A kék túrázásom kapcsán is elvetődtem Hévíz és Keszthely környékére, majd egy látogatás kapcsán is visszavitt a kedvem (és a MÁV) a Balatonhoz. Mit csinálhatunk errefelé, ha már eleget fürdőztünk, vagy ha rossz az idő, és nem tudunk fürdeni? A környék rengeteg látnivalót kínál a vízparti lángososon és a szomszéd törülközőn magasodó sörhason túl is!

Jászárokszállás zöld vasúti pályás állomásáról indultam neki, hogy több átszállással, és egy időutazásnak is beillő első osztályú kocsi megtekintésével terhelve késő estére megérkezzek Hévízre. A város felső végén, a Corner Vendégházban szálltam meg: reális áron egy pazar méretű házban, gyönyörű kerttel, zárt parkolóval ellátott helyen. (Egyetlen hátránya a helyszínnek, hogy ez Hévíz legutolsó háza a domboldalban, így gyalog elég messze van innen a fürdő. Autóval vagy biciklivel érkezőknek ilyen gondjuk nincsen persze.)

Szombaton Hévízen néztem szét jobban, vasárnap a rosszabbnak mondott idő miatt Keszthelyen városnézést terveztünk, hétfőn délelőtt pedig Badacsony környékén bóklásztam egyet.

Szombat tehát Hévízé lett. Mielőtt bementünk fürdőzni, jártunk egyet a környéken. A Festetics fürdőházzal szemben indul a Hévízi-csatorna, ami kábé a tó "lefolyója". Ennek mentén sétáltunk egyet. A Castrum kemping elhagyása után nem sokkal egy zúgóhoz érkeztünk - ez a terület "olcsó strandja", kellemesen meleg vízzel, és tilosban fürdési lehetőséggel: 

Mi itt nem fürödtünk, hanem átkeltünk a zsilipek felett a csatorna túloldalára, majd az ottani sétányon indultunk tovább. Egy ideig a tűző napon a csatorna mentén, majd 90 fokot jobbra térve két sor fa között vezetett az út. Rövidesen a Lotus Therme szállodához értünk ki, itt jobbra kanyarodtunk, és visszasétáltunk Hévízre az autóút mentén. Ebédelni elmentünk Gizi néni csárdájába (és egyáltalán nem bántuk meg). Innen nem messze, az Attila út legvégében találtunk rá a római kori épületmaradványokra, ahol érdemes egy fél órát eltölteni: a pokol kapuját őrző Cerberus szobra, a római házak alapjainak maradványai, a környező játszótér és park nagyon szépen rendezett. Fentebb egy kis múzeum is épült, de ide mi már nem mentünk be, mert még a kék túra során Hévíz felső végében érintett kis templomot is meg szerettem volna nézni. 

Mi éppen nyitva találtuk a Szent Magolnáról elnevezett templomot (ma már inkább csak temetői kápolnát), így könnyen bejutottunk. (Ha te nem, érdeklődni a gondnoknál lehet: Torsáné Töreki Magdolna, Egregyi utca 11., tel: (30) 687-2919. Bélyegzés ügyében: Varga Ferencné, Egregyi utca 22., tel: (83) 342-094.) 

"Pontos építési ideje nem ismert, egy 1341-ből származó oklevél azonban már említi, védőszentje ekkor Alexandriai Szent Katalin volt. Külső-belső díszítő festése 1731-ben készült, amikor a török időkben jócskán megrongálódott épületet felújították, ezzel együtt jelentősen átépítették. Ugyanebben a században a templom az alsópáhoki egyház filiájaként működött, Egregy házai pedig délebbre épültek fel korábbi elhelyezkedésüknél. A templom köré temető települt, innentől kezdve temetőkápolnaként használták, új védőszentjévé Szent Magdolnát választották. A 19. században újra felújították, a század második felétől építészek részletes leírásokat készítettek róla. 1912-ben ismételt felújítás következett, 1938-ban pedig a toronysisakot javították." (forrás)

Ezután már igazán jól esett egy nagyot fürdeni a tó lágy vizében. Egy három órás jegy 2600 forint volt, ennyi pont elég is volt egy nagy fürdőzéshez, egy körbejárós fotózáshoz és némi étkezéshez. (Sok kép a poszt alján, a képgalériában!) 

