Az új Prónay-kilátó is felkerült a látnivalók közé, de van templom és sztupa is ezen a szakaszon.
Reggel a 8:15-ös vonattal mentem el Vác-Alsóvárosig, onnan pedig a büfé épületének elülső oldalánál levő buszmegállóból volt buszom Alsópetényre. Ott újra elsétáltam a milleniumi emlékmű, a kastély, az 56-os emlékmű, majd a fogadó épülete előtt, és a buszmegálló után el is kezdtem emelkedni a Béke útra jobbra térve. Az utolsó házakat elhagyva, a hegy oldalában emelkedve balra egy-két ponton szépen ki lehet nézni Alsópetény felé:
A Korpa-hegyet megmászva az emelkedő lejtősebbre váltott - itt ki is léptem kicsit.
A Kékesi vadászház kis épületét zárva találtam, de legalább láttam egy szarvasbogarat.
Ahol egy elágazásban balra kellett kitérni, pár lépéssel később megláttam (a sárga kereszt után) egy kék háromszög jelzést. (A 2016-os és korábbi térképek még nem hozzák.) Innen 360 méteres kitérővel elérhető a Prónay-kilátó, amely 2017 óta áll itt.
A Prónay-kilátó. A Romhányi-hegyen, a mára teljesen elpusztult korábbi kilátó helyének közelében, a Kecske-kő 421 m magas csúcsán, egy természetesen megnyíló tisztáson épült fel az Ipoly Erdő Zrt. beruházásában. A minden évszakban és napszakban szabadon látogatható építmény 23 méter magas, a környező tölgyerdő fáinak koronája fölé magasodó kilátóteraszáról zavartalan kilátás élvezhető szinte teljes körpanorámával. Nyugat-északnyugati irányban a Börzsöny, északon a Selmeci-hegység a Szitnya csúccsal és a Polana, kelet felé a Szandavár, illetve a távolban a Karancs, Mátra hegyvonulatai, délről a Gödöllői-dombvidék lankái, majd délnyugati irányban a Naszály és a Pilis-Visegrádi hegység csúcsai is láthatók. A kilátó egyszerűsége mellett is izgalmas képet mutató, négyzetes alaprajzú, szép arányú, áttört fa szerkezetű építmény. Homlokzatai a négy égtáj felé tájoltak, a földszinti bejárat az észak-keleti sarkon nyílik. A torony az Országos Kéktúra útvonalán található. (Idézet a helyszíni információs tábláról, a teljes szöveg a helyszínen elolvasható)
Utána többnyire lejtős, könnyen járható út vitt el a Romhány feletti pihenőhelyig.
A pihenőhely után pár lépéssel balra már fel is bukkant egy búzamező - innen szép kilátás nyílt Romhányra:
Nemsokára, a temetőnél már be is értem Romhány első házaihoz.
Romhány elején, a Batthyány utcában áll egy Bereczki Máté emlékhely a gazban. Máténak nem semmi élete volt!
"Az emlékmű helyén egy kis parasztház állt. Itt született Bagyinszki Máté (...) 1824. szeptember 22-én. (...) 14 évesen végezte el Romhányban az elemi iskolát egy év alatt, majd 1839-ben László Imre plébános ajánlásával került a váci piarista gimnáziumba. A tanulás mellett tanítványokat vállalt és ezek korrepetálásából tartotta fenn magát. A gimnázium elvégzése után Pesten jogot tanult. Itt ismerkedett meg Vasvári Pállal és a márciusi ifjak körében kötött barátságot Jókaival és Petőfivel is. 1848. március 15-én tevékenyen részt vett a pesti forradalmi eseményekben. Ott volt a Nemzeti Múzeumnál és Táncsics Mihály kiszabadításánál is. Március 16-tól Teleki Blanka leánynevelő intézetében tanított és ez idő alatt belépett a nemzetőrségbe. Innen több levelet írt haza Romhányba, melyekben felhívta figyelmét ismerőseinek és barátainak a helyes politikai cselekvésre és a haza iránti kötelességre. (...) 1851-1857-ig barátai és ismerősei rejtegették. Munkával, gyümölcsfák oltogatásával hálálta ezt meg. (...) A bujdosás alatt használt álnevét (Romhányi Máté) az osztrák hatóságok nem engedélyezték, így amnesztiája után újabb névváltoztatásra kényszerült. Ekkor vette fel a Bereczki nevet, amit haláláig viselt. (...) Az 1860-as évek közepétől német, belga és francia tudósoktól levelezés útján gyümölcsfajtákat rendelt és 1871-ig közel 1200 fajt szerzett be ily módon. Közben megírta a Gyümölcsészeti vázlatok című négy kötetes művét, mely az aradi kiadást követően egész Európa példa nélküli kiadványa lett. Itt találkozunk először a jonatán almafajtával, melynek leírását ő teszi meg először. Ez a faj hazánkban több, mint száz évig szinte egyeduralkodó lett gyümölcsöseinkben. (...) Kunágotán nemesíti ki legmaradandóbb gyümölcsét, a máig is nevét viselő Bereczki "bőtermő" birset, amely jelenleg is ilyen néven szerepel gyümölcs katalógusainkban. A szaklapokban 1895-ig minden hónapban jelennek meg írásai. 1895. december 9-én hunyt el Kunágotán. (...)" Részletek a helyi információs tábláról, a teljes szöveg a helyszínen elolvasható)
Az itteni szobor azonban eltörpül a pár perccel később megtalált szoborhoz képest, amely egyszerre idézte fel bennem Tim Burton marslakóit, az amerikai indiánok temetkezési kultúráját és az általános ezmegmiafene érzését.
