Várrom, tető, hegy... indulj!

Kéktúra

Téstől Bakonykútiig

2017. október 15. - fovarosi.blog.hu

Évszázados szélmalom tövében reggelizni, erdőt-mezőt bejárni, tűlevéllel párnázott ösvényen kanyarogni, az ország talán legszebb falusi utcájára rátalálni - ez az élet!

Tésen a Fagyöngy Vendégházban ébredtünk. Jó volt a szállás, mert úgy bealudtam, mint a sicc: 7 helyett 8:22-kor ébredtem. Összeszedtük magunkat (ezúttal egy barátom is elkísért), aztán nekivágtunk. A falu főutcáján jó sokat, jó kilométert kell enyhén fel, majd lefelé haladni. Útközben volt egy kisebb kocsma, majd egy autógumikból megálmodott népművészeti kerekes kút, vérvörös köcsögfával kiegészítve. De tudtuk, hogy Tésen ennél nagyobb látnivaló is lesz.

A lenti "főtéren" vasárnap délelőtt is nyitva van a Szélmalom ABC, az itteni bevásárlást felcipeltük magunkkal. Csak pár háznyit kell visszamenni. Ott, az egyik ház udvarában, ahol sok mezőgazdasági eszközt látni, jó helyen jársz. A macska sem harap, meg a néni se, aki odaadja a malom kulcsát. Az udvarról feljebb rövid séta az egyik malom, ezt lehet belülről is megnézni.

A malom mindhárom szintjét bejártuk, a Tés feliratnál fotózkodtunk, a malom árnyékában reggeliztünk. És még a falu panorámáját is láthattuk: Hát mi kellhet még egy vidám naphoz? 

Bónusz: ottjártadkor megtalálod a szaniter áruba ültetett pozsgásokat is? 

A ház udvarában az egyik helyiségben egy komplett kis kovácsműhelyt is berendeztek, az erre kíváncsiak ezt is megnézhetik. És ez az egész csomag csak 300 ft/fő volt (2017-es árakon). Ezután már siettettem a továbbindulást, mert hosszú út állt még előttünk - úgy 20 kilométer volt aznapra. Újra végigmasíroztunk a főutcán. Az utolsó házak után pár száz méterrel jobbra kanyarodik az aszfaltút, de még a kanyar előtt lemegy róla a K, ami így átvezet egy másik, közepén felfestett elválasztóvonallal is felfestett aszfaltútra. Ezen jobbra kitérve fel lehet sétálni egészen a két emlékműig, majd visszafele úton térjünk be a romos háznál az Alba Regia barlangkutatókhoz. Itt kell bélyegezni is. Majd ismét vissza az aszfaltútra, és már el is hagytuk Csőszpusztát. A kék kereszt jelzésnek csak integettünk, majd feljebb olyan széles turistaút jött, ami kerékpáros turistaútként is használt. A kék barlang jelzésre már erdőben találtunk rá, de nem tértünk ki az Alba Regia barlanghoz - részben idő híján, részben azért, mert a barlang a leírás szerint vasrácsokkal lezárt, csak hivatásos túravezetővel látogatható. Pár lépéssel feljebb a Hamuházhoz értünk. A házikó nagyon szép, jó lenne, ha laknák is, akár kulcsosházként, kis büfével is működhetne. Innen csak rövid séta volt a kék L jelzésen a Csikling-vár. Várromra ne számíts, földsánc és pár kődarab az egész.

A Hamuháztól a K jelzésen folytatva az utat, egy másik kék kereszt jel elhagyása után a túra egy nagyon szép szakasza jött: széles ösvényen, gyönyörű erdőben mentünk a Tűzköves-völgyben, majd a kissé jobban lejtő Tűzköves-árokban.

20170730-37-TuzkovesVolgy

A széles útról a táblával is jelzett helyen kell letérni, újra be az erdőbe. A kanyargós ösvényen ereszkedve, lentebb pár fedett padhoz, még pár lépéssel lejjebb egy erdei kereszthez érünk. 

20170730-40-TuzkovesArok

20170730-42-ErdeiSzentely

A kereszt után balra fordul az út, ezen tartottunk Bakonycsernye irányába. Egy nagyobb térséghez értünk - úgy egy kilométer után -, ahol egy rét sarkában egy bányász emlékmű fogadott minket. 

20170730-44-Kisgyonbanya

A lekötözött szoboralak alatti táblán a felirat: "Az elvükért 1943-ban elhurcolt munkatársaink emlékére / Bodó Nándor / Dorscner Ferenc / Spröder György" - már ha jól betűztem ki a neveket. Valaha itt volt a bánya központja, kastéllyal, buszállomással, iskolával és a kisvasút átrakóállomásával. Ebből már csak ez a szobor és egy pár lépéssel arrébb egy vasoszlop maradt meg. 

"A történet szerint 1943. december 31-én Sprőder György kisgyóni vájár a Magyarországi Bánya és Kohómunkások Szövetségétől kapott tájékoztató közleményt olvasta fel a bányásztársaknak. Ezután Bodó Nándorral együtt elénekelték az Internacionálét. 1944. január 21-én mindkét bányászt csendőri felügyelet alá helyezték. Sprőder Györgyöt a budapesti Mosonyi utcai toloncházba internálták, így az 1944. április 1-jére kitűzött tárgyaláson nem vehetett részt. 1944. május 10-én Marjanek Doschner Ferencet szintén a Mosonyi utcába vitték. Ő megjárta Kistarcsát, majd visszakerült a Mosonyi utcába. Innen még írt a családjának 1944. decemberében. Valószínűleg kivégezték. Sprőder Györgyöt Rinyapusztán végzett kényszermunkáját követően hazaengedték, továbbra is csendőri felügyelet alatt állt. 1944. novemberében ismét elfogták Bodó Nándorral és Bugyács Antallal együtt, és a komáromi Csillag erődbe, majd a németországi Herzbrükbe szállították őket. Bugyács Antal a felszabadulás után hazaérkezett, két társának sorsáról azonban semmit sem lehet tudni.  A forrás szerint: 'Ahol ma a bányász mártíremlékmű hirdeti a hősök dicsőségét, ott találkoztak életükben először a sokat szenvedett kisgyóni bányászok a szabadsággal.'  A bányaközpont területén több szobor is állt, és talán a mártírok emléke miatt maradt az eredeti helyén ez az emlékmű a bánya 1972-es bezárása után." (Forrás: Köztérkép)