A tó vizének gyógyhatását már korábban is ismerték, de fénykora akkor indult el, amikor Festetics György 1795-ben lecsapoltatta a környező mocsaras részeket, így hozzáférést biztosítva a tóhoz. Az első fürdőházat is ő építtette. Igazi ismertségre csak a 20. század első éveiben tett szert a tó, amikor megépültek az első nagy, kifejezetten gyógyítási célú épületek, és parkosították a tó bejáratának környékét. A 35-36 fokos víz egy 36 méter mélységű tölcsér oldalából fakad a tó mélyén. A tavon úszó tündérrózsák (vagy más nevén tavirózsák) nem őshonosak, 1898-ban telepítették be őket Kelet-Indiából.

A sok városnézés, úszás után estére jó el is fáradtam, így hamar aludni tértem, hogy kibírjam a másnapot is. Vasárnapra Keszthely volt betervezve, de Hévíz és Keszthely között tettünk még egy kitérőt, és elmentünk ebédelni egyet az Országos Kéktúra útvonalán már érintett Gyöngyösi-csárdába. 

Keszthelyen a Fő tér közelében parkoltunk le, onnan sétáltunk be a térre. A tér alsó végénél található a ferences templom: 

A ferencesek temploma 1368 után épült.  Szentélyében az 1970-es években fedezték fel, majd restaurálták a mai Magyarország legnagyobb felületű gótikus freskóit. A törökök megjelenése után a ferencesek elhagyták a kolostort, az épület végvári funkciót kapott, bár a szentély egyházi rendeltetése megmaradt. 1599-ben ide temették el Joan de Overbroek tüzér kapitányt, akinek a fejét egy török ágyúgolyó szakította le Kaposvár védelme közben. 1723-ban a ferencesek visszakapták épületüket, ekkor barokk stílusban újították fel a templomot. 1788-ban II. József feloszlatta a rendet, majd 1798-ban Festetics György szerezte meg a templomot és a rendházat. Így lett a templom a város plébániatemploma. A rendházat is bővítették, 1800-ban ide költözött a gimnázium. A ma látható torony 1879-ben került a templom elejére, beleépítve a korábbi rózsaablakot az új kialakításba. A millennium évében ma már szokatlan bátorsággal újították fel a templomot, gyakorlatilag mindent kihajigálva, ami nem volt gótikus. Így pusztult el a barokk szószék, oltár és a padok, hogy helyükre kevésbé igényes neogótikus változatok kerüljenek. Ez az állapot látható lényegében ma is. A templom látogatásakor érdemes bekukkantani a kisebb képen látható oldalsó szentélybe is!

A város főutcája ottjártunkkor elég sok árus bódéval volt terhes, valami fesztivál alkalmából. A tizenhuszadik bódé után kellett kikanyarodni balra egy kis utcácskába, ez vitt el egy érdekes, de kissé kieső helyre. Egy kupacban van itt egy antik piacnak is betudható "nosztalgia múzeum", egy babamúzeum és a Csigaparlament. Mi ez utóbbit néztük meg. 

Kreitner Béláné Miskei Ilona néni 1920-ban született. 1975-től 14 éven keresztül építette meg az Országház 7,5 méter hosszú és 2,5 méter magas makettjét, 4,5 millió Pannon-tengeri csigából.  A sötétebb csigákat az ornamentikákhoz és szegélyekhez, a világosabbakat a homlokzatokhoz használta fel. Az alkotás kb. másfél évtizedig a Komárom megyei Unyban, melléképületekben porosodott, mire megfelelő helyet találhattak neki. A munka megkezdése óta 30 év telt el, mire készítője egyben, kiállítva láthatta művét. A folyton csigákat gyűjtögető néni - akit úgy is hívtak, hogy "a csigás néni" - 2009-ben hunyt el. Művét Túri Török Tibor múzeumalapító mentette meg az utókornak.

