Hajnali párába burkolózó kis falutól egy erdei iskolán át Kinizsi Pál váráig tartott ez a túranap, rengeteg látnivalóval és bő vizű forrásokkal fűszerezve. Fotós beszámolóm.

Mivel Nagyvázsonyba még időben el akartam érni, jó korán felkeltem, és reggeli nélkül neki is vágtam az útnak. Az Akácfa utcából kiérve jobbra fordultam, felfelé haladva pár ház után el is hagytam a falut. Az utolsó utca tetején balra, majd egy kőfaragó telepnél jobbra kanyarodva egy domboldal kapaszkodóján találtam magam a K és a P jelzés közös szakaszán, ahonnan visszanézve csodás panoráma tárult elém: a kora reggeli halvány fényben párában úszott az egész völgy!

Diszelen már viszonylag korán elhagytam a szállásomat. Besétáltam a falu nem túl nagy kínálatú élelmiszerboltjába, aztán az aszfaltúton visszatértem a K jelzésre. A jelzés is ezen az aszfaltúton halad egy rövid szakaszon, majd balra lekanyarodik egy nemzeti parkos táblánál. Van rajta jelzés, de eléggé felgazosodva. Ezután jött a túra legproblémásabb szakasza. Az egyik telektulajdonos 5-10 házilag fabrikált táblán hirdeti, hogy az az út az ő magánútja, még a turistajelzéseket is - úgy, ahogy - lekapargatta. De másfele nincs új jelzés, így egy kurvaistenbasszameg üdvözlés mellett maradtam ezen az úton.

Feljebb nagyon elhanyagolt, gazos útszakasz jött rengeteg csalánnal, benőtt ösvénnyel. A jelzéseket is keresni kell, errefelé ritkábbak. De legalább a lassabb tempómban összetalálkozhattam ezzel a cuki zöld busszal:

Három hegyen át, így csodálatos panorámákkal teli ösvényeken visz az út Badacsonytól az Országos Kéktúrán: a Balaton-felvidék boraitól vulkáni kúpokon át kilátókig és egy mosogató csapteleppel felszerelt napelemes kutyaólig élvezhetjük a programot.

Csütörtökön munka után autóval mentem fel Budapestig, majd onnan a Kék Hullám nevű, egyszerre sebes és InterCity (!) vonattal Badacsonyra. (Nem, a vonat nem a Balatonba fulladtak emlékét őrzi.) A hegy oldalában volt a szállásom, a Kisfaludy utcában található Majsa Irén vendégházban. (Egyszerű berendezésű, rendszerváltás előtti időket idéző szállás, egy éjszakára ott aludni tökéletes, de luxust ne várj.)

Pénteken olyan korán felkeltem, hogy már a napfelkeltéről is tudtam képeket készíteni. A ház teraszáról szép a kilátás, a Balaton túlpartja még hajnali ködben úszott. Azért ilyen mozi mellett reggelizni sokkal jobb, mint egy bárgyú politikai műsor mellett! 

Tapolca után az Országos Kéktúra egyik legszebb ágát jártuk be, a Szent György-hegy bazaltoszlopaitól és csodás fehérboraitól a Szigligeti várból nyíló csodás panorámáig. A Balaton felett is van élet, ha arra jársz, ne hagyd ki!

Tapolcát az előző nap délutánján már bejártuk (lásd itt), így másnap reggel a szállás elhagyása előtt már csak a szomszédos katolikus templomba ugrottam be egy-két fotóra a Malom-tó felett. 

Fantasztikus kilátás a Balatonra, fosókaszilvázás a nyárban, egy rózsaszín csillámpóni és egy korláton ülő királykisasszony - szürrealista szépségideál képe rajzolódott ki előttünk a Vállus-Tapolca szakaszon. És még Tapolcát is megnéztük, barlanggal és Y-házakkal. 

Mint az előző poszt végén említettem, a jobb térdem fájni kezdett a múltkori túrázás végén, így meg kellett szakítanom a túrázást Vállus faluban. Így innen folytatódott a túrázás egy pihenő után. Ezúttal egy barátom is elkísért, így ketten sétáltuk végig ezt a szakaszt, és a következőt is.

