Elhagyatott erdészház, óriáshangyák, egy kétszáz éves hársfa és jókora szikladarabok színesítették utamat Koldusszállástól Pusztamarótig.
A 7:50-es személlyel mentem a Déli pályaudvartól Alsógalláig. Az esős idő hamarosan naposra váltott, bár a sár és a felhők megmaradtak. Alsógallán a vonatról leszállva visszafelé indultam el a peronon, majd a peron végén lementem az út szélére. Ez a Tarjáni út. Igen forgalmas, sok a teherautó is, úgyhogy óvatosan!
Az 1-es utat Tarján irányába, egyenesen átvágva kereszteztem, majd 1-2 kilométerrel feljebb egy balkanyart véve, lefordulva az útról, hegynek fel át is mehettem az M1 autópálya alatt. Már ismerős volt feljebb a bélyegzőhely és az öreg fa Koldusszálláson. Így nem is időztem már el sokáig ott. Innen a K és a kék négyzet együtt halad a lila mária-úttal.
A kék négyzet nemsokára balra kitért, a kék pedig jobbra ment tovább egy Y kereszteződésben - itt tábla is van. Ezután fakitermelés nyomai mentén mentem a jó saras úton.
Jó hosszú séta után, a kék kereszt indulását követően értem el a Pes-kő jókora, hófehér sziklafalához.
Sajnos csak a háttérben látszott a sziklafal, amit védettsége okán tilos megközelíteni - így a barlangja sincs kijelölve, nem vezet hozzá jelzett út. A következő részen, még a sziklafalak tövében jókora szikladarabok jelentettek látnivalót:
Utána egy ideig egy sárga kagyló jelzés, az El Camino jele is felbukkant a fákon a kék és a lila mária mellett.
Vértestolna előtt kiértem az aszfaltútra. Innen balra be lehet sétálni a faluba, de én kihagytam, mert volt nálam elég enni- és innivaló, a faluban meg látszott igazán érdekes látnivaló. Úgyhogy az úton jobbra tértem rá, majd a végén a kereszteződésben balra. Ezután figyelni kell, mert rövidesen betér az út a fák közé - szerencsére ez jól ki van jelezve. Innen fentebbről lehet jól visszalátni egy tisztásról a falura:
A réten egyszerűen csak fel kell menni. Követheted a jelzéseket a kerítés mentén, vagy kimehetsz a rétre, csak a tetejénél majd balra tarts, idővel ismét betérve a fák közé. Közben megcsodálhatod a nemzet áramellátásának helyi megtartóit.
Itt megint egy szép, sziklásabb szakasz következett a Pörös-hegy, majd a Halyagos oldalában.
A zöld jelzés becsatlakozása után egy jelöletlen kis ösvény teteje felé nézve vörös kődarabokat pillantottam meg. Fel is sétáltam, így megnézhettem (kívül maradva) a működő tardosi "vörösmárvány" - valójában mészkő bányát.
A bánya után, a bélyegzőhelynél nem csak egy hatalmas, öreg fa fogadott, hanem egy elhagyatott erdészház is.
Így legalább egy kis "urbex" kaland is jutott a napra. Amúgy nem egy életbiztosítás bemenni, egyrészt mert darazsak fészkeltek be a födémbe, másrészt mert már omladozni kezdett a mennyezet.
A házat elhagyva, lassan ereszkedve érdemes jobbra nézegetni, mert a felbukkan egy régi erdei vasútvonal töltése. Az elágazások a következő szakaszokon jól ki vannak jelölve, de azért figyelj oda. A K a Fiar-bükk felé visz tovább. Ezen a részen dög nagy hangyák szaladgáltak, később a boly is előkerült.
A hol sarasabb, hol szárazabb úton idővel nyiladékra leltem, szép kilátással. Ezután már csak pár lépés volt elérni a Sándi-hársot, egy kétszáz évesre becsült korú hársfát. Ennek gyökérzetén meg is pihentem egy rövid időre.