 És persze a kötelező látnivaló, ami mindenkinek eszébe jut, a Festetics család hatalmas kastélya:

Ha a kastély kertjét és a belső termeket is végig akarjuk járni, akkor szánjunk rá kb. 3-4 órát a látogatásra. Nem fogunk csalódni, az elmúlt években gyönyörűen felújították a kastélyt és a parkot is. Itt csak néhány termet mutatok meg, még több kép a lenti képgalériában, még annál is több látnivaló a helyszínen. Egy kis ideiglenes tárlat is megtekinthető volt ottjártunkkor abból az alkalomból, hogy 1976-ban, azaz 40 éve nyílt meg a Helikon Kastélymúzeum enteriőr-kiállítása.

A Tasziló-szoba a déli, könyvtári szárnyban található. I. Festetics György építtette 1792-1804 között, majd az 1880-as években Festetics Tasziló átépíttette. A helyiség ekkor a férfilakosztály egyik termeként, szalonként funkcionált. Egy 1888-as leírás szerint a lakosztály termei közül "figyelmünket leginkább a szalon és a dolgozószoba köti le: gazdag, cassetált famennyezet, hasonló sötét tölgyfa falbéles (lambris) az egésznek nagy előkelőség mellett mégis bizonyos kedélyes jelleget kölcsönöz. A faragott, impozáns magasságú fakandallók tökéletessé teszik a lakályosságot, dagadó divánok értékes keleti szőnyeggel takarva pihenőre hívnak; a massziv és finom izlésre valló íróasztal különösen elragadó." A helyiség ma is sokat őriz a Tasziló-kori megoldásokból: a fal és a mennyezet faburkolata, a kandalló, az ajtó- és ablakkeretelések, valamint a csillár is eredeti. A teremben nem okozott kárt a második világháború és azt követő fosztogatás, ugyanis a déli kastélyszárny lefalazott helyiségei között volt az egykori hercegi szalon is.

Ebből a helyiségből a vörös szalonon át vezet az út a nagykönyvtár felé.

A könyvtártermet 1799 és 1801 között I. Festetics György készíttette és Rantz János György uradalmi kőművesmester tervezte. A berendezés - Kerbl János asztalos munkája - szlavóniai tölgyfából készült, klasszicista stílusban. A terem két rövid oldalán félkörös alaprajzú építményt alakítottak ki: az egyik a karzatra vezető lépcsőt rejti, a másik a kották, partitúrák tárolására szolgáló szekrény. A könyvtár elrendezése a Festetics Györgytől származó beosztást követi, eredeti latin nyelvű jegyzetekkel. A hihetetlen értékű könyvállomány úgy menekült meg, hogy 1945 áprilisában a déli szárnyat lefalazták. A könyvtár négy sarkában álló négy márvány mellszobor a négy évszakot jelképezi, a festőállványon az I. Festetics György által építtetett Phoenix gálya eredeti tervrajzát lehet megtekinteni. 

A kastélyban van 8 lépcsőház is, ez az egyik legszebb közülük. A Tölgyfa-lépcsőház a kastély 1880-as évekbeli átépítésekor készült a bécsi-párizsi Portois et Fix cég kivitelezésében. Emeleti szintjén korábban is meglévő képekből családi arcképcsarnokot alakítottak ki. Egy kivétel van: az egyik festményen nem rokon, hanem a gödöllői kastély építtetője, Grassalkovich Antal látható. Az aranyozott rézlámpát a párizsi Gagneau cég készítette. A lépcső aljában a családi kápolnához lehetne lejutni, de a látogatók elől le van zárva a lépcsőház, így a kápolna más irányból tekinthető meg. 

(Keszthelyen egy közlekedéstörténeti gyűjteményt is megnéztünk még, ezek képeit a lenti képgalériában tekintheti meg a Nyájas Olvasóm.)

