Libegőztünk és kilátóztunk a Magas-hegyen, majd a Huta nevű falvak régi szép házai és patakok völgyei mentén vitt utunk a Nagy-Nyugodótól Kishutáig a Zemplénben.
Sátoraljaújhelyen, pontosabban annak Széphalom részén, a Múzeumkert Panzióban szálltunk meg, úgy öt óra autózás után - Budapesten, és Budapesttől úgy Hatvanig nagyon lassan haladtunk. A szálláshely előtt egy étterem is működik, így aki időben ideér, ehet-ihat is.
Innen másnap, pénteken reggel az aszfaltút melletti kerékpárúton sétáltunk be Sátoraljaújhely elejéig. Jobbra egyre közelebbről látszott a Magas-hegy csúcsa.
A Tesco mellett van egy kis benzinkút, ez mellett pedig egy halomban vagy egy tucat csatornafedél. Ez meg vajon mi? Itt gyakorlatoznak a csatornafedél telepítők? Vagy civilizációs szintet ugrottak a környékbeli ürgék? Nem tudtunk rájönni.
A Tesco utáni körforgalomban jobbra kitérve hamar elértük a sportközpont területét. Jobbra a fedett jégcsarnokba lehet benézni, balra, a mászófal tövében van a pénztár.
A Magas-hegy északkeleti lábától, 113 m tengerszint feletti magasságtól mintegy 500 m magasra visz fel az ülőszékes felvonó. A Torzsás egy víznyelős, zsombékos terület, amelyet a Rudabányácska irányából érkező Fehér-patak völgye határoz meg. (...) A felvonó indulóállomása környékének eredeti növényzete gyertyános-tölgyes volt. Ezt sok évtizeddel ezelőtt leirtották már, így jelenleg tájidegen fekete fenyves, akácos borítja a hegy lábát. Ahogy a libegő halad felfelé, úgy látható kétoldalt a gyertyánok és kocsánytalan tölgyek állományának egyre inkább természetközeli formája, benne vadcseresznye fákkal, nyár elején virágzó hársakkal. A Magas-hegy csúcsi részére és északi kitettségű oldalaira jellemző bükkös erdőrészek csak a síház megállója utáni részen, a kilátó felé láthatók. (...) (Részlet a tanösvény információs táblájáról)
Megváltottuk a jegyünket, és felszálltunk a Libegőre, amely a Magas-hegy tetejére vitt fel. Jobbra a bobpályára láttunk rá felfelé menetben.
A fenti állomáson kiszállás után egy lépcsőn jutottunk fel a kilátóhoz (kék háromszög jelzés).
A kilátó tövében még két pálya működik: az egyik szélsebesen repít át a Szent István kápolnához (átcsúszó kötélpálya), a másik egy kabinos kötélpálya. A hátizsákok miatt csak ez utóbbi jöhetett szóba.
"A kápolnát 1938-ban Magyarország első királyának, Szent István halálának 900 éves évfordulójának évében építették, amiről márványtáblán így emlékeztek meg: "Isten nagyobb dicsőségére, Szent István Királyunk tiszteletére, Magyarország feltámadására!". Az országban a jubileumi év hatására több helyen emlékműveket emeltek. Az Országos Szepesi Szövetség Sátoraljaújhelyi Csoportjának kezdeményezésére a Szár-hegyen a Magyar Kálvária stációinak lezárásaként, a 100. országzászló mögött elterülő tér végén kiemelkedő sziklacsoportra építették a Szent István emlékkápolnát. Az emlékművet dr. palocsai Pauliczky István vármegyei II. főjegyző és Petrasovszky Emánuel festőművész tervezték. (...) Az emlékmű a II. világháborús harcok során jelentős sérüléseket szenvedett, majd az enyészetnek indult. 1989-ben kezdődött el az újjáépítése. Az oltárt Lavotha Géza fafaragóművész állította helyre. A kápolnát 1990. augusztus 20-án, az államalapító királyunk ünnepén szentelte fel ismét Seregély István egri érsek. (Részlet a tanösvény információs táblájáról)
A kápolna háta mögött folytatódik a kék háromszög jelzés, amely egy szűk ösvényen, meredek lejtéssel indul lefelé a hegyről. A lejtő aljában a piros kereszt jelzés indult ki jobbra, ami egy íves kitérő után feljebb vissza is tért a kék háromszög jelzésbe. Onnan már hamar elértük a kék jelzést a Nagy-Nyugodónál, ahol bélyegeztünk is.
Ezután elkezdődött az OKT 27., utolsó szakasza. Kérdeztem a túratársamat, Tamást, hogy átérzi-e a nap történelmi súlyát, de csak annyit válaszolt, hogy inkább ne emlegessek neki súlyokat. :-)
Ezen a szakaszon egy tanösvény is halad, így lehet a környékről olvasgatni. Arra figyelni kellett egészen Vágáshutáig, hogy a jelzés gyakran vált utat: hol ösvényen, hol széles, tolólappal letolt úton, hol erdészeti utakon mentünk. Érdemes újabb térképpel menni, mert több jelzés is megváltozott!
Az út többnyire emelkedett, majd egy lejtősebb rész aljában elértük az aszfaltutat. (A hibás kéktúrás táblát itt is hagyd figyelmen kívül, csak a tetején a helyszínt jelölő kék tábla ad valós információt, a sárga irányjelző táblák nem.) Az aszfaltútra jobbra kell rátérni.
