Nagyvázsony várától a Kab-hegy kilátóján át Úrkútig tartott ez a szakasz, az éledező természet ölében, rügyek és virágok, őzek és nyuszik társaságában.
Mivel idén ez volt az első kéktúrázós hétvégém, a 24 kilométeres 7. szakaszt nem akartam egyben letudni, inkább csináltam egy könnyedebb hétvégét.
Pénteken sikerült elérnem Budapesten a 15:30-as gyorsvonatot, azzal másfél óra alatt leszánkáztam Veszprémig - egészen kellemes körülmények között. Ott majdnem lekéstem a helyi buszt :-) de aztán csak mázlim lett, egy 2-es busszal be tudtam jutni a buszpályaudvarra. Estére Nagyvázsonyban nem tudtam szállást foglalni, így a szép nevű Balatoncsicsó széléig sodort a sors és a helyi Volán társaság. Nem bántam meg, mert cserébe a Juhfark fogadóban csodás ellátást kaptam egy remek helyen. A ház az eredetileg építészmérnök tulaj gondosságának példája, a gazdag vacsora és reggeli pedig a feleségéé. Másnap reggel még - pusztán szívességből - be is vittek Nagyvázsonyba.
A túrázást így szombaton már ismerős helyen kezdtem - itt, a vár tövében fejeztem be tavaly a túrázást. A várba így nem mentem be újra, hanem a pénztár és a vár közötti kis ösvényen vágtam neki az útnak. És közben az jutott eszembe, hogy ha valaki rázza a tút, akkor az a túrázás. Csoda, hogy hamar elfáradok?
Eleinte csak a falu szélén, cikk-cakkokban vezet az út, majd elértem a település vége táblát, és ott a Veszprémi Közúti Igazgatóság forgalomszámláló állomását.
Ezután az aszfaltúton kellene gyalogolni, de én inkább mentem pár méterrel felette, távolabb a forgalomtól. Egy útszéli ház után tér le jobbra a jelzés egy földútra, ami a térképen is jelzett szennyvíztisztító telep mellett elhaladva a Kab-hegy felé veszi az irányt. Ha innen csendben mész a hegyig, egy csomó őzet és nyuszit lehet látni!
Hogy hívják ezt a sárga virágot?
A pusztaságot idővel erdős rész váltja - bár az utóbbi idők intenzív fairtása erdészeti gazdálkodási tevékenysége okán ritkul az erdő. A jelzések jól fel vannak festve, de azért figyeljünk, több helyen kell az egyik nyiladékról a másikra váltani!
Itt a távolban sorra mentek át előttem őzek vagy szarvasok, óvatosan, egymás után egyesével (csak egészen távolról láttam őket)
Már a K+ jelzést is elhagytam, és felértem egy aszfaltúthoz, amikor visszapillantva sikerült végre lencsevégre kapni egy tapsifülest:
Aztán ő eliszkolt a fák közé, én meg belevágtam az utolsó, meredekebb szakaszba a hegycsúcsig. A kerítések egyike-másika árammal is meg van erősítve, vigyázzunk! A távolból még csak a két torony látszik, de a hegy alatt már felbukkan egy fiatalabb kistestvérük, egy fa kilátó torony is.
Felérve először egy irtás mentén a vaskosabb, vasbeton törzsű rádiótoronyhoz értem fel. Az aszfaltútra felérve jobbra kell kanyarodni, majd a kapu előtt balra lesz egy szűk ösvény a kilátóhoz - ki is van táblázva.
