Egy rég bezárt kőbánya ott felejtett berendezései, két egészen apró kis falu, egy kemény kaptató és a szinte ismeretlen, de csodálatos kolostorromok Martonyi felett - élményekben gazdag az Országos Kéktúrán ez a rész is!

Éjjel a 100 éves vendégházban aludtunk, kicsi, de rendezett és viszonylag jól felszerelt szobában. A ház elejében egy tájház is működik, a József A. utca elején pedig az egyik parasztház kis tornya jelzi, hogy ott görög katolikus kápolna működik. 

"Az Aggteleki-karszt kistájcsoportjának keleti részén, a Bódva mentén elhelyezkedő, halmazjellegű település teljes népessége körülbelül 1100 fő. Elnevezésében a "szil" a fákat jelöli, a folyóra utaló előtagot 1905-ben kapta. Barokk stílusú, csehsüveg-boltozatos templomát 1772-74-ben emelték, református temploma pedig 1840-ből származik. A község nevezetessége az Esterházy-Koós kastély, amelyet 1780 körül építettek, valamint a klasszicista magtár 1820-ból." (A kéktúrás infótábla szövege)

A településen étterem már rég nincs (csak a felirata), a pici Nemzeti Dohánybolt mellett van egy kis zöldség-gyümölcs bolt, itt lehetett vasárnap némi élelemhez jutni. (Nyitva: H-P: 6-18, Szo: 7-15, V: 8-12) Esetleg a szállásadónál lehet még kaja ügyben (előre) érdeklődni. Van egy Coop élelmiszerbolt is, de az vasárnap zárva van. (Ny: H: 6:30-14, K-P: 6:30-17, Szo: 6:30-14, V: zárva). 

Az Egészségház sárga épületénél indult tovább a kék jelzés. Az utolsó házakat elhagyva egy felhagyott vasútvonal mentén vitt a földút. Itt a sínek mentén kell haladni a tarlón is, amikor a földút már elfogy. (A régi piros kereszt jelzés megszűnt!)

A Bódva előtt úgy 30 méterrel kell felmenni a sínekre, csak azon a (veszélyes) híd-maradványon lehet átkelni a Bódván. Később újra vissza kellett mászni a sínekre, hogy a Juhász-patak felett is átjussunk. Itt már maradtunk is a sínek közötti ösvényen, ennek jobbra kanyarodásával értünk az Esztramos tövébe. 

A hegy vasércét az 1830-as évektől az 1950-es évekig, mészkövét az 1940-es évektől egészen 1996-ig bányászták. 1995-ben kapta meg a hegy területét az Aggteleki Nemzeti Park. A bányaművelés miatt a hegy gyönyörű barlangjainak nagy része megsemmisült, így az Aladár-barlangnak is csak egy kis része maradt meg a hegyen. Ottjártunkkor a megmaradt Rákóczi-barlang sem volt látogatható - állítólag a Nemzeti Parknak nincs embere a vezetésekhez. (Infó tel: (30) 699-2714) A felhagyott bánya sok épülete, gépsora válik lassan semmivé: a kőtörő, a szállítószalag, a trafóház, a mérleg és a munkásszálló is lassan teljesen az enyészeté lesz. 

Az ezután következő földutas szakasz a sok nyárfával engem kissé egy alföldi folyóparti útra emlékeztetett, szinte már vártam a lángossütőt, a fizetős parkolót és a szabadstrandot. Ilyesmik helyett csak pár házat láttunk balra a hegyoldal tövében.

Ez az út át is vitt Bódvarákó végébe. A falu eddig sem volt nagy, de ma már csak kb. 80 fő lakja. 

A Szalonnai-hegység északnyugati lábánál, a Bódva folyó völgyében elhelyezkedő település neve írásban először egy 1823-ból származó dokumentumban bukkan fel. A község a középkorban Torna várához tartozott. A környék népi építészetét hűen szemléltetik az érintetlenül fennmaradt, jelenleg is megtekinthető lakóházak. A copf stílusú római katolikus templomot 1803-ban építette a Keglevich grófi család, orgonája 1887-ből származik. (A kéktúrás tábla szövege)

A 23. számú háznál bélyegeztünk, majd feljebb, a kék kútnál a vizes palackokat is meg tudtuk tölteni. Ezen kívül másra, pl. boltra, büfére itt ne számíts. A falu túlsó végét elhagyva a tűző napra vitt ki az út:

A gazdasági épületet elérve figyelj, ennek háta mögé be kell térni balra! Ezután indul meg az az emelkedő, amit Kiköpött Tüdőnek javasolnék elnevezni. Aznap volt vagy 32-34 fok, még a fák árnyékában is szakadt rólam a víz ezen a fél kilométernyi kaptatón. 

