Hangya szövetkezeti bolt felirat a faluban, kilátás a Tepke kilátójából, fa matuzsálemek, és a Mária-kút hideg vize tették emlékezetessé ezt a napot.

Hollókőn kirúgtam a hámból, és a tavalyról bennragadt pénzemet a Castellum Hotelben (www.hotelholloko.hu) égettem el. Talán még egyszer sem szálltam meg medencés szállodában a kéktúrázásaim alatt. Persze ezen kívül is van egy csomó szálláshely errefelé. Másnap reggel hat óra körül már ébren voltam, hét óra után pár perccel már reggelizni is bekönyörögtem magam (fél nyolctól van amúgy reggeli), így fél nyolckor már a Hollókő feletti régi szabadtéri színpad, majd a vár reggeli képében gyönyörködtem, meg a hibás táblán bosszankodtam.

Innen először egy széles földúton indultam tovább, majd kiértem egy jókora tisztásra. Itt eltűntek a jelzések, de a térkép alapján sikerült eligazodnom. Az elágazásnál vagy balra kitérsz a füves útra, és "átlóban", egy fasor mellett is elhaladva érsz le, vagy itt még egyenesben maradsz, és leérve fordulsz balra. Ahol a két út újra összeér, ott lesz már jelzés is. A lényeg a balra kanyarodás, a réten végig átgyalogolás. A rét aljában egy fej méretű jelzés kárpótolt a hiányért :-)

Innen továbbra is réten át vitt az út, míg egy kis tó után egy nagykapu előtt balra ki nem tért. Itt egy drótkerítéssel lezárt területet kell hosszabban kerülni. A kerítés túloldalán lovakkal találkoztam. Ez után hamarosan a következő település fölé értem, innen meredekebben lejtő út vitt le Felsőtold faluba.

Egy romosabb épületen még maradtak az egykori Hangya szövetkezeti bolt feliratai - itt egy lepusztult állapotú vendéglátóipari egység működik, reggeli és esti nyitvatartással. (A szomszédságában viszont szépen felújították a Cserhát Vendégházat.) A falut elhagyva a hegyek alatt, szántóföldek mellett, a kicsi Zsunyi-patak felett vitt át az út Alsótoldra. 

Alsótoldon egy szépen helyreállított vendégházon kívül mást nem láttam (a Fazekasházhoz nem tértem ki), így hamarosan a falut Cserhátszentiván felé elhagyó aszfaltúton találtam magam. Először egy művirágos pléhkrisztus mellett haladtam el, majd egyszer csak balra kellett letérni. (Az aszfaltúton maradva kitérőt lehet tenni a két világháború között Cserhátszentiván határában működött egykori strand mára nagyrészt széthordott maradványaihoz - én ezt kihagytam.) A hegynek emelkedő út kéktúrás táblái többször is kék keresztként utalnak a kék útvonalára, hibásan.

Innen már végig jók voltak a jelzések, egyszer sem tévedtem le az útról. A korai indulásnak köszönhetően már fél tizenegyre leértem a palóc finomságokat és féltucat féle bablevest kínáló Bableves Csárdához. (A tornácos résznél van kihelyezve a bélyegző.)

Hiba volt ilyen korán érkezni, mert csak 11 órakor nyitnak. (www.bablevescsarda.hu, tel: (32) 380-030, (30) 229-4528) Így a bélyegzés után neki is vágtam a szakasz egyetlen komoly, nagy emelkedőjének, a Tepke megmászásának. 

Innen vegyesen erdősebb és naposabb részek jöttek Nagybárkányig - naptejjel készülj fel!

Először egy rét oldalába jutottam fel, ahol egy csomó sárga virág (lucerna?) burjánzott el.

A piros jelzés felbukkanásakor kellett jobbra térni, folytatva a határozott, de azért kibírható emelkedést a Barát-hát gerincén, a kék mária-úttal közösen. 

Amikor egy nagyobb szikladarabhoz értem, azt hittem, ez már a csúcs. 

De nem, még pár percet tovább kell sétálni az ellaposodó emelkedőn, míg fel nem bukkan a fák között a 2001-ben felújított kilátótorony. Itt tartottam rövid pihenőt, fotós és kajás szünetet. 

A kilátótól a kéktúrás tábla a kék mária út felé mutat - ne a táblának, a fákra festett jelzéseknek higgy! A Tepkéről füves erdőben vitt le az út, majd a gerinc tetején lavírozva ment egyik csúcstól a másikig. A kék mária jelzés elhagyása után a Purga és a Macska-hegy következett. Több helyen is felbukkant  egy-egy kék háromszög jelzés, de ezekre sehol nem tértem ki. A Macska-hegy után balra nyílt szép kilátás:

Lentebb egy kereszteződésben balra a kék négyzeten Garáb, jobbra a kék kereszten Mátraszőlős felé lehet elhagyni a kék jelzést, ez egy tábla hátlapján jól ki is van jelezve. Ezután egy átjátszóállomás tornyához értem, ennek oldalában kell pár lépést a kerítés mentén menni, majd jobbra lekanyarodni. 

Ezután már csak jó hosszan kellett az erdőben menni, több lejtéssel, mint emelkedéssel, több kilométeren át. A távvezeték alatt áthaladás után két helyen is egy-egy öreg fa állított meg:

Ahol ritkásabb lett az erdő, ott sajnos a csalán is rögtön felnőtt. De lepkéből sem volt hiány.

Az erdősebb részekből kiérve egyszer csak egy templom tornya és jobbra házak tűntek fel. Szinte el se hittem elsőre, de ezek már a "célállomás", Nagybárkány épületei voltak!

A faluba beérve a kék jelzés bevitt egy pár lépés hosszúságú kék kör jelzéshez - itt a Mária-kút vizéből töltekeztem fel, ügyelve a darazsakra.

Tovább haladva a házak között, a postánál felbukkant a kék bélyegző jelzés, ami egy berácsozott teraszú presszóhoz vitt el. Itt kellett bélyegezni. Gyorsan vettem még egy kis üveges narancslevet, és elugrottam mosdóba (fantasztikus csempe kollekciója nagyobb hírnevet érdemelne!). (Nyitva: H-P: 15-20, Szo: 8-12, 15-20, V: 8-12, 15-19)

Azután szinte futottam vissza a központba - az orvosi rendelőnél található buszmegállóból pár perc múlva indult is vissza a busz. Egy átszállással jutottam vissza Budapestre - hatra ott is voltam, a forgalmi dugó ellenére is. Jó hosszú, de szép nap után térhettem nyugovóra. 

Az Indafotó képalbumhoz katt ide!

Ezt a szakaszt 2018. július 4-én jártam be. Az azóta történt változtatásokról kérlek, értesíts hozzászólásban. Köszönöm!