A kilátó mellett padok is vannak, akár egy tíz fős társaság is le tud ülni. A kilátóból ottjártamkor pont szembe sütött a nap, délután már jobb viszonyok vannak fotózni. De azért így is széles panorámában tudtam gyönyörködni:
A Déli-Bakony legmagasabb pontján az 596 méter magas tengerszint feletti magasságú Kab-hegyen és környékén igen változatos geológiai viszonyokkal találkozhatunk. A leglényegesebb térszínformáló kőzetek a bazalt, a fődolomit és a különböző mészkövek, valamint a lösz. A növényföldrajzi beosztás szerint a Déli-Bakony részét képező Kab-hegy és térsége a Bakonyicum flóravidék Veszprimense flórajárásához tartozik. A terület a térség flórájában különleges helyet foglal el: növényvilága átmenet az Északi-Bakony és a Balaton-felvidék növényvilága között. A kilátót körülvevő erdőrengeteg többek között az alábbi élőlényeknek ad élőhelyet: havasi cincér, aranypettyes futrinka, alpesi gőte, sárgahasú unka, lábatlan gyík, héja, fekete harkály, hamvas küllő, csuszka, örvös légykapó, erdei pinty, denevér, cickány. A Kab-hegy természeti környezetéből kiemelkedik még a rádiótorony, illetve a TV torony (238 m magas), amelyek az 1960-as években épültek. (Tájékoztató tábla szövege a kilátónál)
Ezután kedves lejtéssel lefelé indul az aszfaltút. A vadászháznál majd elájultam, hogy a minden belátást elzáró kerítés mögött micsoda luxus épül, az erdészet nem sajnálja a pénzt! Az építkezés miatt a bélyegző a szemközti oldalon, egy romos garázs oldalában van most:
Lefelé útban a lassan éledező természetet is fotózgattam kicsit:
A Kab-hegyi út nevű táblánál csak akkor érdemes letérni az aszfaltútról, ha száraz az idő, a földút ugyanis eső után egy héttel ilyen:
Ha esős időben jársz erre, akkor körbe tudsz kerülni a nem túl forgalmas aszfaltúton maradva. Így mondjuk kihagyod ezt a részt, de legalább száraz marad a lábad. A K jelzés egy idő után majd kitér jobbra, egyenesen a K+ indul:
Itt tehát jobbra. Egy kerítés megkerülése után nem sokkal el is érünk egy letérő kék barlang jelzéshez, itt egy víznyelőhöz ("Tönkölyös víznyelő") lehet rövid, pár tíz méternyi kitérőt tenni. Szerintem nem egy nagy látvány...
Ezután már csak néhány kilométer maradt Úrkútig. Az úttól balra a távvezetéket leszámítva nagyon szép a kilátás a földek felé:
A földúton ottjártamkor nagyobb méretű hangyák tömkelege rohangált, biztos nemsokára lejár náluk is az EU-s pályázatuk elszámolási határideje, vagy már csak pár napjuk maradt az adóbevallásuk elkészítésére:
Átsétáltam a nagyfeszültségű vezeték alatt (hallani is lehet a zúgását!), majd pár lépés, és egy törmelékes, szemetes bekötőúton beértem Úrkútra. Egy kis terecske fogadott, itt le lehet ülni, lehet a faluról olvasgatni. A kútból ottjártamkor nem lehetett vízhez jutni.
Úrkút területe erdőbirtokként, valószínűleg a 14. század óta ismert és névvel jelölt. Lakhellyé válása egy üveghuta létesítésével történt a 18. század vége felé. Gróf Zichy Károly a terület földesura, a birtokán levő fa gazdaságos hasznosítására építette a hutát. Lakói, az üveghuta munkásai főként a megszűnt, vagy megszűnés közelébe került bakonyi hutákból jött, németajkú "öregbányászok" voltak. 1795-ben felszentelték a ma is meglévő római katolikus templomot, felépítése és berendezése az üvegkészítők áldozatos munkájának köszönhető. 1802-ben újabb üveghutát építettek, az alsó falurészen. A két hutában öblös és táblaüveg készült. 1824-ben gazdasági okok miatt megszűnt az üvegkészítés, a hutákat lebontották. 1829-ben iskolát kapott a falu. 1870 táján megépítették a falut Nagyvázsonnyal összekötő korszerű utat. Úrkút további fejlődésében az 1860-as években jelentős szerepe lett a közelben megindult ajkacsingeri szénbányászatnak, ahol egyre több úrkúti vállalt munkát. 1917-ben Úrkúton is nyitottak szénbányát. A rövid életű és jelentéktelen szénbányászat felhívta a figyelmet a mangánércre. A húszas években megteremtették az érc felszíni bányászatát, a harmincas évek elején a mélyművelés is elkezdődött. 1941-ben már 1683 fő élt itt, közülük 1176 vallotta magát német anyanyelvűnek. A község létszáma 1970-ben 2908 fő volt, azóta csökken, jelenleg 2210-en élnek itt. (Részletek a kihelyezett tábla szövegéből, a teljes szöveg a helyszínen elolvasható.)
Feljebb balra rátér a jelzés a fő utcára, ez visz beljebb a faluba. A kéktúráról elnevezett vendéglátóipari egység ablakában van a kihagyhatatlan bélyegző:
Itt már eléggé fáradt voltam, és egy busz is pont pár perc múlva jött, így úgy döntöttem, hogy elmegyek a szállásra Ajkára, és innen folytatom a túrázást másnap.
Ezt a szakaszt 2017. április 8-án jártam be. Ha azóta lényeges változás történt, kérlek, hozzászólásban jelezd. Köszönöm!
