Hajnali párába burkolózó kis falutól egy erdei iskolán át Kinizsi Pál váráig tartott ez a túranap, rengeteg látnivalóval és bő vizű forrásokkal fűszerezve. Fotós beszámolóm.

Mivel Nagyvázsonyba még időben el akartam érni, jó korán felkeltem, és reggeli nélkül neki is vágtam az útnak. Az Akácfa utcából kiérve jobbra fordultam, felfelé haladva pár ház után el is hagytam a falut. Az utolsó utca tetején balra, majd egy kőfaragó telepnél jobbra kanyarodva egy domboldal kapaszkodóján találtam magam a K és a P jelzés közös szakaszán, ahonnan visszanézve csodás panoráma tárult elém: a kora reggeli halvány fényben párában úszott az egész völgy!

Ezután hosszú egyenes szakaszokkal, széles erdészeti úton haladtam enyhe lejtéssel a Homokházi-rétig. A térkép forrást is jelöl, de én azt nem találtam sehol. Innen a Z jelzés is becsatlakozik: 

Itt jobbra kellett kanyarodni. Úgy száz méterrel feljebb visszanézve egészen szép a látvány, csak egy felsővezeték zavar bele a látványba.  Ez alatt feljebb át is visz az út - itt már a nap is jobban sütött, kezdtem érezni az erejét. A nagyfeszvez után már csak rövid séta, és el is értem az egykori csicsói erdészházig. A bejárattól pár lépéssel feljebb, az út jobb oldalán van a bélyegző, egy esőbeálló és egy pad - itt ne felejtsünk el bélyegezni! Az egykori erdészház mára komoly központtá nőtte ki magát, 2004 áprilisa óta a Balaton-felvidéki Erdei Iskola működik itt több épületben. (Honlapjuk: http://www.bakonyerdo.hu/okoturisztika/erdei-iskolak/balaton-felvidek, Horváth Eszter erdei iskolavezető: +36 (30) 685-3148, E-mail: bfei@bakonyerdo.hu ) Kicsit lejjebb, a táborozóktól távol maradva ültem le reggelizni egyet, aztán bélyegeztem, és indultam tovább.

Az út széles, jól kiépített, és egy kicsit lejt is, így aztán jól haladtam, különösen, miután egy vidám gomba is rám mosolygott az egyik fán - valami tanösvény jelzése lehet. Itt van a túra leghosszabb nyílegyenes szakasza. Az aszfaltútra kiérve jobbra kell fordulni - menjünk át az út túloldalára, csak onnan fogjuk ugyanis észrevenni a fák között megbúvó, részben már benőtt oszlopot, ahol balra le kell mászni a fák közé. (Ha kiérsz az erdős rész után a mezőgazdasági földekhez, akkor már túlmentél!) 

Az erdőben keskeny, később kiszélesedő ösvény vezet, enyhe lejtéssel, több helyen dupla kék jelzéssel. Egyszer csak bal kéz felé nagyobb vízmedence bukkant fel, mellette padokkal. Elértem a Kinizsi-forráshoz:

Ha a forrás medencéjének kifolyója elé állunk a medence felé nézve, akkor bal kéz felé kitérve kell pár lépést menni, és a fák között megbújva rátalálunk egy magas falmaradványra. Ennyi maradt meg az egykor a pálos szerzetes rend által épített Tálodi kolostorból:

"A XIII. század végén a Gyulaffy család alapította a kolostort. A pálos szerzetesek a XV. század végén elhagyják, s a vázsonyi kolostorba költöznek. Helyükbe ferencesek települnek. 1552-ben a török harcok nyomán pusztul el. A növényzettel teljesen benőtt romokat száz éve Rómer Flóris találta meg. Tálod falu templomát 1970-ben tárták fel. A romok környezete természetvédelmi terület." (A falon található tábla felirata)

Innen továbbindulva pár lépés után kiértem az erdőből.

Mezőn át, majd egy kis patak mentén visz tovább az út. Ahol egy kis, kék jelzéssel is ellátott fatábla mutat jobbra, térjünk ki, itt pár lépéssel feljebb megtaláljuk a Szent Ilona templom romjait: 

Tálod kicsiny templomát a XIII. században építették. Miután a települést 1548-ban pusztán hagyta a lakossága, a templom romlásnak indult, falaira rátelepedett az erdő. 1970-ben találtak rá a romokra, 2007-ben került sor a megóvásukra. Most már vigyázzunk rájuk! (A templom melletti fa tábla szövege)

Innen tovább haladva a K jelzésen, már nagyobb emelkedés nélkül, könnyebb sétával érhetjük el a patak mentén, majd a patakot elhagyva a következő állomást. Először a Pálos (Szent Mihály) kolostor kútjához, majd pár lépéssel arrébb, egy kék L jelzésen néhány métert haladva felbukkan a jókora kolostorrom. A túlsó végében egy fába hatalmas darazsak fészkeltek be, nyáron legyünk óvatosak! 

