A Bél-kő hatalmas sziklatömbjétől a Cserepes-kői barlang nomád szállásán át több sziklaszirt kilátópontjáig számos látnivalót kínál ez a szakasz - az OKT egyik legszebb fejezete!
Bélapátfalván a Villa Tópartban szálltunk meg - vasárnapra túratársam is akadt. Korán reggel nekiindultunk. (A szomszédos halas étterem bejáratánál is van egy kéktúra bélyegző, ha valaki a cementgyári vasútállomásnál kihagyta.)
Először a kempingezők által előszeretettel használt mezők mellett vitt az aszfaltút. Az utolsó sátorhelyek után jobbra kitérve a csalános, gazos ösvényre, csak pár lépés kitérő a Lóczy-forrás - itt töltsd meg a vizes palackot!
Az aszfaltutat földút váltotta, és egyre inkább emelkedtünk. A katonasíroknál tartottunk egy rövid pihenőt, mert innen - a kék-piros-sárga közös szakaszán - még további kaptató jött. A piros jelzés kiágazása után is emelkedett az út. A sárga és a zöld jelzés elérésekor pár lépést tettünk a sárgán, hogy van-e esetleg kilátás, de a fiatalabb növényzet már teljesen felnőtt, nem találtunk kilátópontot az első száz méteren. Ezután folytattuk a Jubileumi Körtúra szakaszt, körbekerülve az Ördög-hegy 873 méteres csúcsát. A túloldalon már sziklásabb részek jöttek. A nagy mészkő sziklák, köves utak végigkísérték az egész napot. Ezután a kék háromszög hívott balra, de érdemesebb nem itt menni fel az Ördög-kő felé. Hanem először elmenni az Őr-kő-házhoz, és csak azt elhagyva, egy padnál térni ki a kék háromszögre - ott, ahol a piros jelzés is felér. Fent óvatosan kell lépkedni az "ördögszántás" kövei között, de megéri a pár száz méter kitérőt, mert nagyon szép a sziklafal, és a kilátás is.
Innen sziklás-köves ösvény vitt tovább a csodaszép, sűrű erdőben a következő kilátóponthoz, a Pes-kő kapuhoz:
Egy fél kilométer után a zöld négyzet jelzés csatlakozott be. Itt figyelni kell, mert ahol újra szétágazik, ott nem a kéken kell maradni, hanem a zöld négyzeten kell felmenni. Lentről már látszik is a Cserepes-kői barlang, amiben egy nomád szálláshelyet is kialakítottak.
Ezután egy mészkősziklás hegyoldalban ereszkedtünk le.
A fák közül rövid időre kiérve, a hegyoldalban nyílt szép kilátás:
Ezután elértük a zöld jelzést. Az Őserdő szélén, kerítés mellett folytatódott az út le, majd fel.
"Magyarország legnagyobb és legmagasabb karszt-fennsíkja a Bükk-fennsík, melynek növényzete számos - hazánkban csak itt megtalálható - unikális jelleget hordoz. Ezt a honi természetvédelem korán felismerte, s már a Bükki Nemzeti Park megalakulását megelőzte néhány igen értékes terület védetté nyilvánítása. 1942-ben a szilvásváradi ősbükkös - az ún. "Őserdő" - és a jávorkúti lucfenyves, 1954-ben pedig Nagy-mező kapott természetvédelmi oltalmat. A Bükk-fennsíkon jellemzőek a klímazonális erdőtársulások, amelyek mellett edafikus sziklai társulásokat, antropogén eredetű hegyi réteket és kultúrerdőket találunk. (...)" (részlet a tájékoztató tábla szövegéből)
A zöld jelzés elhagyása után nem sokkal fel is értünk a csodás, széles panorámát kínáló Tar-kőhöz:
Ez volt az utolsó magasabb hegycsúcs, pont a napon, innen a kékre visszatérve lassan ereszkedni kezdett az út a Büszkés-hegy oldalában. A zöld háromszögre már nem tértünk ki a Három-kő-aljához, mondván, a Tar-kő kicsivel arrébbról hasonló kilátást kínál. Innen egymást követik a mezők, rétek. Ezek érdekessége, hogy középen besüllyednek, ugyanis víznyelőként működnek - ezt hívják töbörnek. Először a Keskeny-rétre értünk le:
Aztán jött a Mohos-töbör:
És végül a Zsidó-rét, és még az után is több töbör:
Ezután a térképen fehérrel jelzett, felszakadozott aszfaltozású útra értünk le, erről csak egy rövid szakaszra tér le a jelzés, de aztán ugyanide vissza is tér. Az aszfaltutat balra elhagyva földútra tértünk át, majd arról jobbra egy ösvényre tértünk le. Így jutottunk el egy fához, amit a katolikusok vettek birtokba - ez a Faktor-réti Madonna:
Itt már rengeteg jelzés futott össze, jelezve, hogy Bánkút térségébe értünk. A Faktor-réten átsétálva, a túloldalon hamarosan fel is értünk a Fehér Sas panzió épületéhez (tel: (30) 331-3545, (46) 390-371).
Innen még 200 méter séta a bánkúti síház, ott van a bélyegző kihelyezve. Innen megszakítottuk a túrázást, Mályinka felé a következő szombatra hagyva a folytatást. Szép kilátásokkal, sziklás hegyek megmászásával lettünk gazdagabbak.
Ezt a szakaszt 2018. július 21-én jártam be. Kérem, hogy az azóta történt változásokról értesíts hozzászólásban. Köszönöm!