Tapolcáról egy reggeli busszal mentünk át Vállusra, ahol a csinos kis buszmegállót már ismerősként köszönthettem. Innen a falu kis utcáin át indult a jelzés. Az utolsó házak után, a temető mellett még egy szántóföld jött, aztán hamarosan bevettük magunkat az erdőbe. Itt figyelni kell a jelzést, mert vannak elágazások! Az erdő végén kiérünk egy hétvégi házas, pincés, szőlős területre. Az autóút keresztezésénél balra pillantva a megyehatár tábláját pillanthatjuk meg, jobbra annak a busznak az egyik megállója van, amelyikkel reggel átjöttünk Tapolcáról. Később találtunk egy hatalmas bokrot utunk mentén - én ezt a gyümölcsöt úgy ismerem, hogy "fosókaszilva" :-) 

Fantasztikus körpanoráma a Balaton közeléből, piknik a Nagy-mezőn, séta a Balaton-Felvidék erdeiben, és érkezés egy csinos kis falusi basztopphoz - a Keszthelytől Vállusig tartó szakasz nem túl hosszú, de annál változatosabb volt.

Keszthelyen a vasútállomás mellett épült egy egész jól kinéző buszpályaudvar is. Normálvájze a vasútállomáson van a bélyegzés, de onnan az állomás felújítása miatt áthelyezték, és talán nem is kerül vissza.

Így én a buszpályaudvar mellett és a vasúti pályaudvar előtt található Vén Bakter Söröző könnyűszerkezetes óriásbódéjában találtam rá. Nagy városnézésre nem volt most időm (később bepótoltam), de azért a Helikon park közepére benéztem:

Milyen jó név már, hogy Festetics Tasziló? Ha lesz egy tacskóm egyszer, tutira így fogom hívni. 

A kék túrázásom kapcsán is elvetődtem Hévíz és Keszthely környékére, majd egy látogatás kapcsán is visszavitt a kedvem (és a MÁV) a Balatonhoz. Mit csinálhatunk errefelé, ha már eleget fürdőztünk, vagy ha rossz az idő, és nem tudunk fürdeni? A környék rengeteg látnivalót kínál a vízparti lángososon és a szomszéd törülközőn magasodó sörhason túl is!

Jászárokszállás zöld vasúti pályás állomásáról indultam neki, hogy több átszállással, és egy időutazásnak is beillő első osztályú kocsi megtekintésével terhelve késő estére megérkezzek Hévízre. A város felső végén, a Corner Vendégházban szálltam meg: reális áron egy pazar méretű házban, gyönyörű kerttel, zárt parkolóval ellátott helyen. (Egyetlen hátránya a helyszínnek, hogy ez Hévíz legutolsó háza a domboldalban, így gyalog elég messze van innen a fürdő. Autóval vagy biciklivel érkezőknek ilyen gondjuk nincsen persze.)

Szombaton Hévízen néztem szét jobban, vasárnap a rosszabbnak mondott idő miatt Keszthelyen városnézést terveztünk, hétfőn délelőtt pedig Badacsony környékén bóklásztam egyet.

Szombat tehát Hévízé lett. Mielőtt bementünk fürdőzni, jártunk egyet a környéken. A Festetics fürdőházzal szemben indul a Hévízi-csatorna, ami kábé a tó "lefolyója". Ennek mentén sétáltunk egyet. A Castrum kemping elhagyása után nem sokkal egy zúgóhoz érkeztünk - ez a terület "olcsó strandja", kellemesen meleg vízzel, és tilosban fürdési lehetőséggel: 

Középkori templomtól a cukin araszoló kis hernyón és a rezi várból nyíló fantasztikus panorámán át egy több száz éves csárdáig sorakoznak a látnivalók az Országos Kéktúra Zalaszántó - Keszthely szakaszán. 