Másnap délelőtt átmentem Badacsonyba, és ott néztem körül egy kicsit. Az országos kék túra útvonala ugyanis erre folytatódik tovább: Badacsonytördemic-Szigliget vasútállomáson ér véget az egyik szakasz, aztán innen Badacsony hegyén át folytatódik, elkanyarodva a Balatontól, Nagyvázsony felé véve az irányt. Úgy gondoltam, ha már ott vagyok, rászánok egy kis időt, és körbejárom a hegyet a piros jelzésen. A Kisfaludy-ház alatt találtam egy olyan placcot, ahol már nem fizetős területen letehettem az autót. (Badacsonylábdihegy vasútállomástól a S, majd S+ jelzésen, Badacsony vasútállomástól a S jelzésen mehetünk fel a szőlők között a ház alá.) A ház mellett bő vizű forrást is találni, innen lehet a túrához vizet vételezni. Innen felfelé indulva lesz még egy kisebb autóparkoló, majd hamarosan felérünk a Rózsa-kőhöz:

A helyiek szerint a Rózsakő varázserővel bír. "Hogyha egy leány meg egy legény ráül a kőre, háttal a Balatonnak, egymás kezét fogva, még abban az évben egymáséi lesznek. De az is elég, ha a leány ül a kőre háttal a tónak, rágondol szerelmesére és felsóhajt. Akire gondol, annak a szíve érte fog dobogni." Innen is szép már a kilátás a Balaton irányába, vannak padok is, de mivel én még nagyon a túra elején voltam, nem ültem le, hanem mentem tovább - innen már nem emelkedve, hanem többnyire a hegy oldalában maradva. A Rózsa-kőhöz felérve jobbra fordultam rá a P jelzésre, erről kerültem a hegyet. Egy idő után kitértem a PO jelzésre, ez egy kicsit lejjebb haladva kerüli tovább a hegyet. Tudatosan vállaltam be ezt a kis kitérőt, ugyanis már korábban feljegyeztem magamnak, hogy a hegy oldalában új kápolna épült, ezt szerettem volna megtalálni. Amikor elértem egy olyan helyre, ahonnan korláttal kiegészített, kiépített lépcső vezet le, azt hittem, már ott is vagyok. De amikor lejjebb értem, észrevettem a kápolna csúcsát, így láttam, hogy a lépcső nem arra vezet tovább. Így a lépcsőn lefelé indultam, majd az első kitérőnél kitértem balra, és a jelzetlen ösvényen egy U alakot megtéve jutottam le a kortárs magyar építészet egyik újabb gyöngyszeméhez, a Szent István-kápolnához:

"A kápolna építését Udvardi Erzsébet halaláig (2013), a Badacsonytomajon élő Kossuth-díjas festőművész kezdeményezte. (...) Nem messze innen fakad a Klastrom-kút bővizű hűvös forrása, és a 2008-ban megvalósult II. János Pál pápa emlékhely, Udvardi Erzsébet alkotásával. (...) A nagyméretű (170 x 240 cm) mandorla-szerű oltárképet - mely István királyt ábrázolja, amint felajánlja Szűz Máriának a szent koronát - egy rusztikus tölgyfa szekrény tartja. (...) A kápolna minimális bútorzatát a tölgyfából készített két hosszanti pad, egy papi szék és két ministránsszék képezi, melyek formavilága és szerkesztésmódja a parasztbútorok egyszerűségét idézi. A falba süllyesztett szenteltvíztartó fehér vraca-tömbből készült. A kápolna belső terét a keleti homlokzaton kialakított három, résszerű ablakon bejövő természetes fény deríti. (...) A szentély boltozatában kialakított nyílás arra szolgál, hogy Szent István a pannonhalmi apátság alapítólevelén található monogramjának a padozatba mart másolatára éles, célzott fényt bocsásson minden év augusztus 20-án, István-napon, amikor a Nap a legmagasabban jár. (...) A Szent István Király-kápolnát  2014 augusztus 23-án dr. Erdő Péter bíboros, prímás, esztergomi érsek szentelte fel." (Országépítő, 2014/4.)

Innen úgy gondoltam visszatérni az útra, hogy nem kanyargok vissza a lépcső felé, hanem egyenesen felvágtatok a hegy oldalában. Így a jelzetlen útról is letértem - és feljebb számomra ismeretlen romokra bukkantam a sűrű növényzetben. Vajon mi állhatott itt? 

