Hölgykő várának maradványai közt reggelizni, patak feletti fahidakon átsétálni, pénzt rejtő likba benézni, és este egy igazi csillagdában mozizni - rengeteg élményt kínál a Városlődtől Bakonybélig tartó Országos Kéktúra szakasz.

Előző este Kislődön, a Takaros Vendéglőben szálltam meg. Nemrég bővítették, így a szobák, folyosók egészen újak, rend van és tisztaság. Viszont az utca felől egy kocsma vendéglátóipari egység működik, a falak pedig borzasztóan áthallásosak, így fél tizenegyig együtt örülhettem a csocsó bajnokság játékosaival. 

Másnap viszonylag korán nekivágtam. Bélyegzés a vasútállomáson, majd Kislőd felső végében egy gyors fotó a tájházról és a kocsmáról (bélyegzőhely!), aztán a vasúti sínek alatt átbújva hamar el is hagytam a falut. A végében még van egy záportározó tó rendszer. Először a kis forgalmú autóúton kellett mennem, míg el nem értem a vasúti sínek feletti hídra. Itt tettem egy kitérőt: rögtön a híd után jobbra a kék L kimegy az egykori Hölgykő-várához. A földúton a szántóföld szélén csak addig kell menni, amíg a fák között el nem éred a patakot, azon ne kelj át, hanem előtte térj le balra. Egy másik földút visz le a völgy aljába, ott kell átkelni a patakon, és már meg is érkeztél egy sziklafal aljába, amiben egy néhány méter mély kis barlang, vagy inkább csak lyuk látható:

Innen még lehet feljebb menni, balra fel a csúcsig, vagy balra kitérve, szintben maradva a várfal tövéhez is ki lehet menni egy emléktáblához. 

Óvatos lepillantás az egykori várfal tetejéről

Városlőd és Csehbánya között, a Csiga-hegynek nevezett, megközelítően észak-déli irányú kis hegyvonulat északi csúcsán épült a kb. 30x30 méter alapterlületű kis vár. Az alacsony, de meredek domb lábánál a Tarna-patak a dombot északra félkörívben megkerülve folyik. A belső vár teljesen elpusztul, csak egy ciszterna maradványa látható. A keleti oldalon a falmaradványok között kivehető a vár egykori bejárata. A fennmaradt legkorábbi írásos feljegyzések 1240-ben említik Lueld községet, amely évi 400 kéve gabonával köteles hozzájárulni a veszprémi Szent Katalin apácakolostor fenntartásához. (...) A Csákok építhették a falu határában Hölgykő várát, amely a bakonyi erdőispánság egyik központja volt. A várat először az 1321-ben kiadott oklevél említi, melyben "Heugku" várnagya Zuszkur mester, mint királyi megbízott a veszprémi káptalan Jutas birtokába beiktatja. (...) Nagy Lajos uralkodása idején Leweld falu és környéke már ismét királyi birtok volt. Igaz, nem sokáig, mert a király 1364-ben Szent Mihály arkangyal tiszteletére kolostort alapított az akkor még Szent Mihály völgyének nevezett Torna-patak völgyében, és a falut a környező birtokokkal együtt a karthausi szerzeteseknek ajándékozta. A kolostor a rendnek ajándékozott Hölgykő várainak köveiből épült fel." (Részletek az egyik fára felszögezett papírról, a teljes szöveget keresd meg a csúcson!)

A csúcsra felérve vigyázni kell, a meredek falmaradvány tetején nincs korlát! Itt leültem egy kőre, és megreggeliztem. Borús maradt az idő, de néha előbukkant a nap is egy-két percre. Én a csúcson túl, a másik oldalon mentem le, de nem jó az út arra, nagyon meredek és kiépítetlen. Jobb visszafordulni és úgy visszamenni a sziklafal, azaz várfal tövébe, az emléktáblához. Ha ügyesen mászol sziklára, a "barlang" üregébe is be tudsz nézni. 