A zalaszántói kempingben kivett szobámat elhagyva végigsétáltam a falut. A Kotsy-vízimalom csak 10 órakor nyit (nyitva: március 12 - október 16 között hétfő kivételével naponta 10 és 17 óra között, kezelője a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatósága, a teljes árú belépő 500 Ft, a kedvezményes 400 Ft, a gyermek jegy 300 Ft. Infó: +36 (87) 555-291, bfnp@bfnp.hu), én viszont 9-kor már ott álltam előtte. Úgy döntöttem, nem várok egy egész órát, hogy kinyisson, így csak kívülről néztem meg:

A Közlekedési Múzeum egyik méretes kincsét is érintve, működő és romba dőlt erdészházakon át, medvehagyma illatú ösvényen sétálhattam Sümegtől Zalaszántóig, középkori várromtól buddhista sztúpáig terjedő látnivalók között. 

Egy reggeli vonattal indultam a Déli pályaudvarról Tapolca felé, ismét megcsodálva a vasúti kocsi belső terének csodálatosan rózsaszín színvilágát, ami a Família Kft. sorozat lakberendezői világát idézte fel bennem.

A tapolcai vasútállomáson lehet megnézni az 1999-ben balesetben megsérült M61.004 NOHAB mozdony első részét. Ez korábban Budapesten a Közlekedési Múzeum egyik dísze volt.

Sümegen fantasztikus hangulatú szállást találtam: a Capári Lovasiskola egy barokk kori istálló körül épült ki a vár tövében:

Az istálló az 1700-as években épült, Padányi Bíró Márton veszprémi püspök idejében. Hajdanán a püspökség lovait, parádés kocsijait és egyben a takarmánytárolást szolgálta. Ma lovasiskola, lovas tábor működik itt, így lent ma is lovakat tartanak, az emeleti szinten pedig a fenti képeken is látható szálláshelyet alakították ki. És kábé több antik és non-antik holmi van itt összehordva, mint a Nagykőrösi úti piacon. 

Napfelkelte a tavaknál, bélyegzés a füzetbe, és csodás giccsek Sümegen - 30 kilométer változatos tájakon át, a Szajki-tavaktól Sümegig.

Reggel ismét viszonylag korán, 7 óra körül elindultam, közel 30 km várt várt rám. A Szajki-tavak központját elhagyva, a fák között kelt fel a nap: 

Egy behajtani tilos táblánál jobbra volt egy töltés, a tetején földúttal, itt felsétáltam, így a reggeli nap fényében tárult elém a legalsó, elmocsarasodott tó látványa:

A Kádár-korszakban élte fénykorát, de ma is gyönyörű a gátakkal felduzzasztott mesterséges tavak sorozata. Van belőle strandolós, horgászkodós és vizimadarakkal teli mocsaras változat is. Egy nap a Szajki-tavaknál.

Az előző napi 35 kilométeres túra után, 2 vízhólyaggal a lábamon jól esett egy pihenőnap a Szajki-tavaknál. Érdemes a nyári szünetben jönni, ekkor több büfé, étterem is nyitva van. Az alsó végen van a "központ", itt van vendéglátás (nyáron), az erdészet vadászháza és egy kis kemping is. Az itteni tóban lehet fürdeni is egyet, a felette levő tavak pedig a horgászokéi. Szállás ügyében érdemes megnézni a www.szajkitavak.hu oldalt is.

1 nap alatt 35 kilométert tettem meg, csodás tájakon át. Napfelkelte Sitke mellett, erdész sírja az erdőben, óriási fa matuzsálemek maradványai, erdészházak, egy felhagyott vasútvonal és persze a végén naplemente a tavaknál. Fárasztó, de élményekben gazdag nap volt. De azt ma sem tudom, hogy Sitkén a búsuló Jézus szobra alatt miért sorakozik többek között 3 dobókocka, egy létra és egy koponya?

Sitkét már kora reggel elhagytam, így a felkelő nap fényében csodálkozhattam rá, hogy a kastély előtti oszlopon vajon miért vannak dobókockák, koponya és létra? Ha valaki tudja (kép itt), írja meg kommentben! A kastély amúgy gyönyörű, a Nádasdy gombóc szilvalekvárral nagyon finom a történelmi hangulatú, vastag boltívekkel épített étteremben - és nem is drága! A kápolna felett visszatértem a K jelzésre. Hamarosan elhagytam a falut, és a szőlösök mellett az alginitbánya halmait is. Ilyen szép volt a felkelő nap fényében sétálni:

Rövid kis túraszakasz: Sárvár központjától a tavak között, majd a Haraszti-erdőben bandukoltam át a szomszédos Sitkére. 