Továbbsétálva a Lila presszó épületénél kék bélyegző jelzés hívja fel a figyelmet a bélyegzési lehetőségre. Itt inni lehet csak, ha enni is akarsz, akkor a régi híd után jobbra pár lépés csak a Fáradt Vándor (Dió utca 2., honlap: www.faradtvandor.hu). Bélyegző van ott is, az oldalsó teraszon.
Frissítés: A Lila presszó bezárt, a pecsételőhelye átkerült a Györgyvirág-ház virágbolthoz.
Amikor viszont a régi hídtól már nem jobbra, hanem balra fordultam, akkor fel tudtam sétálni a romos állapotú kastélyhoz, és a (zárva talált) templomhoz
"A történelmi nevezetességű Romhány Nógrád megyében, a Cserhát hegység nyugati peremén, a Börzsönytől 18 km-re, keletre található. (...) A települést először a XIII. században említik írott források. (...) Később különböző földesurak osztoztak rajta addig, amíg Kaszin nógrádi bég meg nem vetette itt a lábát. Újkori történelmének legemlékezetesebb eseménye a Rákóczi-szabadságharc utolsó nagy csatája volt, 1710. január 22-én. (...) Romhány délnyugati szélén áll Rákóczi Ferenc fája. A több évszázados (kb. 250 éves), gyönyörűen fejlett törökmogyorófa botanikai érdekesség. (...) Az 1750-es években a Lókos-patakra egy szép, három nyílású barokk kőhidat építetek. 1795-ben Nepomuki Szent János szobrot állítottak a híd mellvédjére. Az 1770 táján épült késő barokk Prónay-kastély tetőszerkezetét új tulajdonosa felújította, vele átellenben található a klasszicista stílusú, önkormányzati tulajdonú Laszkáry-kúria. (...) A Polgármesteri Hivatal előtt áll a megye egyetlen milleniumi emlékoszlopa. (...)" (Részletek a helyszíni információs tábláról, a teljes szöveg a helyszínen elolvasható.)
Ezután visszatértem a kékre. Romhány után sokáig nincs jelzés, de itt lehetetlen eltévedni, ugyanis az aszfaltúton kell haladni. Végig aszfaltúton, és szinte végig a házak között vezet át az út Kétbodonyra. (Ha ott szállnál meg, van egy Bagolyvár apartmanház és egy Bakancsostanya turistaszálló is.) Aztán amikor elértem a zöld tábláig, ott kellett balra, "Magyarnándor 10" irányába letérni, és még vagy fél kilométert felfelé sétálni. A buszmegálló után tér jobbra a jelzés. Ha ebben a központban egyenesen továbbmész, ott lesz a kis büfénél a bélyegző (a Hangi ABC utáni épület). Ha balra, a Jókai utcára térsz ki, akkor a kisállat simogatóba lehet elugrani. (Jókai utca 5., előtte oda kell telefonálni: (20) 9949-152). Én az állatsimogatót kihagytam, egy rövid ábécés kitérő után folytattam az utat. Kétbodony végében egy mezőgazdasági telephely felé hagytam el a házakat. A telephely végénél, a sarkon három felé ágazik el az út:
A legelső balra, a kerítés oldalában a zöldút Z jele. Az egyenesen haladó levisz a Szécsénke és Kétbodony közötti aszfaltútra. Tehát azt, a középső utat kell választani, ami a gerincen felfelé indul. Az első két-háromszáz méteren egy jelzést sem találtam, de feljebb csak előkerültek.
Innen szinte végig, Becskéig ez a tolólappal letolt, szélesebb földút volt a meghatározó.
Az emelkedés után az Öreg-hegy oldalában jól lehetett haladni, így be is gyorsítottam kicsit.
Egy részen elég brutális erdőirtás nyomára bukkantam, később pedig egy vadászleses rét bukkant fel jobbra:
Innen indul ki a régi kisecseti út, de arra persze nem tértem ki. Később még egy vadászles bukkant fel, innen szép kilátás nyílt egy félig elhordott hegy felé:
De engem hamar újra beszippantott az erdei út. Pár perccel később elértem a vasútvonalat is, ezen átkelve jobbra folytatódott az utam. Az ezt követő szakaszokon egy csomó érett búzát fotóztam.
A búza jócskán elvarázsolhatott, mert itt valahogy elvesztettem a jelzést is, így nem Becske déli végében, hanem Becskétől északra, az országúton kötöttem ki. Így onnan sétáltam be Becskére, közben megpillantva a sztúpát is.
Becskén egy kúria épületre találtam, nagyon romos állapotban. Beljebb érve megtaláltam a régi kőhidat is:
Felsétáltam a templomhoz is, de zárva találtam a nagykaput. Ezután az Ady Endre úton át elhagytam Becskét, a szállásom ugyanis Bercelen volt, kb. 5 km-rel arrébb. Sikerült stoppolni, így csak a felét kellett lesétálnom - amúgy errefelé is érdekes a táj...
A szállásom Bercelen a Rózsakert Fogadóban volt. Hátul vannak a szobák, középen egy rendezvényterem, elől pedig az étterem - minden egy helyen.
Ezt a szakaszt 2018. június 30-án jártam be. Kérlek, hogy az azóta történt változásokról értesíts hozzászólásban. Köszönöm!