Úrkúttól Városlődig

2017. május 19. - fovarosi.blog.hu

Ez egy rövidebb szakasz lett, de egyáltalán nem bántam meg, mert mindkét település bőven kínált látnivalót. Rövid séta őskarszttól erdőn-mezőn át Sobri Jóskáig és még tovább!

Úrkúton a falu közepén tett le az Ajka felől érkező busz. A kéktúrás kocsma ablakában pecsételtem, aztán elindultam a táblák útmutatása szerint a legszebb látványossághoz, a Csárda-hegyi őskarszthoz.

A Csárdahegyi őskarszt Úrkút belterületének keleti szélén található. Területe 2,2 hektár. A földtani természetvédelmi területet, melyhez hasonló kőtájat Európában nem találhatunk 1953-ban nyilvánították védetté. Megtalálásában a mangánérc bányászatnak nagy jelentősége volt. A XIX. században a Csárdahegyi erdőkben gyűjtött fekete köveket a tapolcai cserépkályhások csempék festésére használták. Kutatások és feltáró fúrások 1917-ben az akkori Zichy birtokon kezdődtek, majd 1920-ban megkezdődtek a kitermelések is. A Csárdahegy külszíni fejtésre alkalmas mangánkészletét kibányászták és a védett terület kivételével rekultiválták. A kézi fejtésnek köszönhető, hogy az eredeti karszt formációk megmaradtak. A vörös, sárga, zöldesszürke karsztkövekben krinoidák, gastropodák, szivacstűk kőházai találhatók. Különös helyi nevezetesség az itt található "Rhynchonella urkutica" a jurában élt karlábú mészváza, amely szintjelző ősmaradvány. Több, mint 100 millió évvel ezelőtt ezen a helyen trópusi klíma uralkodott. Éppoly karsztos felszínt lehetett látni, mint Kubában, Dél-Kínában. Ezidőtájt a jura korszakban a Bakony területén tenger hullámzott, amely a felső jurában elsekélyesedett. Üledékei a mészkő, agyagos és tűköves mészkő, mészmárga. A tengermelléki kúpkarszt 20-25 m mélységű karsztos tömbjeikre települt az oxidos és karbonátos mangánérc az úrkúti Csárda-hegyen. (Részlet az erdei tanösvény táblájáról, sokkal több infó a helyszínen elérhető.)

Ezután a kék egy másik ágon elhagyja a területet, és néhány ház után Úrkutat is. Két kerítés közé értem, ezután már lazábban fásított terület jött. A fák között piros-fehér-fekete tollazatú harkályokat láttam, de lefotózni nem tudtam őket. Szerencsére az éledező természet így is sok lehetőséget kínált a fotózásra:

Egy rétnél van egy jobb, majd bal kanyar, ezután - az ingoványosabb részt elhagyva - meredekebb lejtésű szakasz jött fiatal fák között. Egy ívesen kanyarodó, töltésre emelt földút keresztezése után már enyhül a meredekség. Egyszer csak egy őz maradványai kerültek elém - akármi is ette meg, a körömpörköltöt nem ismeri. Ezután enyhébb lejtéssel, egészen fiatal erdőben folytatódott az utam, míg leértem egy tisztáshoz. A végében egy öreg fa tövében le is lehet ülni egy padra. Pár lépés kitérő csak a Vörös-szikla, ami amúgy nem egy nagy szám:

Ezután egy viszonylag eseménytelen, hosszabb szakasz jött: néhány kilométert egy kavicsszórt erdészeti úton kell végiggyalogolni. Aztán egyszer csak házak közé értem, és pár száz méterrel később két vezeték futott át a fejem fölött. Az utolsó pillanatban vettem csak észre a dróton végigsuhanó fiatalokat - ez már a Sobri Jóska élménypark drótkötélpályája volt:

Az élményparkba be is néztem (900 forint volt a belépő, térkép nagyban itt, honlapjuk itt). Bent van egy csomó ingyenes, meg egy csomó fizetős játék lehetőség, tinédzser gyerekek és felnőttek is szórakozhatnak itt. Van a bejáratnál egy kis önkiszolgáló étterem is, a tó közepén levő szigeten nyáron pizzéria működik. Van állatsimogató, bobpálya, fák közötti mászópályák, faházak, kicsiknek kisvonat - több tucat kisebb játék.

Az élménypark után a jelzés átmegy a vasúti pálya alatt, majd a túloldalon jobbra visszakanyarodik. Pár perc múlva elértem Városlőd-Kislőd vasútállomást a rakodóval. A vasútállomás még működik, de a rakodó terület a sínek hátsó oldalán már csak egy urbex kalandra hívott a romok közé:

Ezután néhány kilométer séta volt az út mentén Városlőd. Odaérve maradt még időm egy részleges nézelődésre is.

A Bakony szívében, az erdő övezte Torna-patak völgyében helyezkedik el a jelenleg mintegy 1500 lakosú, szép természeti környezetű és tiszta levegőjű község. A település kulturális élete igen élénk: német nemzetiségi néptánccsoport, négyszólamú vegyeskar működik, minden évben megrendezik a "sváb bált". A falu történetét, hagyományait a Német Nemzetiségi Tájház mutatja be. Látnivalói közül kiemelkedő a község kálváriája, templomai és a városlődi keramikagyár bemutatóterme. A község fekvése, természeti adottságai lehetővé teszik a pihenésre vágyók kikapcsolódását.

A község neve 1240-ben jelenik meg először oklevélen, ekkor a lakosságnak a Veszprémben épült Szent Katalin-apácakolostor számára kellett adót fizetnie. 1340 körül épült az a karthauzi kolostor, amelyben a híres Érdy-kódexet készítette a karthazuzi névtelenként emlegetett kódexíró. A kolostort 1554-ben lerombolták, nehogy török erősség váljon belőle; így a falu csaknem teljesen elpusztult a hódoltság éveiben. A vidék többi településéhez hasonlóan Városlőd is a XVIII. század elején épült újra. Először bajorok telepedtek le a nyugati, pillének nevezett részen, majd az északi területet frankok népesítették be. A bajorok üveghutát létesítettek itt, és annak megszűnése után, 1762-ben épült össze a két település. 1830 körül Stingl Vince és Károly kőedényüzemet alapított Városlődön, amelynek termékei hamar népszerűek lettek a környéken. A második világháborúban a falut kétszer is bombázták, a házak jó része megsérült. A 20. század második felében a település újra fejlődésnek indult.