Mindkét végén gazdag programkínálatú vár, köztük pedig egy patak völgye - elég jó összeállítás egy túrázós napra vagy egy hétvégére!

Reggel fél hét körül keltem, hétkor már neki is indultam Boldogkőváraljáról. A település északi végében hagyja el az aszfaltút Boldogkőváralját. Innen egy keskenyebb aszfaltút vezet át Arkára. Már ez is egészen hangulatos út, először egy sziklafal udvarát érintettem, majd a kiszáradt patak mentén haladtam, megkerülve a Tó-hegyet. 

A zempléni hegység északnyugati részén fekvő völgy valaha tó volt. Vullkanikus földmozgások megnyitották a teknőt, így alakult ki a völgy, melyben a Malom-patak folyik. Ásatások szerint már 28 ezer évvel ezelőtt is éltek itt emberek. Erről tanúskodnak a nagy mennyiségben talált hidrokvarcitból készült pengék, szakócák. Bebizonyosodott, hogy az őskortól a bronzkoron, a római időkön át a mai napig folyamatosan lakott volt a völgy, illetve környéke. A falut először Corladus de Archay néven említik, egy dátum nélküli oklevélben, amit 1268-ban írtak át. 1450 körül 7 jobbágytelekkel Brankovics György szerb vajda regéci birtokaihoz tartozott. A XV.-XVI. sz.-ban földesurak egymás között adták-vették, míg 1650 körül a Palocsai család elzálogosította Szelepcsényi hercegprímásnak, aki a lőcsei jezsuitáknak ajándékozta. 1753-ban a református Péchy család vásárolta meg és birtokolta a tizenkilencedik századig. Lakossága az 1600-1700-as évekig 800, 1869-ben 398 fő volt. Napjainkban kb. 100-an élnek a faluban. (A falu határában álló információs tábla szövege)

Arkára beérve balra néhány pince fogadott. 

A falu elég vegyes képet mutat: van benne jó pár szépen felújított lakóház, vendégház is, de feltűnően sok volt az eladó ház is. A központban két kis templom van. (A református templom gondnoka helyben: Veréb Józsefné Klárika néni, a Hunyadi utcában, tel: (46) 387-664, vagy a gyülekezet gondnoka: Koczogh István János, tel: (20) 33-469-33.) Arka felső végében, a temető előtt van az ifjúsági tábor épülete, itt ültem le enni-inni, utána a temető jobb oldalán vitt tovább az út. A köves földút kerítés mentén emelkedett, majd a kerítés felső végében jobbra kellett letérni. Onnan szűkebb, benőtt ösvény vitt tovább. A kerítést elhagyva hamarosan az Arka-patak kiszáradt medrénél találtam magam. Innen hosszú kilométereken át a patak völgyében vitt az út az erdőben, számtalanszor keresztezve a patakmedret. Ez még víz nélkül is nagyon szép séta, és a csekély emelkedésnek köszönhetően nem is nehéz. 

Az erdőből kb. másfél kilométerrel Mogyoróska előtt értem ki. A Három-hegyi legelő első pihenőhelye egy információs táblából, egy padból és egy tölgyfából áll - innen pillantottam meg először Regéc várát. A rét alsó végében van egy másik, esőbeállós pihenőhely is az ösvénytől jobbra - itt, a Bónyi-kútnál forrásvizet is találtam. 

Ezután egy hegyoldalt megkerülve vitt be az út Mogyoróskára. A falu központjában, a görög katolikus templom fehér épületénél van egy Rákóczi emlékszoba is. (Előzetes bejelentkezés munkaidőben: (46) 387-531.) Jobbra kitérve pedig 1 perc séta csak a Napkelte vendégház, ahol van szálláshely, büfé és WC is. Innen még felnéztem a játszótér felső végébe is, ahol van egy igen egyszerű kis kilátó is.

Mogyoróska 1363-ban tűnt fel először a regéci vár tartozékaként. 1828-ban 310 ruszin származású jobbágyot számoltak össze a községben. A faluban több házban is van szálláshely.