Innen széles, autókkal is járt út vezetett el a Kisgyón Természetbarát Telephez. Itt van kulcsosházakban szállás lehetőség is, az itt gazdálkodók nem csak állatokat tartanak és sajtot árulnak, de a környék turistaútjait is igyekeznek karban tartani. Ne felejtsünk el itt bélyegezni: a kapun az út szélén ott a bélyegző, az odavezető út is jól ki van jelölve a kék bélyegző jellel. Pár lépéssel visszább az árnyékban leültünk kicsit enni-inni, aztán lekanyarodtunk az autóútról a kék jelzést követve. Köszöntünk a kis tavacskánál a baromfiaknak, aztán mentünk tovább. 

A Dóra-hegy pontjáig meredekebben emelkedett az út, a fehér-piros oszlop után már jóval kevésbé. A felső részén árokban halad az út, de ez csak egy tolólapos mélyedés, látványos sziklák nélkül. Felérve elértük a piros keresztet, de ez csak egy nagyon rövidke közös szakasz. A piros kereszt elválása után figyeljünk, a kék letér jobbra az eddigi útról, majd pár tíz méterrel feljebb balra kanyarodik. Eleinte még erdőben, majd inkább kopár fennsíkon halad az út. Balra kinézhetünk Mór felé:

20170730-51-KilatasMorFele

A kopár fennsíkot egy újabb erdős szakasz követte, aztán balra egy kukoricaföld következett - van itt mindenféle táj! Arra kell figyelni, hogy amikor jobbra egy fán felbukkan egy piros jelzés, itt...

20170730-54-KekPirosKikanyarodasa

... akkor ne menj tovább egyenesen. Ez az, ahol a Burok-völgyet Isztimérrel összekötő piros jelzés kiér a kékre. De elég nehéz észrevenni. És itt kell letérned, ne menj tovább lefelé, hanem menj be a piros jelzésnél a fák közé. Bent, pár lépéssel beljebb már a kék jelzés is meglesz. (Ide már egyedül tértem be, a túratársam itt elment a piroson Isztimérre, onnan vissza Budapestre.)

A fák között a piros és a kék jelzés sokáig együtt halad. Ez egy nagyon kalandos, szép rész, a kanyargó kis ösvényen tűlevelekkel borított úton lépdelve, árnyékban lehet haladni a szűk ösvényen. Kb. másfél kilométer után elértem egy fához, ami tele volt festve jelekkel. itt érkezik meg a kék kereszt jel is. Erre ne térjünk rá, hanem menjünk ki a fák közül a kopár fennsíkra, ennek közepén megy le a K jelzés:

20170730-57-PirosElhagyasaUtan

Amikor leértem, bal kézre egy hosszabb szántóföld bukkant fel. Ennek az alján kell balra letérni a bokrok között egy másik földútra - itt hiányzik a kanyarodást mutató jelzés! Itt már fel is bukkannak Bakonykúti első házai. A szilvafákat elhagyva, a falu legtetején kis fatábla jelzi, hogy a bokrok mögött egy kereszt rejtőzik:

20170730-62-BakonykutiFElett-Kereszt

Bakonykútiba a két aszfaltpályás Szabadság úton értem be. Az ország egyik legszebb falusi utcája ez, zömében felújított házakkal, szép előkertekkel, fafaragványokkal. Az utca felső végében a Remetefa fogadott, lejjebb az innen kitelepítetteknek áll egy kis emlékhelye, még lejjebb két fafaragvány áll egy szépen felújított ház előtt: a Hazatérőben és a Lizi néni:

20170730-64-Bakonykuti

Ezek alatt a templom következik, majd 2-3 házzal lejjebb az útkereszteződés. Ennek közepén van a bélyegző, ne hagyjuk ki! Az Ady Endre utcánál van "kék kúti" vízcsap is. A Csobogót viszont kihagyhattam volna, nem csobogott ott egy csepp víz se. A szállásom a Szabadság út folytatásában lévő Petőfi utca 3. számú házában volt. Itt is van egy kék kút a ház előtt. Nyáron vigyázzunk, a kutak körül darazsak tanyáznak! A szállásomon remek házigazdák fogadtak, a szoba szerény berendezésű, de jól felszerelt, tágas és rendezett volt. Akár több napos itt tartózkodáshoz, nagyobb társaságnak is megfelel, mert van jó konyha, kis fürdőszoba, és nagy kert is. (Tel: +36 (20) 288-2127, cím: Petőfi utca 3.)

Tipp: Ha kell egy térkép a faluról, nyomtasd ki ezt a fotót nagyban.

Ezt a szakaszt 2017. július 30-án jártam be. Kérlek, hogy ha azóta változás történt, jelezd hozzászólásban, hogy frissíthessem a bejegyzést. Köszönöm!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kektura.blog.hu/api/trackback/id/tr5912723808

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.