Szalonnai-hegység. Az Aggtelek-Rudabányai-hegyvidék középtáj Rudabánya-Szalonnai-hegység kistájcsoportjának részét képező, Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kistáj (területe 36 négyzetkilométer) közepesen kiemelt sasbérc vonulatnak tekinthető. A hegység fő tömegét adó triász mészkő és dolomit mellett agyagpalák és homokkövek is részt vesznek a felépítésében. A mérsékelten hűvös és mérsékelten nedves éghajlatú terület jelentős részét erdők (cseres- és gyertyános-tölgyesek, középhegységi bükkösök, sziklai cserjések, sziklaerdők) borítják, amelyek számos növényritkaságnak adnak otthont. A rendkívül ritkán lakott, főúttal és vasúttal sem rendelkező kistáj egyetlen települése egy törpefalu, amely kevesebb, mint félszáz lelket számlál. (A kéktúra tábla szövege)

Az emelkedő tetejéről a kék jelzés inkább már lejtve vitt el a következő, csodálatos helyszínig. A martonyi kolostorromon ottjártunkkor végeztek helyreállítási munkákat. Már van tető, de még ott volt a templomtérben két, hatalmasra felnőtt fa csonkja is. 

Az Aggteleki Nemzeti Park törzsterületén, Martonyi településtől mintegy 3,5 kilométerre található a hármashegyi pálos templom- és kolostorrom. Országos jelentőségű műemlék; a pálos szerzetesrendhez köthető hazai épületek közül ez maradt fenn a legjobb állapotban. A kolostort a 14. században alapították a Boldogságos Szűz tiszteletére. 1399-ben - egy oklevél szerint - Szalonnai István és fiai birtokolták. A törökdúlás idején, az 1500-as évek közepén vált lakatlanná. (A kéktúrás tábla szövege)

A kéktúrás táblától a kék L és a zöld L pár lépésnyi közös szakasza visz el az épülethez. Oda visszatérve pedig a másik ágon kell felkapaszkodni - régen ez a kék és a zöld szakasza volt, de a zöldet hivatalosan megszüntették. (Azért van még pár látható jelzés.)

Ezután egy erdőben haladó, de sok látnivalót nem kínáló rész jött. Érintettünk egy kék négyzet jelzést, és többször is utat váltottunk, de mindig sikerült a kéken maradni, bár a jelzések helyenként elég ritkásak. 

A Slokk-tető, majd a Szentandrási-oldal kéktúrás táblái után elértük az aszfaltutat. Ez először egy nagy hurkot tett, majd egy egyenes szakasz végén megláttuk Tornabarakony első épületeit. Ez is egy mini falu, a lakossága még a 30 főt sem éri el, ezt a sok üresen álló ház is mutatja. Egy vendégház, egy (görög) kereszt jelent némi látnivalót, és a kék kútnál, a kereszt tövében vizet is tudtunk szerezni. Erre nagy szükség is van, mert Tornabarakony és Rakacaszend között többet mentünk a szántók, legelők mentén a tűző napon, mint fák árnyékában. Néhol pár vörösfenyőt is látni erre felé - de ezek nem érzik igazán jól magukat, sok példány már részben el van száradva. 

Rakacaszend közelében balra a távolban feltűnő falu nem Rakacaszend, ne ijedj meg. És az adótoronyhoz sem kell kitérni. Az Ortás feliratú táblánál ne maradj a legelő mellett, hanem térj lefelé, a fák közé. Így hamarosan meg is látod majd Rakacaszend házait a fák között. 

A településre beérve a bélyegzőt az igen szerény nyitvatartású kis boltnál találtuk meg. (Nyitva: H-Szo: 6-10 és 19-21, V: zárva) Itt elkanyarodik a jelzés egy másik utcára balra, majd jobbra térve levisz a buszmegállóhoz. 

A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei község a Cserehát területén, a Rakacai-völgymedencében, a Rakaca-víztározó közelében, Encstől mintegy 26 kilométerre fekszik. Első írásos említése 1273-ból való. Eredeti neve Szend volt, amely a szent vagy a szem szóból származhat. A Rakaca előtagot patakjáról kapta. Késő román, 12-13. századi református temploma 14-15. századi falképekkel és késő reneszánsz festett famennyezettel büszkélkedhet. Helyreállítására az 1970-es években került sor. A község görög katolikus templomát 2000-ben újították fel. (A kéktúra tábla szövege)

Innen nagyon megszívtuk volna a visszautat, ugyanis a 16:50-es busz Szalonna felé a busz műszaki hibája miatt kiesett, így az összes csatlakozó járatot is buktuk. Szerencsére egy fiatal roma srác nagyon segítőkész volt. Végül egy stoppal Szalonnára átvittek, onnan egy másik autó Edelényig elvitt. Onnan pedig a harmadiknak lestoppolt autó pont Budapest felé ment - óriási mázli és sok jó ember segítőkészségének köszönhetően Robi is visszajutott Budapestre, és én is elértem még a 22:13-as személyt Hatvanban. Jó fáradtan, de gyönyörű látnivalók emlékével térhettem haza erről az élményekben gazdag hétvégéről.

Ezt a szakaszt 2018. augusztus 12-én jártam be. Kérlek, hogy az azóta történt változásokról értesíts hozzászólásban. Köszönöm!