Visszatérve a hegyet kerülő turistaútra, a fák között nemsokára csodás panoráma nyílt a Balaton-Felvidék egyik gyöngyszemére, a Szent György-hegyre:

A környező hegyek szinte mindegyikén egy bazaltréteget találunk felül, alatta pedig szoknyaként terül szét a hegy - szőlőskertekkel sűrűn tarkítva. E hegyek több millió éves földtani változások eredményeképpen jöttek létre:

"10 millió éve a Kárpát-medencét uraló Pannon-tenger vize borította e tájat, ahol több száz méter vastag homokos és kőzetlisztes üledék halmozódott fel. 4 millió éve izzó magma tört fel és vulkáni kúpok kezdtek épülni ezen a környéken. A nedves üledékekkel és a vízzel érintkező láva heves robbanásokat idézett elő. A kiszórt kőtörmelék gyűrűs sáncainak belsejében lávatavak alakultak ki. A többször ismétlődő vulkáni működés 2,5-3 millió éve zárult le. A szakaszosan emelkedő területet a víz és szél kezdte pusztítani. A kemény bazalttakaró megvédte az alatta fekvő laza pannon homokot, de a vulkánok közti térségből elszállítódott az üledék. Napjainkban az erózió csaknem teljesen "kitakarította" a medencét és a hegyoldalakban kiformálta a kőzsákokat. A környezetükből mind jobban kipreparálódó vulkánok tanúhegyekként őrzik az eredeti - pliocén kori (5,3-2,4 millió év között) felszín magasságát." (Részlet a nemzeti park tablójáról)

A hegy tördemici oldalán, 312 méteres magasságban bazalbányát nyitottak, ennek emléke egy 80 méter magas, jókora sziklafal. A kitermelt kő nagy részét drótkötélpályán szállították le a hegyről a zúzdába, ahol méretre faragták a köveket. Az ország legtöbb bazaltkockáját itt készítették - az ezzel burkolt utakat hívja a köznyelv "macskakövesnek". 1964 végén a természetvédelem nyomására végül megszűnt a kőbányászat, a következő évben pedig természetvédelmi területté nyilvánították a Badacsonyt.

A felszínre tört láva függőleges és vízszintes síkok mentén szilárdult meg, így jöttek létre a kőoszlopok, "kőzsákok". Ezek letöredezése, mállása pedig "kőtengereket" hozott létre a hegy oldalában. Továbbhaladva a P jelzésen,  hamarosan ismét előbukkan a Balaton látképe, de immár Szigliget felé. A kép bal oldalán a szigligeti kikötő és hajóállomás látszik, jobbra pedig az a rész, ahol a mocsaras rész felső végében átvezették az országos kéket a szigligeti vártól Badacsonytördemic-Szigliget vasútállomás felé:

A Balaton újbóli felbukkanása jelezte, hogy lassan körbe is értem. Ismét szőlők között, tipikus szürke-fehér homlokzatú, nádtetős balaton-felvidéki házak közé értem. Jól esett ismét rátalálni a Kisfaludy-forrás hűvös vizére...

És ha már a 2014-es építésű kápolnáról szó esett, elmentem megnézni még egy kortárs építészeti alkotást - autóval csak egy-két perc a Római út 199. alatti Laposa Pincészet. A helyszínen nem volt élet, így csak kívülről néztem meg az épületet, Kis Péter építészműtermének 2010-ben átadott alkotását:

