Megtudtam, hogy kéktúrázni autóút csomópontjában is lehet. Gyolyó lyuggatta fák, a hetvenes évek legtutibb templom kerítése, véletlenül sem rímelő versikék, és horrorisztikus törpék is felbukkantak az út mentén.

Szelestén a főutcán halad végig a K jelzés. A település déli végénél ez a főút elkanyarodik, a jelzés viszont egyenesen megy tovább, abban a kereszteződésben, ahol egy romos épület, az egykori Kőris Csárda (Horváth Csárda) áll. Az épület mellett egyetlen táblán foglalták össze, hogy csárda és fenyőfa is eladó - micsoda kombináció! Az épület jobb oldali végén még halványan ott van a falon az Állami Biztosítós Gábriel figura, és egy Casco felirat is:

Az épület bal oldalán elhagytam a falut. És hamarosan megérkezem a túra számomra legmegdöbbentőbb részéhez. Az Országos Kéktúra eddig egyetlen "autópályás" szakaszához. A 86-os út ma már nem megy be Szelestére, az új út elkerüli a falut. Szeleste végénél két körforgalommal megtoldott csomópontot építettek. És valaki úgy gondolta, hogy az lesz a legjobb, ha ezen a csomóponton átvezetik a gyalogosforgalmat is. Járda nélkül. Kicsit olyan, mint az a régi játék Commodore 64-en, amikor egy békával vagy, és át kell jutnod a hatsávos úttesten.

Építhettek volna egy gyalogos felüljárót is, de nem tették

Élve átjutottam, így megnézhettem Ölbő-Szeleste vasútállomást is. A mellette levő házikóban egy öreg bácsi lakik a kutyájával. A bácsi elmondta, hogy a legutóbbi vasúti felújítás óta már más állomásról vezérelve működik a hangosbemondó, jegyértékesítés már nincs az állomáson, így senki nincs, aki bélyegezne. Nincs már az állomáson személyzet. Így aztán lefotóztam a vasútállomást, és mentem tovább. Itt el  is kavarodtam egy kicsit, az út ugyanis csak egy rövidke szakaszon megy a sínek mellett, aztán bokrok mentén jobbra kanyarodik az egyik szántóföld oldalában. Én viszont túlmentem, aztán mikor elfogyott az út, korrigálhattam szántóföldön, földúton át vissza. De azért idővel csak meglett a jelzés, amely a szántóföldek mellett megy el, aztán pedig vesz egy jobbkanyart, majd röviddel utána egy balkanyart, majd 100 méter után egy újabb balkanyart. 

A földektől elkanyarodva, akácos-csalános táj csalogatja elő a hosszúnadrágokat. Rövid séta után balra kanyarodunk a fenyők közé, ez már a Lőrinci-erdő. Pár lépés után vörös törzsű fenyők mentén emelkedünk kissé. Kilométerekkel arrébb jön egy kis cikkcakk: egyet jobbra, egyet balra, aztán megint egyenesen pár száz métert az éles balkanyarig, hogy ne halljuk már a 86-os főút forgalmát. Hallgassuk inkább a 88-asét, amit egy hosszabb egyenes szakaszt követően...

...ki is próbálunk gyalogosan. A 88-as úton legkésőbb ennél a résznél kell átkelni:

Itt érünk be a Váti-erdőbe, az elején tábla is olvasható az erdő részletes leírásával:

"(...) A Váti-erdő egyes részein, a különböző erdőbirtokokon (elsősorban a bajor király sárvári uradalmának VIII. dűlőjében - Csénye, Haraszt, továbbá gróf Erdődy Ferenc vépi uradalmának Vát, Porpác és Bögöt területére eső részein) a XIX. század második felében indult meg a tervszerű és szakszerű erdőgazdálkodás, melynek során az adott termőhelyeknek és az erdészeti szakmai előírásoknak megfelelő erdőállományokat hoztak létre az akkori erdészek. (...) A II. világháborút követően a nagybirtokok államosításra kerültek, így a Váti-erdő legnagyobb része is, s kezelője Társaságunk mindenkori jogelődje lett, 1961. előtt az önálló Sárvári Állami Erdőgazdaság. 1981-től egy évtizedig (a FALCO Fakombinát időszakában) Vas megyében az állami erdők egy része ipari erdő besorolást kapott, s ebbe tartozott a Váti-erdő is. Az ipari erdőben nagy területű erdőrészeken (Ölbőn volt a legnagyobb: 98 ha), rövid vágásfordulóval, teljes gépesítéssel és koncentrált munkaszervezéssel folyt a gazdálkodás. Üzemtervi előírás szerint is lehetséges volt 20-30 hektáron tarvágást végezni, míg az erdőfelújítást legnagyobbrészt erdeifenyővel, kisebb részt vörös tölggyel, akáccal és cserrel kellett elvégezni. A jelenleg 21-30 éves korosztályba tartozó állományok 56%-a erdeifenyő, ez az összes erdő 10%-a, s az összes vörös tölgyes 96%-a található ebben a korosztályban. Ennek az évtizednek a hatása tehát hosszú időre meghatározta e terület erdőképének alakulását. Az utóbbi 20 évben, különösen a 2009. évi erdőtörvény hatálybalépését követően, már alapvetően más elvek szerint kezeljük erdeinket, s e kezelésnek is meglátszik már az erdőképre nézve kedvező hatása. Ahol lehetséges, ott a természetes folyamatokra, a makktermésre alapozva újítjuk fel tölgyeseinket, csereseinket, s csak a gyengébb termőhelyeken ültetünk erdeifenyőt. (...) A Váti-erdő bemutatásakor meg kell említenünk, hogy Vát községtől keletre egy ~400 hektáros egykori katonai terület fekszik, mely a II. világháborúban repülőtérként működött majd a Szovjet Hadsereg használta lőtérként. Az erdő északi szegélye golyófogónak számított, s a fatörzsekben elakadt, vagy a fel nem robbant lövedékek miatt itt ma is fokozott figyelemmel kell végeznünk minden erdőgazdálkodási tevékenységet. Végül még két adalék a Váti-erdő múltjához. Az erdészeti térképen szereplő Ávó tábor megírás a hírhedt Államvédelmi Hatóságra emlékeztet bennünket, melynek kiképző tábora működött itt az '50-es években. Szinén szerepel az erdészeti térképen a Mise út és a Márton út megírás. E nevek felidézik azt az időszakot, amikor a bögötiek a Váti-erdőn átkelve jutottak el Vát - Szentkútra búcsúba, a Szent István kápolnához, amely a XVII. század második fele óta ismert zarándokhely. (...)" (A Szombathelyi Erdészeti Zrt. tablója, a teljes szöveg a helyszínen olvasható.)