"A vázsonyi pálos kolostort  1483-ban Kinizsi Pál és apósa, Magyar Balázs alapította. Szerzetesei a közeli tálodi klastromból költöztek át. Templomában temették el Kinizsi Pált ( + 1494. november 24.) és felesége, Magyar Benigna második férjét, Horváth Márkot ( + 1508). A szerzetesek 1543-ban Fehérvár eleste után elhagyták a kolostort. Amikor 1552-ben a törökök Veszprémet elfoglalták, az itteni magyar várőrség felrobbantotta, "Félvén attól, hogy a török beléjek száll." A romok köveit előbb a várban a falak megerősítésénél, később a falusiak házépítésénél hasznosították. 1959-ben a falmaradványokat feltárták és konzerválták." (A rom melletti információs tábla szövege)

A kék jelzés ezután levisz egy másik útra, azon jobbra térve, a temetőnél elérjük Nagyvázsony első házait. A fő látványosság természetesen a Kinizsi-vár:

Nagyvázsony 256 méteres magasságban, a Kab-hegy lábánál fekszik. Nevét első birtokosáról, a Váson / Vázsony nemzetségről kapta. A család kihalása után a király 1472-ben hű vitézének, Kinizsi Pálnak adta. A vár építése a 14.-15. század fordulójára tehető. Négyszögletű öregtornya a Dunántúl egyik legépebben maradt késő gótikus lakótornya. A vár két okból nem a hegy tetejére épült: egyrészt így nyíllövésnyi távolságban volt az itt elhaladt két út, amelyek kereskedelmi szempontból jelentősek voltak. Másrészt csak itt, lejjebb volt olyan forrás, amely nyáron sem apadt ki, így a vár lakói nem maradtak ivóvíz nélkül. (Forrásvizet most is találunk a bejárat felett!) A torony eredetileg kb. 25 méter magas volt, később egy lőterasszal bővítették - ez a bővítés a torony sarkainak eltérő kövein jól látszik is. Kinizsi Pál 22 éven volt Nagyvázsony és birtokainak ura - ez idő alatt erősítették meg a várat, építették meg a pálos kolostort, és a plébániatemplomot. A vár nyugati oldala volt a lakószárny, itt alakították ki azt a kápolnát is, ahol ma Kinizsi vörös márvány sírköve látható. A kaputorony (barbakán) patkó alakú kétszintes építménye a vár keleti, észak-keleti oldalát védte. A vár huszadik századi feltárását 1954-1960 között Éri István régész vezette, kisebb ásatásokat 2005-06-ban is végeztek. A mai kiállítási anyag korabeli tárgyak másolataiból áll. 

A vár tornyába azért is érdemes felmenni a szűk csigalépcsőn, mert a tetőteraszról remek kilátás nyílik a kéktúra következő szakasza, a Kab-hegy irányába:

A vár feletti domboldalon áll az evangélikusok temploma. Bár már 1681-ben templomépítési engedélyt kaptak, ez a templom csak 1796-ra épült fel, addig a vár területén állt épületben tartották istentiszteleteiket. A templomot 1863-ban tűzvész pusztítja, de tíz évre rá már új orgonáját avatják fel. 1904-ben statikai okokból visszabontották a templom tornyát. Az 1970-es években barokk berendezését a ma is látható, puritánabb belsőre cserélték. Istentiszteletet napjainkban kéthetente tartanak vasárnap 14 órai kezdettel.

Ebédelni több helyen is lehet, és a vár tövében, a Várcsárda nevű helyet választottam. Korrekt kiszolgálás volt, nem olyan lenyúlós hely, mint amennyire tartottam tőle a vár közvetlen közelében. Segítőkészen azt is megengedték, hogy egy hátsó helyiségben ott hagyjam a hátizsákot, amíg körülnézek a várban. 

A falu túlsó végében áll a Szent István templom, amelyet román kori templomból 1481-ben Kinizsi Pál építtetett át. Berendezése és tornya barokk stílusú. A templommal szemben van még egy igen egyszerű kis büfé, khm... retró stílben, a templom oldalában pedig a barnára festett buszmegálló a "Nagyvázsony, pulai elág." nevet viseli. Innen mennek buszok visszafelé. Amíg oda nem ér a busz, vagy beülünk a szemközti büfébe, vagy megszámoljuk, hogy eddig hány tűzőgép kapcsot nyomtak bele a buszmegálló deszkáiba. Have fun!

Ezt a túraszakaszt 2016. augusztus 28-án jártam be. Véget ért a 6. szakasz bejárása is, az OKT kb. egynegyedét lesétáltam! Ha azóta változás történt ezen a szakaszon, kérlek jelezd egy hozzászólásban, hogy frissíthessem a bejegyzést. Köszönöm!