Az Országos Kék Túra is az első lépéssel kezdődik. Az enyém Kőszeg felett, az Írott-kő kilátójától indult. Ez a túra egyik látnivalókban leginkább bővelkedő szakasza, kedvcsinálónak kiváló: források, kilátók és pihenők is akadnak bőven.
Az Országos Kék Túra (OKT) nyugati végpontjától, az Írott-kő kilátójától négyesben vágtunk neki a kb. 15 kilométeres szakasznak. Mivel előtte felmásztunk a 883 méteres csúcsra, a túra lefelé indult, a magyar-osztrák határvonal mentén. Ezen a részen együtt halad a K és a Z jelzés. Jó két kilométer után érjük el az első megállóhelyet, a Hörmann-forrást. Itt megtölthetjük vizes palackjainkat. Ez a Kőszegi-hegység legmagasabban fekvő forrása, 713 méteren. Korábban Csarmas-kútnak hívták, mai nevét a 18. században kapta Hörmann Mihályról, Kőszeg várnagyáról. Hörmann 1620-ban titokban beengedte a várba a Bethlen Gábor oldalán küzdő felkelőket, amiért a bécsi erők bosszút álltak rajta. A legenda szerint a kútnál levő barlangba menekült, itt fogták el, és elevenen megnyúzták. A két világháború között már vidámabb hely volt: turistaház is állt itt. Ennek a működése a második világháború után lehetetlenült el végleg, ma már falai sem állnak.
Miután ittunk a remek vízből, tovább haladtunk lefelé. Úgy három és fél kilométerrel később elértünk a következő pihenőhelyre, az ún. Stájer-házakhoz.
"Mária Terézia (...) 1769 december 22-én adott ki Erdőrendtartást, melynek végrehajtása a szabad királyi városok számára kötelezően végrehajtandó parancsot jelentett. (...) Az 1770-től hatályba lépő rendtartás előírásait tehát be kellett tartani, de akkoriban még nem volt Magyarországon erdészképzés, így külhonból, jelesül a szomszédos Stájerországból szerződtetett két erdészt Kőszeg városa. Számukra építették fel 1770-től kezdődően az e helyütt álló erdészházakat, és alakítottak ki megélhetésük biztosítására illetményföldet. Megtelepedésük után a kőszegiek róluk nevezték el a helyet Stájer-házaknak (Stájeroknak, Stejereknek), mely elnevezés napjainkban is fennmaradt. A stájer erdészeket már kőszegiek követték, akik 1954-ig lakhattak e házakban. (...) Az Erdőgazdaság 1996-ban a Stájer-házak nyugati épületében Erdészeti Múzeumot hozott létre, melyben részletesebb információ található a hely és az erdőgazdálkodás történetéről, valamint a Kőszegi-hegység élővilágáról. A keleti épületben 2002-ben erdészeti erdei iskola létesült, majd ezt egészítette ki a gazdasági épület helyén kialakított erdei szálló 2004-ben. A két erdészház közt álló haranglábat az 1902-ben elhunyt Kayszrál Károly főerdőmester hagyatékából, végrendeletének megfelelően, a város 1910-ben állította. Az eredeti harangot jelenleg Szombathelyen, a Falumúzeumban őrzik, ezért a Szombathelyi Erdészeti Rt. új harangot öntetett, melyet új haranglábon helyezett el, s 2005 május 15-én került sor felszentelésére. A harang szava napjainkban az iskolacsengőt pótolja az erdei iskola programban résztvevő tanulók számára." (Részletek az erdészet tablójáról, a teljes szöveg a helyszínen elolvasható.)
Az erdészházak mellett, a rét sarkában forrás is található (egykor itatónak is használták, ezért két részre osztották egy elválasztó fallal): ha kifogyott a vizünk a Hörmann-forrás óta, akkor itt, a Ciklámen-forrás vizével újra megtölthetjük. Ide egyébként autóval is fel lehet jönni, egy egy napos piknikhez is remek helyszín lehet.