"Több telek összevonásával egy olyan hosszan elnyúló terület áll rendelkezésére, amely a badacsonyi hegy oldalától indulva egészen a lábáig húzódik. (...) Különösen fontos szempont, hogy a domboldal rekultiválásával a természet számára is magas színvonalú, élvezhető, egymással organikus egységben működő területet hozzuk létre, amelyet bejárhatunk egy borúton. Másrészről fontos az a tulajdonság, hogy míg a létrejött hosszan elnyúló telek felső része inkább a természeti tájhoz tartozik, addig az alsó telek már a város részét képezi. Az épületek tervezésekor tehát ezt a szövedéket igyekeztünk értelmezni. A felső telken tervezett adminisztrációs és tároló-érlelő épület így inkább a hegyhez tartozik, itt termelőmunka és adminisztráció zajlik. Az alsó telken kialakítandó üzem már inkább a város részét képezi, környékén találunk pár régi présházat, egyszerű geometriájú nyeregtetős épületet. Épületünk, az üzemi rész is egy hasonló archetipikus formát vesz fel. Mint a „és is mutatja, a borászat is fontosnak tartja az erre a tájegységre jellemző természeti kincsek, a bazaltoszlopok és -orgonák közelségét hangsúlyozni, boraiban a terroir-jelleget kiemelni. Terveink szerint is ez az egyik olyan koncepcionális elv, amely az épületek formálását is meghatározná, ezzel teremtve kapcsolatot a felső és az alsó épületek között. A hely másik jellemzője, a kúszó, tekeredő szőlőindák pedig finoman értelmezett motívumként jelennek meg az épületek homlokzatain, illetve környezetükben." (Építészfórum)

Ekkor már elég éhes és szomjas voltam, így lementem a kikötőhöz. Az autóval érkezőnek nagy csalódás a helyi parkolási rendszer: az egyébként nagyon szép, út menti fenyősornál elhelyezett parkolóban egy óra parkolás 280 Ft, de minimum 3,5 óra parkolást kötelező kifizetni (vaddöfakk 1), és ha mobilfizetést választana az autós, akkor már 1400 ft a minimum tarifa (vaddöfakk 2). Ezen úgy felhúztam magam, hogy inkább jó 500 méterrel arrébb álltam le az autóval, és visszasétáltam, már csak "elvből is". Közben sokat csuklott a Controllpark és a Badacsonytomaj VN Kft. felmenő ági rokonsága.

A parton a hatvanas évek balatoni építészetének egykori sztárja, az 1964-ben Callmeyer Ferenc tervei szerint épült Tátika étterem is megérdemelne egy alapos felújítást. Azért is érdemes kisétálni, mert innen indulnak a Balatonon látható legnagyobb hajók, lehet egy kicsit nézelődni. Meg persze enni-inni is, balatoni árfekvés mellett. 

Visszafelé menet Szigliget elején tehetünk egy kis kitérőt: ahol a K+ kereszt jelzés indul, a Réhelyi út és az Iharos út sarkánál, egy régi templom romjainál ejthetünk egy pár perces pihenőt:

Itt volt a régi Szigliget magja, itt épült fel a település temploma is, az "avasi templom", egy korábbi, római kori épület maradványainak felhasználásával, a 13. század második felében. A torony későbbi, de szintén 13. századi. Később egy kápolna-sekrestye helyiség és temető is épült a templom köré. A 16. században aztán a terület egyre inkább elnéptelenedett, így a templom is romlásnak indult. Az 1958-59-ben lezajlott ásatások, feltárások után gondoskodtak a fennmaradt részek állagmegóvásáról. (Belépőjegy nélkül, egész évben látogatható, területe nem elkerített.)

Szigliget jelentős várát majd a vonatkozó túraszakasz leírásakor mutatom be (katt ide). Autóval az Óvárhoz mentem fel inkább, mivel az nem az OKT vonalára esik. Az Óvár valószínűleg a 12-13. században épült, de pontos építési évét nem ismerjük. Régen sem volt jelentős erődítmény, ma pedig már csak combig érő falakat találnánk, ha legalább egy fa kilátót ne építettek volna a területre. Így viszont legalább a kilátás kedvéért fel lehet nézni - nagyon szépen látszik Badacsony hegye és a szigligeti kikötő is:

Itt fejeztem be a második napomat, a hévízi visszatérést követően hazaindultunk. Jópár mátyáskirállyal kevesebbel, de rengeteg élménnyel többel térhettem haza, úgy, hogy végül a kisujjamat se dugtam bele a Balatonba. Ez a környék sokkal többet kínál egy lángososnál!