsosházat. A ház maga borzasztó állapotban van sajnos, egy komplett újat kellene a helyére építeni.
A ház mellett van pár pad, ha megpihennél, de érdemesebb a kis tisztáson átvágva kisétálni a túloldalra, innen szép a kilátás!
A kéken továbbindulva, pár lépés után találtam rá erre a kidőlt fára. Olyan gomba lepte el, ami úgy néz ki, mint a habzó Biopon :-) Úgy hívják, hogy közönséges petrezselyemgomba, és állítólag ehető, de csak fiatal korában, "éretten" már nem.
Táblával is jól jelzett a kék háromszög kitérő út, ami felvisz a Somlyó 447 méteres csúcsára. Érdemes volt felmenni, mert nem egy hosszú kitérő, nem is nagy meredekségű. Viszont fentről egészen szép a panoráma:
Visszatértem a kékre, és nemsokára elbúcsúztam a piros jelzéstől. Ezután kiértem egy töredezett aszfaltozású útra, a következő szakaszon eddig mentem. Útközben jobbra két kis sziklás beugró is látható - itt valamikor kisebb kőfejtők voltak, de már egyre jobban visszaveszi őket a természet:
A második kőfejtő után egyre "iparibb" lett a táj. Először egy állattenyésztő telep, majd újabb, félig romos épületek mellett kellett elmenni. Aztán egy útkereszteződés egyik sarkában, egy nagy fa tövében egy kőkeresztet láttam meg, ennél kell a másik útra áttérni jobbra. Ez jobb állapotú aszfaltút. Úgy egy kilométert kell rajta menni. Én itt is tettem egy kis kitérőt - egy öreg, nagy fa után, pont a szalagkorlát előtt jobbra le a földútra, így rövid sétával végre lejutottam egy névtelen kis tó partjára. Itt ültem le enni-inni:
A szünet után visszatértem az útra, majd a jelzés hamarosan le is tért balra az erdőbe. Ez erdő errefelé egészen fiatal telepítésű, kevés az öreg fa. Inkább csak egy-egy tanúfa maradt.
A következő aszfaltutat csak keresztezni kell - ez visz amúgy Tatabányáról Tarjánba. A túloldalon hamar kiértem az erdőből egy tisztáshoz, ennek az oldalán kellett végig felmenni - ez a Bodza-völgy:
Utána már csak egy erdős szakasz maradt Koldusszállásig. A fiatal erdőben sétálva nekem elég furcsa volt, hogy annyi madárcsicsergést sem hallottam, mint a Covenant legénysége a horror-bolygón. A madárcsicsergés helyét a közeli M1 autópálya folyamatos, monoton motorzaja vette át.
Itt az egyetlen említhető látnivaló a Tarjáni-malomárok hídja volt:
Itt, a köves, de kiszáradt mederben eszembe jutott a régi vicc, amikor két rendőr sétál a kiszáradt folyómederben.
-Te, miért van itt ez a sok kő?
-A folyó hordta ide.
-És hol van a folyó?
-Elment kőért.
A patakon átkelve hamar elértem azt a kis aszfaltutat, amire jobbra térve a vadászházhoz juthatunk ki. Mielőtt erre rátérnél, ne felejts el a kerítés sarkánál bélyegezni! Az aszfaltúton szinte csak pár lépés a vadászház. Előtte feltétlenül csodáld meg a környék legnagyobb, legöregebb fáját, és ülj le pár percre a kis tavacska partján is.
Innen visszatértem a kis aszfaltútra, és - egy másik alagúton újra átkelve az autópálya alatt - besétáltam egészen Alsógalla vasútállomásig. Így ért véget ez a szép séta.
Ezt a szakaszt 2017.09.30-án jártam be. Kérlek, hogy az azóta történt változásokról értesíts hozzászólásban. Köszönöm!