Négy vonattal jutottam el Jászberényből Hatvanon, Budapest - Keleti pályaudvaron és Győrön át Sárvárra. Ezzel el is ment a nap jó része. Sárvárt korábban már bejártam, de a tavak között még nem jártam. Szép úton vezették ki Sárvárról a K jelzést.

Azt hiszem, máshol még nem állítottak szobrot egy építészeti díjnak. Sárvár nem csak fürdőzési lehetőséget kínál, de vára és arborétuma is megér 2-2 órát.

Eredetileg nem volt betervezve, de végül rátettem a programra még egy napot. Előző délután, a  nap végén betértem a vár közelében található Tourinform irodába (Várkerület 33/c), ahol kaptam egy szálláshelyes prospektust. Ebből nekiálltam végigtelefonálni a szóba jöhető szállásokat, aztán találtam is egyet. Kicsit drágább volt, kicsit messzebb volt a központtól, és nem kicsit ízléstelen volt az az újgazdag giccs, ami az előtérben fogadott, de arra azért jó volt, hogy beüljek egy kád vízbe, kiáztassam magam, és éjszaka aludjak egy jót.

Megtudtam, hogy kéktúrázni autóút csomópontjában is lehet. Gyolyó lyuggatta fák, a hetvenes évek legtutibb templom kerítése, véletlenül sem rímelő versikék, és horrorisztikus törpék is felbukkantak az út mentén.

Szelestén a főutcán halad végig a K jelzés. A település déli végénél ez a főút elkanyarodik, a jelzés viszont egyenesen megy tovább, abban a kereszteződésben, ahol egy romos épület, az egykori Kőris Csárda (Horváth Csárda) áll. Az épület mellett egyetlen táblán foglalták össze, hogy csárda és fenyőfa is eladó - micsoda kombináció! Az épület jobb oldali végén még halványan ott van a falon az Állami Biztosítós Gábriel figura, és egy Casco felirat is:

Egy vadászlesen ülve nézni, hogy hogyan nő a fű - nincs is ennél pihentetőbb dolog a világon. Csak be ne tévedjünk a Bárnevolna majorba.

Mivel szállást a környéken csak Bükfürdőn találtam, onnan kellett visszatalálnom az elhagyott kék jelzésre. Az éjszakát egy háromcsillagosnak kategorizált, részben felújított, de még mindig nem elég jó apartman hotelben töltöttem, sajnos új döntöttem, hogy reggelit is kérek. Meglehetősen híg kávéval öblítettem le a Metro áruházak legolcsóbb felvágottait és sajtjait, majd esőkabátot húzva, esernyő alatt elindultam. Az eső sose tántorítson el, kedves túrázó: eddig még mindegyik elállt, csak idő kérdése! Busszal bejutottam Bük közepéig, onnan az út mentén gyalogoltam vissza a kék jelzésig.

Az Ablonci-csárdánál már előző nap bélyegeztem, utána még legyalogoltam azt a kábé fél-egy kilométeres szakaszt is, ami után a jelzés megindul a "hegynek", itt: 

Azt nem igazán értem, hogy miért kell a kék jelzést egy aszfaltútra kiterelve vezetni. Ha már milliárdokat költöttek a felújítására az elmúlt években, nem lehetett volna ennek a rövid szakasznak egy fák között vezető ösvényt vágni? 

Organikus templom, iskola a határon, hótbéna Mátyás-szobor, a felkelő nap vaskapuja, és jónéhány magára hagyott épület - ez az Országos Kék Túra eleje Kőszegtől az Ablánci-malomcsárdáig.

A kőszegi városnézés után másnap a szálláson megreggeliztem (fincsi kávét, házi lekvárt, kenyérsütő gépben sütött kenyeret, nyami-nyami), és nekivágtam a második túrás napnak. 

Az Országos Kék Túra is az első lépéssel kezdődik. Az enyém Kőszeg felett, az Írott-kő kilátójától indult. Ez a túra egyik látnivalókban leginkább bővelkedő szakasza, kedvcsinálónak kiváló: források, kilátók és pihenők is akadnak bőven.