A fenyves-tölgyfás területet elhagyva pusztaságra érünk ki, és idővel Bögöt falu látványa is felbukkan. A faluba érve hagyjuk el a jelzést egy bélyegzés erejéig. A templom körül van kékkúti víz, pad, játszótér, focipálya és a Coop Mini boltban bélyegző - még bélyegzőpárnát is adnak hozzá. Külön felhívnám a figyelmet a templom 1976-77-ben alkotott kerítésére, amelyet Tóth György plébános tervezett, Kapitány Sándor kőműves és Márffy Károly lakatos fiaival készített el a falubéliek áldozatos közmunkájával és adományaival. Dr. Fábián Árpád megyéspüspök áldotta meg 1977-ben. 

Szent István csinos kis csizmái a templom kapuján

A falu utolsó házait elhagyva egyenesen belevesztem a bozótba, kicsit beljebb lett K jelzés is. Az út később kiszélesedik, így értem el a vasúthoz. A második sínpárnál jobbra nézve látható a MÁV/GYSEV határpontot jelző tábla. Az aszfaltútról kicsit később balra tértem le egy fa sorompónál. Hosszúnadrágos erdei szakasz jön, többször kell jobbra, majd balra fordulni, míg a túloldali fasorompónál ki nem értem az aszfaltútra. Ezen szépen be is sétáltam Csényére, az első épület egy állattartó telep az út bal oldalán. A faluban tettem egy kis kitérőt, és megnéztem a Deák Ferenc utca stációit:

Az utcában van egy kis presszó, és egy csodálatos, habos-babos szökőkúttal ékített, neogiccs stílben fogant házban élelmiszerbolt is. De a lényeg a stációkon van. A 2004-05-ben szépen helyreállított tetőcskék alatt a népi naív festészet Picassót megszégyenítő alkotásai sorakoznak. Alatta matricából felragasztott versikék, afféle falusi haikuk sorakoznak. Csodálatos élmény ezeket végigolvasva rájönni, hogy azt akarták, hogy rímeljen, de doszt se jön ki a rím. Többnyire a szótagszám sem stimmel. Boborján beájulna. A XIV. stáción pl. ez a szöveg: "Jézus sírja nem volt örök lakás / a csényei sír sem az, jön a föltámadás." Az I. stáción: "Halálra ítélőidnek Uram kegyelmezz / Ne ítéld örök halálra csényei népedet." A többit olvassuk el élőben, megéri! A stációkat így, visszafelé jártam végig, majd jobbra kanyarodtam az utca végén. A temető kerítéséhez érve megkerültem a temetőt U alakban, így vissza is találtam a K jelzésre.

Érdemes egy pillantást vetni a falu utolsó házára is: a túlméretezettség, az emeleti erkélykorlát és a csúcsdísznek szánt kokas jelzik, hogy pénzért sok mindent kaphatunk, bár jó ízlést speciel nem. Ezután a főúton sétálva kukoricatáblák között hagytam el a falut, és a sipítozva ugató zsebkutyát.

A K jelzés nem túl fantáziadúsan az aszfaltúton, kukorica és napraforgó táblák között vezet át Csényeújmajorra. Bár balra felsejlik már a szürke bódé mögött Sárvár, az ellenkező irányba kell kanyarodni. Az út túloldalán az egykori major épületei roskadoznak a gazban, az innenső oldalon pedig teljesen jellegtelen, említésre sem méltó házak mentén értem el először egy piros fedeles kertitörpe kompozíciót, majd egy kis katolikus kápolnát. Ez utóbbi mellett találtam meg a bélyegzőt. 

Rémesék

Itt található a bélyegző

A major

Miután végeztem kezem és a füzet összetintázásával, tovább haladtam, és a híd előtt balra lekanyarodtam az útról - a patak gátján sétáltam tovább. Tűző napsütésben klassz lehet itt, fák nélkül.

A Gyöngyös-patak gátján halad végig a K jelzés

A következő hídig kell elsétálni, ott egy másik vízfolyás mentén éri el a jelzés az első házakat. Az első nagyobb útnál a K jelzés balra bekanyarodik, de szemben a tónál egy picit le is lehet pihenni.

A jelzés szépen körbejárja Sárvárt. Bélyegezni a vasútállomáson lehet. Én Sárváron még egy plusz délelőttnyit elidőztem, bár a lábaimon található 3 vízhólyag miatt a strandolástól inkább eltekintettem. Sárvári sétámat a következő posztban foglalom össze.