A falu felső végében, egy jókora épületegyüttes kovácsoltvas kapuja után hamarosan ismét az erdőben találtam magam - a vegyes erdőben néhány fenyőt is látni. Amikor feljebb, egy esőbeállónál a piros jelzés is becsatlakozott, tudtam, hogy már a vár alatt járok. Úgy száz méterrel arrébb fel is bukkant balra egy fa kék L és piros L jelzésekkel. Ez az út kaptat fel a várhoz. Fent egy új épületben lehet jegyet váltani, büfézni, vécézni. (www.regecivar.hu)

A vár két átellenes vége a legérdekesebb. Az egyik végéről szépen belátni az egész várat egy sziklaszirtről, a másik végében pedig újjáépült a torony, benne új kiállítótérrel. 

Regéc vára négyszáz évig volt a körülötte elterülő nagy kiterjedésű uradalom központja. Ez idő alatt számos tulajdonosa közül szinte mindegyik épített a vár már álló részeihez, vagy átalakította, felújította a meglévő épületrészeket. (...) A vár eredetileg a mainál jóval kisebb alapterületű volt: csupán az északi sziklatömböt foglalta el egy torony és a tőle délre eső, íves fallal körülvett udvar, melyen alighanem faépületek álltak. Ezt a kis várat a 15. század végén gyökeresen átalakították, majd a 16. század közepétől jelentős mértékben kibővítették dél felé. Teljes kiépülése csak a 17. században következett be, akkor, amikor birtokosainak (Serédyek, Alaghyak, Rákócziak) rezidenciájaként is szolgált. (...) Nem véletlen, hogy Zrínyi Ilona ide költözött 1676-ban a nagy jövőre hivatott, mindössze néhány hetes csecsemővel, II. Rákóczi Ferenccel és testvérével, Júliával. (...) Thököly Imrével kötött házasságuk után a regéci vár falait és őrségét is erősíteni kellett a császári csapatok várható támadása miatt. (...) ... a német csapatok a regéci várat kirabolták, hatalmas kincs jutott a kezükre. Egy évvel később a falakat lerombolták, lakhatatlanná tették. Közel két évtized múltán, amikor II. Rákóczi Ferenc hadai élén megjelent gyermekkora egykori színhelyén, Regéc már annyira romos volt, hogy helyreállítására nem vállalkozott, kellett az ember és az erő a szabadságharchoz. (...) 1998-ban megszületett a döntés: kezdeményezni kell a vár régészeti feltárását, állagmegóvását, helyreállítását. Egy évvel később már diákok és az önkormányzat dolgozói ásták ki a falakat... 313 év telt el. (...) (Részletek a helyszíni információs tábláról, a teljes szöveg a helyszínen elolvasható)

A vár körüljárása után a piros L - kék L ösvényen visszaereszkedtem a kékre. Ezen továbbindulva hamarosan egy OKT-s táblához értem, ahol a piros négyzet jelzés indult felfelé. (Ez viszonylag új lehet, az én 2016-os térképemen még lefelé tartott csak a piros négyzet.) Itt már pár parkoló autót is láttam, de az autóktól lejjebb hamarosan elkanyarodott a kék jelzés. Nemsokára kiértem az erdőből, és mezőn, néhány ültetett fa mentén ereszkedtem tovább lefelé, míg egy mezőgazdasági telep után le nem értem Regéc elején az aszfaltútra. Jobbra betérve, egy megszűnt boltnál volt felfestve a bélyegző jelzés, de már nem itt, hanem a várbástyát formázó kerítéssel megépített új látogatóközpont udvarán van a bélyegző. (A várban nincs OKT bélyegző, de van még egy a faluban, a főút elkanyarodásánál egy étteremnél.)

Innen a 16:01-es busszal indultam vissza, ezúttal Budapestre. Boldogkőváralját előző nap, Regécet aznap jártam be, még előttem volt Füzér vára... 

Ezt a szakaszt 2018.08.20-án jártam be. Kérlek, hogy az azóta történt változásokról értesíts hozzászólásban. Köszönöm!