Az ország legmagasabban fekvő kávézója, utána gyönyörű kilátás újra, és a hosszú út végén rád vár a siroki vár. Mi kell még a boldogsághoz?

Mátraházán az edzőtáborban aludtam, majd reggeliztem - pompás körülmények között. Innen a Kékestetőre vezető aszfaltúton indultam felfelé, egy idő után a szalagkorlát végénél balra kitérve a főre. A kék a sárga kereszttel indul, de utóbbi egy kilométer után kitér balra, a kék pedig a sípályán kaptat fel a tévétoronyhoz. 

Fent általában 9-kor nyitnak a vendéglátóhelyek, árusok, de az északi pályánál levő nagyobb faház már korábban is nyitva volt. Bélyegzéshez le kell sétálni a szanatórium felé, a kis porta házikónál van a bélyegző. 

A csúcsot a jól ismert, nemzeti színekre festett kő jelzi:

A közelében van egy szomorúbb hely is: itt emlékeznek meg a környékbeli sok-sok, fiatalon elhunyt motorosra (augusztus utolsó szombatján 13 órakor). Az északi sípályáról szép kilátás nyílik, a tetején terasz is van:

A tévétoronyban valahogy még sosem jártam, pedig Kékestetőn sokszor megfordultam már. Így most oda is felmentem. (Ny: 9-18, 2018-ban a belépőjegy 600 Ft). Van lift, van mosdó is. A harmadik emeleten nyitott terasz van, a másodikon pedig egy üvegezett szint büfével. 

Az északi sípályára lenézve jobb kéz felé, a faház oldalában indul egy kis ösvény, erre folytatódik az út. Innen még egyszer vissza lehetett nézni a toronyra, aztán sziklák, kövek között ereszkedtem le. Egy romos épületegyüttes, az egykori Rákosi-villa, és mellette egy ma is működő meteorológiai állomás rövid kitérője után számos helyen volt szép kilátás. A Sötét-Lápa-nyeregnél a kék kereszt ágazott ki, majd egy fél kilométerrel arrébb az Erzsébet-szikla fakeresztje következett. 

Igazán szép kilátás nyílt a Sas-kőnél is, ahol emlékművet is emeltek. A Sas-kő Kékestetőtől mindössze két kilométerre, 899 méter magasságban található. Neve valószínűleg arra utal, hogy a hegység egykor sasokban és sólymokban gazdag terület volt. A csúcsán álló emlékművet az I. világháború turista halottainak emlékére 1930-ban emeltette a Magyar Turista Szövetség.

A kék és a sárga közös szakaszán mentem tovább, helyenként a Mátra-bérc túra kék M jelzése is felbukkant - ez is Sirok felé tart. A Disznó-kőnél érdemes kitérni, és húsz lépésnyit lemászni a sziklák között, lentebbről, egy kiszáradt fánál csodaszép észak felé a kilátás!

Ahol az ösvény kiér a fák közül, van még egy sziklás rét a Kis-Sas-kő oldalában, itt is felnéztem a sziklás oldalba:

Ezután hamarosan elköszönhettem a sárga jelzéstől, és fél kilométerrel arrébb leértem a Markazi-kapuhoz egy földútnál. Pár lépéssel odébb a zöld jelzés keresztezi az utat - itt nem a vízszintben maradó, széles úton kellett továbbmenni, hanem a felfelé induló kis ösvényen. 

A következő táblán már a Felső-Tarjánka felirat állt - innen szép kilátás nyílt az egykor Gagarinról elnevezett erőmű felé:

Ahol a kék egy emelkedés, majd lejtés után végül leért egy fa pihenő épülethez, sátrakat pillantottam meg. Ez a hely a Felső-Tarjánka (Hármashatár) erdészház feletti bélyegzőhely. Ezután ismét emelkedésnek indult az út - emelkedős-lejtős szakaszokkal jött a Nagy-Szár-hegy 743 méteres csúcsa, majd a Cserepes-tető oldala. Innentől Sirokig úgy képzeld el az utat, mint egy hullámvasutat: a kék M gerinctúrával együtt egyszer meredeken fel, egyszer meredeken le. 

