Aggtelek és Jósvafő sokak által ismert, közkedvelt turistaközpont, hisz barlangjai a legnagyobbak közé tartoznak az országban. De mit kínál a két szomszédos település a felszínen? 

Az országos kéktúra során a turistaszálló faházai között érkeztem be Aggtelekre. A turistaszálló maga pont annak a sziklafalnak a tövében van, amelynek a tövében az egyik barlang bejárat is található, és árai is a turistákhoz szabottak. Van étterem is, a buszmegálló sincsen messze. 

Aki vonattal érkezne a környékre, figyeljen oda arra, hogy Aggtelek-Jósvafő vasútállomás egyáltalán nem a két település közé esik, onnan még 30-40 perc buszozást is be kell iktatni Aggtelekig. 

Aggtelek legnagyobb szálláshelye a Cseppkő Hotel volt, ezt bezárva, üresen találtam. (Azt pletykálják, hogy valamelyik Fidesz-közeli érdekkör fogja néhány év múlva újranyitni, de erről nincsenek részletes információim.)

Van viszont egy elég rejtélyes szobor a szálloda hátsó oldalán, a gyepen. És erről alig lehet tudni valamit. A Köztérkép is csak az alap adatokat tudja: 1966-ban állították fel itt Segesdi György: Anyaság c. krómacél szobor kompozícióját. De vajon pontosan mit ábrázolhat, mik / kik lehetnek a stilizált alakok? 

Innen visszasétáltam a turistaszállóhoz (itt lehet bélyegezni is), ugyanis a kék jelzés innen indul tovább. A barlang bejárata melletti teraszról indul felfelé a lépcsősor, ez visz fel a sziklafal tetejére. Bár már kicsit benőtték a szúrós bokrok, azért még így is szép a kilátás fentről.

A jelzés ezután a domb kopár, köves (bokára vigyázni!) ösvényén halad tovább. Egy nagy ívvel érkezik át a túloldalra, a kék és a sárga közös szakaszán. Az elágazásban letértem a sárga jelzésre, ez vitt ugyanis le Aggtelekre. A térkép tópartot ígért, de a valóságban már inkább már csak egy sással sűrűn benőtt, mocsaras területet találtam, mellette egy szabadtéri színpaddal. 

Aggtelek jól láthatóan a szoci korszakban épült ki igazán, amikor a hetvenes - nyolcvanas években, a hatvanas évek kockaház mániáját felváltották az ökörnagy, 150-200 négyzetméteres "alpesi házak". Ilyen házakból van a legtöbb. Aggtelek központjában egy harangtorony tekinthető meg (sajnos csak kívülről, pedig milyen jó kilátó lehetne!), mellette egy igen egyszerű kis élelmiszerbolttal. Azzal szemben pedig egy elég ronda épületet húztak fel a Kádár-korszakban. Ez azért érdekes csupán, mert valamikor ennek a helyén állt Aggtelek régi fogadója - a lebontása ellen sokan tiltakoztak akkoriban, hiába. Ma egy emléktáblán olvashatunk az épület történetéről és lebontásáról.

Lejjebb sétálva a Nagyboldogasszony római katolikus kápolnához vezetett az út. Itt is van egy kis boltocska, és van egy kis katolikus kápolna is. Érdekes párosítás a kápolna épülete és az inkább a 70-es évek nyaralóira emlékeztető sárgás és zöld drótüveg párosítása. (Misékről, rendezvényekről információ a felsőnyárádi parókián kérhető.)

Ennél sokkal régebbi templommal bírnak a faluban a reformátusok. (Előzetes bejelentkezés szükséges. e-mail: aggtelek@reformatus.hu, tel: (48) 464-229, (30) 686-3645) A templom a 12-13. században épült, bár erről a korszakáról már csak néhány falmaradvány tanúskodik. 1785-ben elbontották a középkori szentélyt, és a hajót kelet felé meghosszabbították, a bejáratot pedig egy előtérrel bővítették. A környék templomaira jellemző módon itt is kazettás fa mennyezet volt. Aztán jött az 1885. év, és a település 120 házából 119 leégett. A tűzvész után a templomot is újjá kellett építeni. Mai berendezése már korszerűnek mondható, legutóbb 2008-ban újították fel. 

