Buddhista sztúpa, egy felhagyott bánya, és csodás kilátás Szandavár romjairól - van bőven látnivaló ezen a szakaszon is!
Reggel korán felkeltem, hogy a túrázás után maradjon időm a hazautazásra is. A 6:41-es busszal átmentem Bercelről Becskére. Felmentem a sztupához körülnézni - én voltam ott egyedül.
"Becske fontos szerepet tölt be a magyarországi Gyémánt Út buddhizmusban: országos elvonulási központ és a nagy nyári kurzus helyszíne. A központ 1998 óta folyamatosan változott, felődött és épült. Minden évben meditációs kurzusnak, beavatásoknak ad otthont. (...) Az évek során sikerült olyan körülményeket teremteni, amelyek lehetővé teszik akár több ezer fős nyári kurzusok megrendezését is. Ez midig az év legnagyobb és legizgalmasabb hazai eseménye, Láma Ole Nydahl európai programjának egyik fontos állomása. A közel 50 hektáros terület a Gyémánt Út buddhista központok szíve. Az aktivitás elsősorban a hétvégékre jellemző: meditációs programok és munkával töltött hétvégék váltják egymást. Bármilyen eseményről legyen szó, a résztvevők az ország különböző városaiból érkeznek, ezért sok magyar gyakorló sajátjának tekinti ezt a helyet. (...)" (Részletek a helyi információs tábláról, a teljes szöveg a helyszínen elolvasható)
A sztupa felől szép kilátás nyílt a falura. (Praktikus infó: felette van mobil vécé is.) A templom előtti kis utcára visszatérve a kék jelzésen hagytam el Becskét. Az erdőben először emelkedett az út, de később vízszintesebbre váltott - a kék és a zöld zöldút közös szakaszán. Egy idő után egy tisztásra értem ki, ahonnan jobbra a külszíni fejtésű bányászat helyszíne bukkant fel:
Ezután jobbra tért a jelzés, majd eltűnt a gazban. Ne aggódj, menj csak végig azon az úton, a végénél álló házig. Onnan már jobb az út. Feljebb a földútról balra letérve ösvényen vitt tovább a kék jelzés. Ezen hamarosan felértem az egykori kőbánya útjáig. Ott egy balra kitéréssel fel is mentem a lánctalpas nyomait őrző úton, szétnéztem a lezárt bányában. Még egy 2017-es fotóművészeti alkotótábor nyomaira is ráleltem!
Lefelé tartva pedig egy szarvasbogárral találkoztam össze:
A bánya kitérőből visszatérve hamar elértem ahhoz a kereszteződéshez, ahonnan a zöld jelzés Bér felé visz - itt egy beton oszlop invitált a kőtár felé. De nem tértem ki Bér felé, maradtam a kéken, azaz balra térve emelkedtem tovább a vár felé. Fentebb egy rém gazos kereszteződésben kell figyelni. Itt kell a kék L jelzésre jobbra kitérni - a fa oszlopot már elnyelte a növényzet, de pár lépés után már látszanak a jelzések. Ez visz fel Szandavár romjaihoz. A kék pedig balra kanyarodva halad tovább.
A kék L jelzésen pár perc után fel is bukkant a vár - a tiszta időben remek volt a kilátás!
A kék L-ről visszatérve a kékre, egészen fiatal erdőben folytatódott az út. Egy ponton kell figyelni nagyon, ahol több jelzés is jobbra mutat, ott kell a csalánba, gazba letérni. Szerencsére csak fél perc volt, és meg is érkeztem a Mária-forráshoz. Itt egy csodaszép zöld hullámpala tető alatt, művirágok gyűrűjében áll a kis fülkében Szűz Mária szobra, mellette egy szentképpel és egy kereszttel. Pár lépéssel lejjebb pedig palackot lehet tölteni:
Pár lépéssel lejjebb egy tisztásra értem ki, ahol éppen birkák legeltek. A rét aljában le is értem Szandaváraljára, ahol a pár tucat házas falucska főterén a bélyegzőre is rátaláltam.