Innen már csak úgy egy kilométer volt a következő bélyegzőhely a Serédi-kastély kertje alatt. A kastélyban éppen gyerekek táboroztak, így nem mentem be, de állítólag kívül-belül szépen felújították az épületet:
Továbbsétálva még egy épület romjait is meg lehet nézni. De utána vissza kell sétálni, mert a kerítésre kitett bélyegző után a K elkanyarodik balra, elhagyja az addigi utat. Ezután a sziklásabb részen egy jókora, három felé hasadt sziklatömböt láttam meg. Erre fel is másztam, tartottam itt egy rövid pihenőt. Fura, de az eddigi szakaszon sehol nem volt egy pihenőhely, nem voltak padok kirakva. Pár lépéssel a szikla után jobbra van egy sziklafalba elhelyezett kis Szűz Mária szobor, az előtt van egy egyszerű kis pad.
Az út innen leereszkedett egy aszfaltút felé, és előtte még a piros jelzés is becsatlakozott. A szélesebb út a Rancs fogadó érintése után hamarosan megérkezett Pusztamarótra.
"Pusztamarót térsége hazánk és a Gerecse egyik kiemelkedő emlékhelye, történelmünk egyik legtragikusabb eseményének helyszíne, ahol a mohácsi csatavesztés után a legnagyobb ellenállásra került sor az országot pusztító törökökkel szemben. (...) A természet által is jól védett Marót falu térségében nagyszámú menekült - köztük a mohácsi csatából visszatért katonák - Tolna, Fehér, Esztergom és Komárom megyékből származó lakosság sáncolta el magát. A szekérvárral is megerősített település három napon át vitézül védekezett a törökökkel szemben (akiknek egyik vezére is elesett az itteni csatározásban). Végül Budáról hozott ágyúkkal törték meg ellenállásukat (1526. szeptember 15.), és a végsőkig védekezők között kegyetlen vérengzést vittek végbe. Egykorú leírások szerint mintegy 25000 ember lelte halálát, ill. került itt rabszíjra. Följegyezték Dobozi Mihály (Fejér megyei kisnemes) esetét, aki lovára kapva feleségét (Farmosi Ilonát) próbált elmenekülni az őt üldöző török csapat elől. Amikor a kettős teher alatt kifáradt ló roskadozni kezdett, neje könyörgött, hogy ölje meg őt, nehogy török kézre kerüljön, maga pedig meneküljön. Mikor az üldözők már majdnem utolérték őket, a nő hirtelen leugrott a lóról, de férje nem akarva elhagyni őt, inkább keresztül döfte kardjával, maga pedig hősiesen harcolva esett el. A kegyetlen csata helyszínét napjainkig "Emberölő völgy"-nek nevezi a nép. Az egykori falu helyén kialakult Pusztamarót település az 1970-es években néptelenedett el - emlékét a szomszédos temető őrzi." (Részletek a kihelyezett információs tábláról, még több szöveg a helyszínen!)
A temető megmaradt sírjai előtt áll egy hatalmas fenyőfa, ezen találod a bélyegzőt.
Ezután a területet elhagyva először emelkedve, de utána sokáig lefelé tartva vitt az út a Maróti-hegy oldalában, majd a Vaskapu mentén. Közben több helyen is remek kilátás nyílik a környező hegyek felé. Lejjebb érve egy távvezeték mentén kellett lemenni, itt balra egy szűk ösvény halad. Vigyázz, rengeteg ezen a részen a szúrós, tüskés ág. Az út aljánál már kikacsintottam jobbra is egy szántóföld felé - ilyen szép a kilátás a Bika rétnél:
Ahogy a kék jelzés elérte az aszfaltutat, én kitértem Bajna felé, a szállásom ott volt ugyanis este. Úton Bajna felé még megláttam egy békésen legelésző őzet.
A szállásom Bajnán a Nagytabán Vendégházban volt (Nagytabán utca 85., Tel: +36 (30) 4742764). Szuper ellátást kaptam, a tulaj házaspár házi szarvaskolbászát is megkóstolhattam, és szóval szuper volt minden. Azt is elmesélték, hogy elindult a bajnai kastély felújítása, ahol a család tagjainak életét, és divattörténeti kiállítást is berendeznek, rendezvényterem is lesz majd. Úgyhogy 2019-től még jobban megér majd egy kitérőt, vagy akár egy pihenőnap beiktatását a falu.