A vári kitérő után visszatértem egészen a vasúti sínek feletti hídhoz, itt ugyanis az autóútról letér a kék jelzés, a sorompó után rögtön jobbra kanyarodtam. Itt érdemes figyelni a jelzéseket, ugyanis az útvonal egy kicsit kacskaringósan halad, de bőven van jelzés felfestve, nem tévedsz el. Ennél a fánál már kezdődik is az a rét, amelynek a közepén egy távvezetéket vezettek végig, az oldalában pedig szépen emelkedve halad a jelzés. 

A rétről egyszer csak le kellett ágaznom, betérve a fák közé. Itt egyre lejtett a terep, míg a völgybe leérve egy nagy, szétkorhadt fa tövében egy fahídhoz értem.

A túloldalán van valahol a Pince-forrás, de én azt nem találtam meg. Egy újabb fahíd jött, a patak egy újabb ága felett:

Majd hamarosan elértem a K+ jelzést. Ezután pár lépéssel a kék is letér jobbra, és egy rövidke, meredek szakasszal felvisz egy autóval is járt, szélesebb földútra. Ezen jobbra, és több kilométeren át előre kellett sétálni. 

Ez az út a régi Városlőd - Királykapu - Francia-vágás vasút helyén halad, így fokozatos, enyhe emelkedéssel, gyorsan tudtam rajta haladni. A töltéses, kiemelkedő részeknél különösen szép a környező erdő látványa!

Ez az út visz fel a Szénpajta nevű rétig, ahová vagy hat irányból futnak be kisebb-nagyobb utak. Itt van esőbeálló, pad, még egy erdei vécé is. 

Innen az út egyenesen visz tovább Németbányára, egy Vadászház érintésével. A falu előtt egy villanyoszlop figyelmeztet rá, hogy a bélyegző itt nem a K, hanem a K négyzet jelzésre esik. Tehát még ne térj ki jobbra, hanem menj be egyenesen Németbányára. Az első házaknál hamar meglátod a bélyegzőt. A faluba nem mentem beljebb, visszasétáltam a K jelzésre. Pár száz méter után egy földutat kereszteztem, jóval feljebb pedig a "régi bauxitszállító" utat. 

A Pap-kúti völgy után rátaláltam a K barlang jelzésre, amire kitértem. Jó meredeken indult felfelé, de pár száz méter után kitértem jobbra a P+ jelzésre, az már szintben haladt. (A jelzéseket figyeld, elég halványak!) Így jutottam el ahhoz a "Hajszabarnai Pénz-lyuk" barlanghoz, ahol a sztori szerint az egyik betyár rejteke volt:

"Az Öreg-Bakony egyik legrejtettebb fekvésű barlangjának neve talán onnét ered, hogy a környékbeli népek képzeletvilága kincset őrző üregnek tartotta. Ha aranyat nem is, de geológiai kincset valóban rejteget a Pénz-lik. A szűk bejárat után egy jókora terem nyílik, ahová csak létrán lehet leereszkedni. E tektonikusan összetört zóna alatt a barlangkutatók egy mélyebb szintet is feltártak. A nagyon lapos, csak hason kúszva járható termek ("Lapítók") agyagos talajzatán vékony mészkérget alakítottak ki a beszivárgó vizek. Csapadékosabb időkben még apró tavacskák is megjelennek itt; bennük százával hevernek a centiméteresnél nem nagyobb barlangi gyöngyök. (...) A barlang egyben kiemelkedő értékű denevér élőhely is: 15 faj fordul itt elő, közülük 6 faj fokozottan védett."

"A rács után felszerelés és vezető nélkül a barlang nem járható, veszélyes! Bővebb információ a Balaton-Felvidéki Nemzeti park Igazgatóság központjában (Veszprém, Vár utca 31., Tel: 88 / 427-855) kapható."  

(Helyszíni táblák szövegeinek részletei)

A barlang után a piros kereszten mentem tovább, majd a piroson és egy jelzetlen úton át visszaértem a kék barlang jelhez. Innen mentem tovább a kéken, megkerülve a Pápavár hegyét. (Egy szakaszon a közép-dunántúli piros túrával együtt halad az út, így annak a bélyegzését is beszereztem a Pápavárnál.)