Ezen csak addig kellett menni, amíg el nem értünk egy kerítéssel elzárt tavacskát, majd egy terméskő házat. Itt bélyegzés már nincsen, csak a balra elkanyarodásra kell figyelni. Feljebb egy távvezeték alatt sétáltunk el, még feljebb jobb kézre egy tisztás nyílt vadászlessel. Ezután elértük a kék négyzet jelzés kiindulópontját, ahol balra tértünk. Feljebb három árok találkozott össze:
Még tovább emelkedve egy letarolt területnél balra nyílt némi kilátás - bár ez néhány éven belül el fog tűnni.
(A Mocsár-rét térképen jelzett keresztje mellett elsétálhattunk, nem vettük észre.) A folytatásban már nagy emelkedés nélkül értünk el a piros jelzés keresztezésééig, ahol a kéktúrás tábla mellett egy tanösvényes információs táblát és egy pihenőpadot is találtunk, így kicsit meg is pihentünk. Onnan egy ösvény vezetett tovább, ez elég gazos volt: csalán, szeder és akác nőtte be több helyen is. Egy metszőolló jó segítség lehet ezen a szakaszon. Forrást nem találtunk, de lejjebb érve a patak (inkább csak ér) mentén értünk be Vágáshutára. (Vigyázni kell az elágazásokra!)
A buszforduló felett van a szlovák tájház épülete - ennek megtekintését most kihagytuk, de előtte a csapnál a vizes palackokat megtöltöttük. (Nyitva tartás: Igény szerint, előre egyeztetett időpontban, tel munkaidőben: (47) 370-110, falugondnok: (70) 456-5676.)
"(...) A falu a XVIII. században telepített üveghutákból alakult ki, mely a forrásokban mint Prédahegyi huta szerepel. (...) Első lakói a hutás mesterek és legényeik voltak. A huta munkásain kívül, szlovák fakitermelők, nyersanyag-előkészítő munkások telepedtek le a felvidéki falvakból. Nyelvjárásuk szerint Gömör, és Árva megyéből érkeztek az itt dolgozó szlovákok. A falu, az üveghuta működéséhez szükséges faanyag kitermelése után az irtványokra települt a XVIII-XIX. században, így a telkek szétszórtan a völgy két oldalán helyezkednek el: a Nagyparton és a Kisparton. A huta bérlője Behinya Vencelné, már 1806-ban kéri Károlyi Józsefnét "fa szűkinek miatta", hogy új helyen, a Kemencepatak nevű erdőrészen építhessen új műhelyt. A kérést elutasították, mivel az érintett terület pereskedés alatt állt. Így tovább működött az üzem az eredeti helyén, majd az 1810-es években, a faanyag kimerülése után befejezte működését. Az itt maradt zselléreknek az irtásföldek nem adtak biztos megélhetést, ezért a férfi lakosság vándoriparos munkával kereste kenyerét: az 1920-as évekig ablakosok voltak. Üveges munkákkal, főleg táblaüvegekkel kereskedtek, majd Trianon után drótosok, később a cserépedények használatának megszűnésekor edényfoltozók lettek. (...) A vándoriparral az 1960-as években hagytak fel." (Részletek a falu információs táblájáról)
Vágáshutától egész Nagyhutáig átkísért minket egy fiatal kutyus is - sajnos nem tudtam róla jó fotót csinálni, nagyon izgága alkat volt:
Vágáshuta után az aszfaltúton kellett továbbindulni, majd egy híd után, még a szántóföld előtt balra letérni. Egy kutyaólra hasonlító faház jelzi a Margit-kutat - itt inkább nem töltöttünk palackot.
Eleinte szűkebb, majd szélesebb ösvény vitt tovább a Hollós-patak völgyében.
A patakparti sétát egyszer csak egy elkanyarodás, és onnan erős emelkedés váltotta fel. Az emelkedés tetejénél el is értünk Nagyhutára. Az első házak egyike egy magára hagyott építkezés volt, ide be is lógtunk szétnézni kicsit.
Nagyhuta egészen jó állapotúnak mondható falu, sok a szépen felújított ház, régi épület benne.
Egyedül a 20. házszámnál néztem egy nagyot. Itt mintha valaki olyan építkezett volna, aki hiába törekedett szimmetriára, valahogy sehogy se jött össze volna neki :-)
Nagyhuta utolsó házait elhagyva csak egy meglepően rövid séta jött az aszfaltúton, és már el is értük Kishuta első házait. De ez csalóka volt, mert még vagy fél órát kellett sétálni a hosszú Kossuth utcán, mire elértünk a kisvasút állomásáig. Itt van egy faházban egy Nemzeti Dohánybolt, mellette a kisvasút szerény megállóhelyével. A síneken túl, a patakon átkelve jutottunk el a Huta Vendégházig a Ságvári utcában. Itt szálltunk meg éjszakára. (A vendégház tábláján már az "eladó" tábla is ki volt téve.)
A Központi-Zemplén területén elhelyezkedő község [,Kishuta] első írásos említése a 18. századból való - ekkor kapta a Som-patak közelében épült üveghuta miatt a Sompatakkishuta nevet, amely 1905-ben egyszerűsödött Kishutára. Érintetlensége, elzártsága és régi épületei különös hangulatot kölcsönöznek a településnek, melynek határa a Zempléni Tájvédelmi Körzet része. A községhez tartozó, mintegy 2 kilométerre fekvő Kemencepatakon található a Pálházi Erdei VAsút egyik állomása. (Az OKT-tábla ismerető szövege)
Ezt a szakaszt 2018.09.07-én jártuk be. Kérlek, hogy az azóta történt változásokról értesíts hozzászólásban. Köszönöm!