Utána az aszfaltúton mentünk tovább, majd a Z jelzést elhagyva letértünk az erdőbe. Kellemesen kanyargó úton értük el nemsokára azt a kereszteződést, ahol hat irányból futnak össze az utak:
Kőszegről és a környék falvaiból erre vezetett a legrövidebb út a búcsújáróhely Rőtfalvára (Rattersdorf), ennek egyik pihenőhelyén a zarándokok állították a vörösre festett keresztet. A mellette levő padokon rövid pihenőre megállhatunk, felfrissíthetjük a nap, illetve a kulancsok elleni védelmünket néhány jól irányzott spray-pisszentéssel.
A keresztúttól meglepően keveset kellett sétálnunk, és az Irány-hegy túloldalán már el is értük az Írott-kőinél is magasabbra épített kilátótornyot az Óház-tetőn. Az első várat a 12.-13. század fordulóján építhették, első fennmaradt okleveles említése 1242-beli ostromáról tudósít. A 13. század végére már elvesztette hadi jelentőségét, Kőszeg várának kiépültével használaton kívül maradt. Előbb Óvárnak, majd csak Óháznak (Altes Haus) hívták. A 16. században már szellemjárta helyként emlegették romjait. A Magyar Turista Egyesület kőszegi szervezete 1896-ban emelt itt kilátót, amely 1917-ben összedőlt. Újjáépítésére több évtizedet kellett várni. Kőszeg város finanszírozásában, 1996-ra, a millecentenáriumra készült el az új kilátótorony, amely ma is szabadon látogatható. Innen pazar a kilátás a városra, a fotók nem is adják vissza az elénk táruló térség valódi látványát.
Kilátás a toronyból Kőszeg óvárosa felé
A város látványától megrészegülve azt hittük, hogy most már mindjárt vissza is érünk szállásunkra, pedig még akad néhány látnivaló! Még egy kilométert se kellett menni, és a Stájer-házak után elhagyott Z jelzés újbóli becsatlakozása után el is értük a Hét-forrást.
"A Hétforrás a Rőtfalvi-völgyfőben található, tengerszint feletti magassága 424 m (...) A Millenium tiszteletére, 1896-ban a honfoglaló hét vezérről nevezték el az egyes kifolyásokat, melyeket külön-külön elhelyezett tábla is jelöl. Helyénvaló lenne ezért azóta Hétvezér-forrásnak nevezni, s ezt gyakran meg is tesszük, de a "hét" megnevezés már a XVI. századi német névben is felbukkan (Siebenbrunnen), s a Kőszeg város erdejét ábrázoló, 1800-ban készült térképen is "Sieben Brunn" a forrás megírt neve. A Hétforrás a Kőszegi-hegység északi oldalában fekszik, így bükkerdő öleli körbe, melynek kezelését a Szombathelyi Erdészeti Zrt. végzi, a hatályos erdőterv, és a Kőszegi Tájvédelmi Körzet természetvédelmi előírásai alapján." (részletek az erdészet tablójáról, a teljes szöveg a helyszínen elolvasható.)
A forrásnál újra közel kerültünk az osztrák határhoz. Ezt jelzik azok a romos, kiürült épületek is, amelyeket a turistaút feletti domboldalban lassan visszavesz a természet: a rendszerváltás előtt a helyi határőr örs használta ezeket. Innen továbbhaladva nagyon kellemes erdei úton sétálhattunk a Hercegi-erdőben, amíg el nem értük a Pintér-tetőt, 507 méterrel a tengerszint felett. (Már több mint 300 métert vesztettünk az Írott-kő óta!) E pontról valamikor nagyon szép kilátás nyílt, mára a fák kitakarják a látványt. 1898-ban még kilátó építését tervezték ide is, évek alatt össze is kalapoztak 3300 koronát, de aztán 1914-ben jött a világháború, és az azt követő nyomor, így a Jurisics-kilátó sosem épült meg.