A csúcsokról, hegyoldalakról remek a kilátás, de ha Mátraházáról indultál, ne hidd, hogy még nyitva fogod találni a siroki várat. (Nyáron nyitva: 10-18). 

Ami jó volt, hogy a siroki aszfaltútig szinte végig erdőben mehettem. Ami rossz, az a rengeteg csalán, az útra benőtt szúrós ágak. Hosszúnadrág kötelező! 

A Cserepes-nyereg tábla után jövő Selyem-tisztás táblák utáni emelkedőn volt egy kis beborulás, de eső abból sem lett. Innen visszanézve még látszik Kékestető:

A következő hegyetetőn egy pici sáncvár sziklás árkát és térdig érő maradványait lehet megnézni az Oroszlánvár csúcson:

Nem egy nagy szám, mivel semmi érdemi falazat nem maradt fenn. Innen a térképen is jelzett nagyfeszültségű vezetékhez kellett lesétálni. A lenti kereszteződés a Domoszlói-kapu, itt a piros jelzés keresztezi a kéket.

Fentebb a recski kőbánya felé nyílt szép kilátás:

Kicsivel feljebb egy tornyos házikóra is rátaláltam, de ez zárva volt. A kék kör jelzésre nem tértem ki, mentem tovább az emelkedőn, idővel kerítés mellett haladva. A Szederjes-tetőn nincs kilátás, csak egy betonkocka felirata jelzi, hogy ez itt az. (Meg a kéktúrás tábla.) A sárga jelzéshez leérve megtaláltam a Jóidő-kút építményét is az út szélén, de a kút csontszáraz volt. Innen a kék és a sárga közös szakasza megy tovább, de a sárga hamarosan elkanyarodik - az Recskre visz be. 

A következő kereszteződésnél, ahol OKT-s tábla is van, először balra kell kitérni, majd a lefelé tartó útra letérni a kék kör jelzésen - ez egy rövid séta a Remete-forráshoz. De a víz már a cső alatt bukkan ki, itt sem tudtam palackot tölteni, pedig némi kis víz csordogált azért kifelé. De a fene akart az avarból inni...

Az útra visszatérve, és egy kopjafa mellett elhaladva folytatódott a Mátra-bérc túrám. A Gazos-kő nevű sziklafal tetejéről csodaszép kilátás nyílt. Jobbra a siroki vár is látható már innen.

Ezután már csak egy-két tető, és ereszkedésnek indult az út. Többször is kereszteztem földutakat lefelé haladva. A Sólyom-kút nevű réten borzasztó állapotok fogadtak - ember magasságú gaz, ami már a kis faházikót is elnyelte. A kút vize itt sem vételezhető - a kút kutyaház-szerű forrásháza a rét túlsó oldalán van, a fák között.

Ezután kiértem a sűrű erdőből, és bokrosabb rész következett. Végül leértem az aszfaltútra (a régi mészégetőket nem találtam meg). A bezárt vasútvonal állomásán találtam rá a bélyegzőre. Onnan besétáltam Sirokra az aszfaltúton. A Hunor étterem (a Coop után 50 méterrel) esküvői bulit tartott, így ott már nem tudtam enni. (Bélyegző itt is van, ha a vasútállomásnál kihagytad.) Felmentem a vár parkolója feletti étteremhez, azok még este 8-ig nyitva voltak. Onnan egy kis ösvényen át tudtam vágni a Vár Kempinghez, így fél 9 körül elfoglalhattam a szállásomat - kilátással a várra! (A várról külön posztban olvashatsz.)

De ha ennél exkluzívabb szállásra vágysz, akkor keress rá arra, hogy "Sirocave".

Ezt a szakaszt 2018. július 14-én jártam be. Kérlek, hogy az azóta történt változásokról értesíts hozzászólásban. Köszönöm!