A faluban vasárnap semmilyen vendéglátóhely nincs, így mentem is tovább. A jelzés egy kerítés mentén emelkedett, míg fent el nem értem a Vodafone átjátszóállomás-tornyáig
A torony után nem sokkal földek mellé értem ki. Szandától északra egy ideig még volt jelzés, de aztán a búzatáblák között valahol elvesztettem az utat. Így az aszfaltútra letévedve korrigáltam, és tértem be Terénybe. A falu végében egy Szent Györgyi Albert emlékmű fogadott. (Apja, Szentgyörgyi Miklós 800 hektáros nógrádi földbirtokos, majd jószágkormányzó volt a Terényhez tartozó Kiskérpusztán.)
Beljebb, a faluban szépen helyreállított parasztházak tucatjával találkoztam - egyikükben tájházat is berendeztek. (előzetes bejelentkezésre nyitva: (30) 292-3472, Szabó Mihályné).
"A Tarján törzsről elnevezett Terény települést legkorábban egy 1274. évi oklevél említi. Az 1683. évi összeírás a falu nevét említi ugyan, de lakott portát nem talált. Balassa Imre, a divényi uradalom tulajdonosa, részt vett a Wesselényi-összeesküvésben, ezért I. Lipót a birtokát elkobozta és gróf Zichy Istvánnak ajándékozta. A földbirtokosok szerint megosztott községi beltelkekre saját jobbágyaikat és zselléreiket telepítették. A Balassákéra katolikus, a Zichyek részére evangélikusok költöztek. A felekezeti megoszlás napjainkban fele-fele arányú. A katolikus templom műemlék, középkori eredetű." (A fa tábla szövege a faluban)
Az Arany János út 70. alatt a Csipkemúzeumot találjuk, felette az Edvi Illés kávézóval - ide be is ültem egy kávéra, el is beszélgettem az itteni csapattal. Már szálláshely is működik itt (tel: (20) 519-0927, e-mail: ardaivendeghaz@gmail.com).
A csipkemúzeum után az utca végében a Szent András templomhoz is benéztem, de sajnos a belső terét nem tudtam lefotózni, csak kívülről lőttem egy képet róla:
A falu nevezetessége még a lelkesedésből, szorgalomból összeállt Orsós Magnó Múzeum. Mivel nem vették fel a telefont, ezt is a bepótolnivalók bakancslistájára voltam kénytelen felírni. (Terény, Kossuth utca 10., www.magnomuzeum.hu, tel: (20) 919-9802)
Így már elég sokat elidőztem, folytattam is az utam. A meglepően nagy területű temetőnél hagytam el Terényt, ismét emelkedve az elején. Itt is volt pár kanyar, de ez jól jelzett szakasz volt. A távvezeték alatt átsétálás után szép kilátás nyílt:
Az erdőből kiérve egy hosszan elnyúló rét oldalában ereszkedtem le. Ha innen jobbra nézel, a távolban felbukkan a Herencsény felett felállított "Palócok vigyázó nagykeresztje":
Lejjebb egy rövid szakaszra be kellett még térni a fák közé, de pár perc után el is értem Cserhátsurány tábláját. Itt a nézelődés már elmaradt, mert fél órával a busz indulása előtt értem oda. Így már csak arra maradt időm, hogy besétáljak a falu központjába. (Vigyázz, a jelzés kitér az Alkotmány utcába!) Itt bélyegeztem a Flamingóban (itt van szálláshely is), majd átsétáljak a túloldali buszmegállóba. Innen Balassagyarmatra vitt be az első busz, majd onnan egy másik Budapest, Újpest-Városkapuig. Így értem vissza erről a szép hétvégéről.
Galéria a napról - kattints a képre:
Ezt a szakaszt 2018. július 1-én jártam be. Kérlek, hogy az azóta történt változásokról értesíts hozzászólásban. Köszönöm!