Ezután egy nagyon jól haladós szakasz következett. Végül egy piros-fehér csíkos sorompó jelezte, hogy visszatértem a civilizációba. Nemsokára elértem a piros kereszt és a lila mária út keresztezéséhez a Hideg-völgyben. Úgy száz méterrel arrébb egy fából ácsolt tető jelzi a helyreállított mészégetőt - ami egy évtizedes magára hagyatottság után lassan össze is fog dőlni :-(

"(...) A meszet fertőtlenítésre, házak tisztán tartására, meszelésére, építkezésnél kötőanyagnak használták. Előállítása szaktudást kívánt. Az égetett meszet szekerezéssel távoli vidékekre is szállították. A mészégető kemence égésterének legnagyobb részét földbe süllyesztették. Falát (tufa)kövekkel rakták. A kör alakú kemencében tűzteret alakítottak ki, ennek tetején boltozatos égetőteret emeltek. A kemence tetejét nyitva hagyták, hogy a mészkövet betehessék. A tűztér körül befelé a nagyobb darabokat, a fal felé a kisebbeket rakták kör alakban. Ahogy haladtak a sorokkal egyre feljebb, úgy szűkítették a kör átmérőjét. Miután megtöltötték, felső részét boglya alakúra púpozták. Egy kemencébe 200-400 mázsa mészkövet helyeztek, ennek kb. fele lett mész. A kemencét fával fűtötték, általában 3-4 napig, fokozatosan emelve a hőmérsékletet 900 Celsius fokig, amikor megindult a fehéren izzás, a "mészkő kiégése", hevítése. Egy kemencéhez kb. 13-25 köbméter fára volt szükség. Égés után a kemencét hűlni hagyták, a meszet csapadéktól védett helyen tárolták a szállításig. Bakonybélben utoljára Sekk István, Másli Károly és Pék Ferenc égettek meszet, az 1990-es évek elején. (...)" (A kihelyezett információs tábla szövegének részlete)

Ezután a kék jelzés már Bakonybél fölé ér. Végigmentem, egészen addig, amíg a kerítések el nem fogytak, és jobbra egy fahídon átsétáltam a patak felett. Ezután jobbra visszafordulva hamarosan pár információs tábla következett, majd jobbra egy kapun (fahídon) át fel lehet menni az egyik vendégház bejáratához - ott van a bélyegző. A rikító sárga falú épületet hamar meg fogod látni :-) 

Hamar elértem Bakonybélt, így lepakoltam a szállásomon, és még elrohantam (na jó, elvánszorogtam :-) ) megnézni az aznapi utolsó vetítést a Pannon Csillagdában. Az állandó kiállítás az űrkutatás történetén visz végig - az első csillagászoktól a Hubble űrteleszkópon át a marsjárókig. Van bőven olvasnivaló, de mindenre nem maradt időm - ha rendesen körbe akarsz nézni, legalább két órát szánj rá!

Ezt a fotót pedig a lépcsőházban sorakozó, csillagászati témájú fotók között láttam meg a falon:

Ladányi Tamás: A Discovery Bakonybél felett

Visszafelé útban pont nyitva találtam a monostori templom ajtaját, így beugrottam egy fotóra még gyorsan:

Ezután visszatértem a szálláshelyemre. A Bakony Hotelben nem csak szállást, de vacsorát és reggelit is kaptam. Az épület nagyon szép, a szobám viszont elképesztően rosszul hangszigetelt volt, így este tízig egyszerre hallhattam a szomszéd szoba történéseit és azon túl egy billiárdozó családot. Szerencsére tíz óra után már elcsendesedett mindenki, így az én hihetetlenül programdús napom is véget ért. 

Ezt a szakaszt 2017. április 15-én jártam be. Ha azóta változás történt, kérlek, írd meg hozzászólásban. Köszönöm!