Ezután újra lejteni kezdett utunk, amíg el nem értük a Kálvária-templomot. A templom oldalában, a falon is végigfut egy kálvária kőtábla-sor, de az igazi kálvária csak ezután jön, a templom alatti meredek lejtőn!
"1686-ban állítottak itt először keresztet Jézus halálának és feltámadásának emlékére, melyet 1726-ban ledöntött egy vihar, ezért Ráthy Györgyné adománya révén kőből építettek újat. 1727-ben deszkából ácsoltak Szent-Sír kápolnát, majd templomépítés céljából gyűjtésbe fogtak. (...) A helyi történet szerint 70.000 téglát a hívek vittek fel, kettő darabonként, egymásra kereszt alakban fektetve. A követ helyben bányászták, vizet csapadékból fogtak fel a hatalmas árkokban. Az épületet 5 év alatt húzták fel, a berendezést esztendőkön keresztül egészítették ki különböző felajánlásokból. (...) Két nagyobb tűzeset rongálta az épületet, 1870-ben villámcsapás következtében a tetőzet sérült, 1947-ben gyújtogatás pusztította el barokk berendezését. Ezt a jáki temetőkápolnából pótolták, az új képek Molnár C. Pál alkotásai. (Idézetek a templom előtti tablóról, a teljes szöveg a helyszínen elolvasható.)
Mivel fentről indultunk lefelé, a stációkon visszafelé nézhettük végig a szenvedéstörténetet, a temetéstől a keresztre feszítésen át az elítélésig. Miután leértünk, oldalt vastag téglafalazat ölelésében egy vasrácsos kapura lettünk figyelmesek. Ez a Koronaőrző Bunker bejárata. Ezen a helyen őrizték a koronát 1945 március 18 és 27. között, 33 éves száműzetése előtt. Sajnos nem juthattunk be, mivel csak szombati napokon nyitják meg néhány órára. (Nyitvatartás 2015-ben: március 29 és október 24 között, szombatonként 13:00 - 17:00 között, a teljes árú belépő 2015-ben 300 forint. További infó, 15 főnél nagyobb csoportok bejelentkezése a (94) 563-120 telefonszámon.)
Ezzel már tényleg beérünk Kőszegre. Besétáltunk az óvárosi részig, ott még fotóztam egy kicsit, mielőtt visszatértem az előző posztban említett szállásomra. A város látnivalóinak jelentős része két tér, a Jurisics tér és a Fő tér köré szerveződik. Ha nyitva van, bélyegeztessük be füzetünket a Postamúzeumban. Ha zárva a kapu, a Fő téren, az Írottkő Hotel recepcióján érdeklődjünk, ők is tudnak segíteni! A Fő tér tetején álló templomot mindenképpen ajánlom, gyönyörű festésű belső terei okán. A két tér között a Jurisics-torony alatt sétálhatunk át, a tér felőli oldalon be is juthatunk a toronyba. Érdemes felmenni, szép onnan a tér és a város látványa, és 600 forintból meg is úszható (2015-ös áron). A Várba én nem mentem be, csak körbesétáltam, így is érdekes volt bekukkantani abba a bástyába, amelyet Forintos Mátyás tűzmester védett meg a török aknászoktól az 1532-es nagy ostrom idején. A vár egyik udvarában mini fűszerkertet rendeztek be, itt vásárolhatunk is némi sárkányfüvet Süsü ellen.
A bástya alulnézetből
A Jurisics-tér, közepén vízvételi lehetőséggel, továbbá kávézóval, a Sgrafittos-házzal, patika-múzeummal
A Jézus Szíve templom a Fő tér felső végében áll
Részlet a fűszerkertből
Az első két nap képanyaga: leutazás Kőszegre, majd Velemtől a piros jelzésen az Írott-kőig, és vissza a kék jelzésen Kőszegre, plusz egy kis városnézés.