Ezután a sárga jelzésen visszasétáltam a kék jelzésre, és azon átsétáltam Jósvafőre. 5-6 kilométer az egész, két óra alatt kényelmes tempóban is letudható a szép erdei séta.

Jósvafőre "felülről" érkezik a kék jelzés ösvénye. A szálló épülete felett, ahol számos jelzés fut össze, egy elég régi kék bélyegző jelzésre is rátaláltam. Innen a Tengerszem Hotel oldalában visz le az ösvény. A szállodában megtaláljuk a bélyegzőt is a bejáratnál. Itt étterem is működik. Az L alakú épületegyüttes sarkában az egyik barlangász kutató, Kessler Hubert emlékházát találjuk, az mellett pedig a barlang bejáratához kiépített központot: itt van mosdó és a barlang látogatáshoz pénztár is. (Információ az aggteleki Tourinformnál kapható: aggtelek@tourinform.hu, tel: (48) 503-000, (30) 228-9598). 

A környéken is számos látnivaló akad még. Nagy élmény volt megnézni az Országos Kéktúra útvonalára eső Derenk romközséget, a Mohos-tavaknál a mocsaras tavak tetején úszó moharétegen tapicskolni, a Szádvár romjai közül kilátni a környező hegyekre, és megnézni a legépebben megmaradt egykori pálos központot, a martonyi kolostorromot. De a Szinpetriben található óriási könyvet is érdemes megnézni, és Jósvafő felett a hucul ménes (www.huculmenes.hu) lovaival is összefuthatunk. A környékbeli falvak pedig számos középkori templomot rejtenek - bár a látogatásnak, a "kulcsok őrzőjének" érdemes előre utánajárni. 

A szállodától lefelé indultam tovább. Egy fakapun át, majd az ösvényen lefelé haladva egy játszótérhez értem, ahol az egyik fa oszlop kifaragása különösen viccesre sikerült: 

A játszótér alatt el is értem ahhoz a forrás csoporthoz, amely az innen induló, meglepően bővizű patakot táplálja. A patak pár méter után egy mesterséges tóba (Tengerszem-tó) fut be. Fürdésre nem csak a békalencse borítás miatt nem alkalmas, hanem nagyon hideg, kb. 10-12 fokos vize miatt sem. 

A tó partja csodaszép volt, itt érdemes egy kicsit elidőzni akár egyedül is. 

A tóparti séta végén meg lehet nézni, hogy hol zubog le vízesésként a víz a tó alsó végében megépített gátnál. Ezután a vízműtelep területe mellett sétáltam el, majd egy pár házzal később ki is értem az aszfaltútra, amin besétáltam Jósvafőre. A településen 4 patak találkozik össze, így a házak között egy csomó helyen folyik a víz, és a házak között nagyon sok maradt meg eredeti állapotában. Így nagyon hangulatos az összkép, érdemes szétnézni. A Malom Fogadóban remek konyhával étterem várja a vendégeket, a református templom - melynek különálló harangtornya lentről is látszik - pedig festett kazettás mennyezetével, régi berendezésével várja a látogatókat. 

A fogadó sárga épülete mellett, a kis utca másik oldalán egy tájházban is szét lehet nézni (P-Szo-V 10-16 óra között, http://www.josvafo.tirek.hu/ , tel: (30) 686-3645). A Fogadó közvetlen közelében, a domboldalban álló Kisház néhány fős szálláshelyként áll a vendégek rendelkezésére (Dózsa György út 5., kishaz.josvafo@gmail.com, tel: (30) 3311-722). A református templom bemutatását akár jósvafői sétával együtt is lehet kérni: Berecz Béla: (30) 3311-722, honlap: http://www.josvafo-ofalu.hu/ )

Persze minél nagyobbra nyitjuk a "környék" fogalmát, annál több lesz a környékbeli látnivaló - szóval akár autóval, akár tömegközlekedéssel, de nagyon megéri eljönni ide, és korántsem csak a barlangtúrák miatt. Egyszer szánj rá egy hétvégét!

Ezt a szakaszt 2018. augusztus 5-én jártam be. Kérlek, hogy az azóta történt változásokról értesíts hozzászólásban. Köszönöm!