Jó, jó, az Országos Kék Túra az Irott-kőtől indul. De valahogy odáig el kellett jutnom Budapestről. Ez a beszámoló erről a részről szól.

Mit vigyünk magunkkal, mit pakoljunk össze, mielőtt nekivágunk? Az alábbiakban a saját listámat osztom meg, várva a hozzászólásokat, ötleteket, tapasztalatokat.

Az illusztráció csak egy kép.

Egy El Caminón többször is járt ismerősöm javaslata szerint igyekeztem a táska össztömegét minimálisra venni. Nem vittem csere cipőt, papucsot, ilyesmit. A fürdőszobai holmikhoz kis flakonos, kis kiszerelelésű változatokat kerestem. Ruhát pont annyit kell vinni, amennyi feltétlenül szükséges. És nem álltam neki az úton elolvasni se a Háború és Békét, se a Gyűrűk Urát. Híreket, Facebookot olvashatunk az okostelefonon is, a vonatútra vehetünk egy újságot, magazint a vasútállomáson, és ennyi. Készpénzt viszont vinni kell, a falusi boltokban, szálláshelyeken jellemzően nincs kártyás fizetési lehetőség, ATM meg csak a legközelebbi városban. A pontgyűjtős és hűségkártyákat viszont ki lehet venni. Fényképezőgépet, mobilt tudtam esténként a szálláson tölteni. A fényképezőgéphez érdemes elegendő memóriakártya tárhelyről is gondoskodni, hogy ne kelljen azon aggódni, hogy már csak 15 képnek van hely, melyik korábbi képet kell kitörölni. Törülköző jellemzően van a szállásokon, így csak egy picit vittem magammal. Fürdőnadrágot is vittem, bár végül a lábamra nőtt vízhólyagok miatt a strandolást töröltem a programból. Nadrágból nagyon praktikusnak bizonyult az olyan, aminek térdnél lecipzárolható az alja, így egyben rövidnadrág és hosszúnadrág. Egy pici zseblámpa, vagy fejlámpa az életedet mentheti meg, ha későn érsz a szállásra, és közben sötétedni kezd. Kaját viszont a szálláson is kérhetsz, vagy a falusi kisboltban is vehetsz, és pár naponta azért egy-egy nagyobb települést (az elején például Kőszeg, Sárvár) is útba ejtesz majd, így nem érdemes 5 napi élelemmel a hátadon nekiindulni - de gondolj a vasárnapi, ünnepnapi zárva tartós napokra is!

Az én listám így nézett ki:

• 5 póló + 1 alvós póló
• 5 alsónadrág, 5 zokni, 1 fürdőnadrág
• 1 nadrág, lezipzározható lábszárakkal
• 1 kapucnis felső
• 1 esőkabát (dzseki, vékony)
• 1 pár túracipő
• térkép, bélyegzőpárna, túrafüzet, jegyzetfüzet a bloghoz, toll
• pénztárca (iratok, készpénz)
• mobiltelefon + töltője, tokja
• fényképezőgép + töltője, tartalék kártya
• fogkefe, fogkrém, kis adag tusfürdő és sampon, borotva és borotvahab, deo
• folyékony, elpárolgó kézfertőtlenítő (drogériákban pici kiszerelésben kapható)
• naptej, kullancs+szúnyog riasztó spray
• gyógyszerek igény szerint
• papírzsepi 30-40 db
• sebtapasz
• lakáskulcs (ha van, autó kulcs is)
• szállásfoglalások visszaigazolásának papírjai
• 1 kicsi törülköző
• 1 kicsi elemlámpa, fejlámpa
• néhány nejlonzacsi: kajának, szennyesnek, fürdőszobai holmiknak, eső esetén a hátizsákot letakarni stb.

Ez a lista persze módosul, ha nem falusi szálláshelyeken, vendégházakban alszol, hanem sátrazol. Vagy ha kerékpárral mész. Vagy például hölgyek esetén is vannak még egyéb tételek. Összességében jól pakoltam, ami abból látszott, hogy nagyon nem szenvedtem semmiben hiányt, és a hátam se szakadt le :-)

Te mit tennél hozzá, mit vennél el? Írd meg a hozzászólások között!

Idén augusztusban indul a túrázás az Írott-kőtől, beszámolók szeptembertől!