Rockenbauer Pál emlékoszlopa halálának helyszínén, a Naszály 652 méteres csúcsán, és vállig érő csalánban is megfordultam ezen a hosszú, de szép szakaszon.

Éjszakára Katalinpuszta végében, a diáktáborban szálltunk meg:

A faházak egyike helyett a tanári épületben kaptunk egy szobát. Visszafelé a piros jelzésen indultunk - eleinte nagy gazban, később jól kijelzett ösvényen. Azért választottam ezt a jelzést, mert így érintettük a Rockenbauer kopjafát is:

Ezután folytattuk a domboldalban az utunkat a piros jelzésen, amíg az egyik kereszteződésben el nem értünk egy táblához, amin már a kék jelzés is rajta volt. Ez egyben a Gyadai-tanösvény útvonala is. Itt tanulhatunk a környék baglyairól, fáiról, a faszén készítéséről. A hol emelkedő, hol lejtő út egyszer csak egy függőhídnál kötött ki:

Itt csak rövid pihenőt tartottunk, majd továbbhaladva pár perc után elértük a Sík-kút pihenőhelyét és forrását. Sajnos a vize nem ivóvíz, nem iható. 

Ezután folytatódott a hol emelkedő, hol egy kicsit lejtő szakasz, ami egy jobb kanyar után sziklásabb tájba váltott a hegyoldalban. Rövid pihenőt tettünk a Szinlő-barlangnál ahol megnéztük a barlang bejáratát, a fölé tornyosuló fákat, és egy táblán a barlanglakó denevérekről is olvashattunk:

A Naszály ugyanis egy mészkő hegy, tele van víznyelőkkel, barlangokkal, karsztosodásokkal. Feljebb egy kereszteződésben egy tábla a kék háromszög jelzésre invitált. Innen 400 méter kitérő a Látó-hegy. Nem volt kedvem még egy csúcs megmászásához, hisz még előttünk volt a Naszály. A tábla után pár perccel meg is kezdődött a meredek kaptató. Szerencsére csak kb. 500 méter ez a legmeredekebb rész. A csúcsra felérve először egy irányjelző táblát találtunk, pár lépéssel feljebb pedig az 1974-ben emelt geodéziai tornyot. Ennek a tetejéről remek kilátás nyílt a környékre: 

Itt tartottunk egy nagyobb pihenőt, ettünk-ittunk, aztán a hegy túloldalán leereszkedtünk a csúcsról. Nagyon meredeken, eleinte sziklás, később agyagosabb, sarasabb ösvényen ereszkedtünk. Balra többször is gyönyörű kilátás nyílt. (Még szebb panoráma nyílik a közelben, ha letérünk a kék háromszög jelzésre, de ezt mi kihagytuk.)

Idővel balra felbukkant egy nehezen észrevehető tábla a felnőtt gazban. Itt lehetett meredeken lefelé tartva lemenni a Násznép-barlanghoz.  Érdemes megtenni a 250 m kitérőt a kék barlang jelzésen.

Visszatértünk a kékre, és ereszkedtünk tovább - most már nem olyan meredekséggel, de továbbra is lejtve. Féltettem a térdeimet, de végül jól bírtam. A barlang után volt még egy sziklás, kopár rész, innen még szép kilátás nyílt a Naszály körüli lapályra:

Ezen a szakaszon rengeteg gombát is láttunk - nyilván az elmúlt hetek esős időjárása miatt is.

Lejjebb érve elköszöntünk a zöld kör jelzéstől - innen már nyugisabb rész következett. A következő kereszteződésben a piros jelzéssel futottunk össze az irányjelző táblánál, de csak pár lépés és már el is tért a piros. Ezután egy egész fiatal, nagyon sűrű szálerdő következett, míg ki nem értünk egy szép búzamezőhöz: 

Ezután jobbra bukkantak fel Ősagárd első házai, de a kék még egyenesen megy tovább, átkelve a felsővezetékek alatt. Ősagárdra beérve egy sílécekkel kidekorált ház lepett meg minket. Beljebb egy jó kis pihenőparknál az egyik oldalon játszótér, a másik oldalon padok vártak, itt pár percre le is ültünk pihenni. Beljebb, a buszmegállónál van a bélyegző egy oszlopon. (Innen pár házzal tovább van a buszmegálló, ha visszamennél Vác felé.) Innen még el lehet sétálni a templomig.

A templom előtti kereszteződésben is van egy bélyegző. Itt elköszöntem túratársamtól, Gyuri innen visszament Budapestre. Még csak délután 4 óra körül járt az idő, így én továbbmentem Felsőpetény felé. 

Az utolsó házak elhagyása után hosszan kell a szántóföld mellett menni. Itt ritkábbak a jelzések, és sok bújik el a magasra nőtt gazban, úgyhogy figyelni kell. De csak végig fel a földek, rétek mentén:

Ennek a felső végében tér be az akácerdőbe a kék jelzés, a kihelyezett táblánál. Először csak a sárral kellett megküzdenem Felsőpetényig. A Gál-erdő tábla után kiértem egy nagy rétre - ezen csak végig kell menni egyenesen. Jelzést nincs hova tenni ezen a részen, de csak át kell rajta vágni. Előre nézve és visszanézve:

 A Galamb-hegyi oldalnál le kellett menni egy másik szántó, legelő mentén. Ezután jött a legrosszabb: sár, gaz és csalán, helyenként teljesen benőve az utat. Ez egy nagyon rossz szakasz, figyeld a jelzéseket, és legyen rajtad hosszú nadrág!

Felsőpetény elejére érve már borult volt az ég:

A faluba beérve a kereszteződésnél balra ki kell térni a kék bélyegző jelzésre. A híd utáni boltnál van a bélyegző, ehhez kell kitérni. (Frissítés 2021.04: a bélyegző a kastély kapujában van!) Ezután visszamentem a kékre. Az Almássy kastélyt kihagytam, és az utolsó épületeket elhagyva, még átrohantam Alsópetényre. Az út errefelé sokkal jobb volt, lényegében egy szélesebb földút átvisz végig, akácos és vörösfenyős szakaszokon át. Az út megtalálását, megtartását a hosszú kerítések is segítették. 

Alsópetény elérését a fekete rackajuhok felbukkanása jelezte:

A gazdaságnál a domb tetején egy szép házat is láttam:

Alsópeténybe beérve, a hatalmas fűzfa után egy (eladó) pálinkafőzdénél kiértem az aszfaltútra. Kisebb emlékművek és a Prónay-kastély után van vendéglátás is. Előbb a Hármas könyv fogadó került utamba (2018-ban nyitvatartása: H-K: zárva, Sze-Szo: 12-21, V: 12-20), feljebb pedig egy Nemzeti Dohányboltként működő kocsmánál találtam rá az egyik bélyegzőre. (A fogadóval szemben, a kis kőhíd utáni buszmegállóból van Vác felé busz, és a buszmegálló hirdetőtábláján van egy második kéktúra bélyegző is.) Itt ért véget a túrám, a 20:55-ös busszal mentem innen haza, Vácon keresztül. 

Ezt a szakaszt 2018. június 17-én jártam be. Kérlek, hogy az azóta történt változásokról értesíts hozzászólásban. Köszönöm!