Jó hosszú, de élményekben gazdag szakasz fantasztikus barlangokkal, kegyetlen kaptatóval és szép kilátópontokkal - ez volt az út Pusztamaróttól Dorogig.
A bajnai szállásról a vendéglátóink visszavittek minket a K jelzésig, a parkolóig. (Ami inkább egy forduló, mint parkoló, nem egy nagy hely.) A parkolóból még az úton kell egy keveset emelkedve továbbmenni. Jobbra letérés után nem szabad lelkesen felvágni a földúton, mert már pár lépés után kitér a jelzés balra egy kis ösvényre. Ezen felfelé emelkedve idővel szép kilátás nyílt a Kecskekői-kőbánya felé:
Igaz, a facsemeték további növekedésével ez a kilátás hamarosan el fog tűnni. A következő aszfaltútra kiérve hamarosan beértünk egy rém csicsás, mű-kovácsoltvas rózsás kerítéshez. Ezzel szemben, az út túloldalán kell betérni a szaléziakhoz, ahol a rendház mögött/felett fagyizó, wc és bélyegző várt minket - szóval ide mindenképpen térj be. Ja, be is fogsz, a kék jelzés is itt halad át.
"Péliföldszentkereszt országosan ismert búcsújáróhely, a 633 méter magas Gerecse nyúlványa és a 374 m magas Öregkő hegy lábánál fekszik. (...) Először Pél ("Pély") néven 1265-ben és 1291-ben említik az okiratok. 1338 óta a terület az esztergomi érsekség pusztája. Középkori templomának romjai 1700 elején még álltak a mai templom helyén. Később, 1763-70 között nazarénusok működtek itt, akiknek Barkóczy Ferenc hercegprímás kolostort építtet. Utánuk a pálos rend letelepedését kísérelték meg a prímások először 1866-67, majd 1903-1906 között. 1913 novemberétől a kegyhelyet Don Bosco Szalézi Társasága veszi át. (...) A kolostortól északra 1932 körül manzárdos főiskolát építettek (Don Bosco Ház), és 1943-ban elkészült az egyemeletes, tágas zarándokház is a kolostortól nyugatra (Ifjúsági Ház). 1950-ben a szalézi rendet is feloszlatták, az épületeket államosították. Vájárképző iskola és internátus működött itt 1950-1981 között, majd az emeletes zarándokház fogház lett. A manzárdos teológiaépületet a helyi TSZ vadászházként használta. 1992-ben a szalézi rend visszakapta az elkobzott rendházat és a hozzá tartozó létesítményeket." (Részletek a helyi információs tábláról)
Szalézi rendház, kegytemplom, zarándokhely, lelkigyakorlatos ház, ifjúsági ház, ifjúsági központ Péliföldszentkereszten. Tel: (33) 506-340, honlap: www.szentkereszt.try.hu, e-mail: szali.peli@invitel.hu
Az újabb térképek már jelölik a kis mesterséges tavat is. A tó felett indul egy kőszórt út lefelé, ezen kell továbbindulni. A tó felé kitérhetünk, én csak egy fotó erejéig sétáltam el a kerítéséig. Feljebb a "Lourdes-i barlanggal" szemben van egy kis forrás, itt meg lehet tölteni a palackokat friss vízzel.
Utána először egy hosszú kerítés mentén, majd fák között emelkedett az út, míg egy helyen balra jókora sziklafal tűnt fel:
De sokkal izgalmasabb rész később jött. Ahol elértük a pihenőhelyet, ott indul hegynek fel egy kék barlang jelzés. Itt beton lépcsőfokokon lehet felmenni, az elágazásnál először jobbra tértünk ki. Itt egy táblán az 1. számú zsombolyról olvashattunk (ennek bejárata pár lépéssel feljebb el van rácsozva), felette egy padról szép kilátás nyílt Esztergom felé:
Ez az első barlang, ami le van rácsozva, csak képzett barlangásszal, felszereléssel látogatható. Ha viszont az elágazás másik ágán megyünk fel, hamarosan felérünk egy barlangi üreghez. Óvatosan nézz körül, mert egy nagy, mély gödör van ebben a barlangban. A barlang előtt van még tovább is egy ösvény balra fel, ezen menj még egy pár lépést feljebb, itt is van egy barlang. Bent az állatkertekre emlékeztető szag és a fekete kakihalmok jelzik, hogy a magas kürtőkben denevérek tanyáznak.
A barlangok alatti pihenőtől lefele megy az út, itt jobban kiléptünk, hogy haladjunk. Egy ponton jobbra szántóföld nyílik, ide kilépve visszanézhetünk a sziklafal felé.
Tovább haladtunk. Először egy újabb szántóföldhöz értünk ki, majd egy kereszt előtt haladtunk el. Innen kövesút ereszkedett le a faluba.
Mogyorósbánya egész gazdag kis falu. Ha az első és második világháborús emlékművek felől (Hősök tere) a zöld jelzésen kitérsz, az Alkotmány utcában hamar rálelsz a Kakukk nevű vendéglátóipari egység ajtaja előtt a bélyegzőre. (Falutérképhez katt ide.) Az épület mellett van egy rém giccses forrásház is, feltétlenül nézd meg, nagyon vicces! A helyet Hidegecske-forrásnak hívják.
Mi nem itt ettünk, hanem a Hősök terénél található Club Leonardo étteremben:
Nagyon jó volt a kaja, közben jót dumáltunk, úgyhogy jó választás volt.
Az étterem előtti kis közön betérve vitt tovább az utunk. Emelkedővel indul, felmászva a Kő-hegy oldalába. Ott, ahol a K+ jelzés becsatlakozik jobbról, van egy kis kő tábla, amit a TIT helyezett ki. Pontosabban az ahhoz tartozó Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Tagszervezet. Itt térj ki (a kékről balra), egy kis ösvénynél egy jó kis sziklára lehet kimászni pár lépés után. Ne aggódj, ha a fák között nem olyan jó a kilátás, mert a túloldalon, amikor elkezd ereszkedni, nagyon szép kilátás nyílik a füves-bokros részről.
(Ha elnézel a távolba, jobbra-előre látszik a Nagy-Gete, ezt is meg fogod még mászni!) Ezután levitt az út a hegyről, és hamarosan lent is voltunk a tokodi pincesoron. Egy Y alakú kereszteződésben van egy kerekes kút, ez után 10 méterrel van a bélyegző. (Van bélyegző Tokod közepén is - régen a kettőből az egyik volt elvárt, a 2017-ben megjelent színes füzet már mindkettőt kötelezőnek írja elő.)
2019-ben a tokodi pincesornál megváltozott az útvonal, így:
Utána szép ösvény vitt tovább a domboldalban a Hegyes-kő irányába:
A Hegyes-kő csúcsát hátulról kell megkerülni, majd levezet az út Tokodra.
A templom előtti térre helyeztek ki egy kéktúrás táblát, de még tovább kell sétálni a bélyegzőhöz az Aladár kocsmáig.
Frissítés: 2020-ban a bélyegzőt áthelyezték: "Az Aladár kocsma bejárati ajtaja helyett az út túloldalán található ivókút melletti OKK információs táblán keressétek a Szentháromság szobrot ábrázoló gumilenyomatot." (forrás)
Bélyegzés után nem időztünk el a faluban, mentünk is tovább. Bevállaltuk ugyanis, hogy ha már idáig viszonylag időben eljutottunk, akkor megcsináljuk a fennmaradó kb. 9 kilométert is Dorogig. Hát, kihívás volt benne, az biztos.
Először egy kisebb emelkedővel indul a káromkodás magadban, hogy miért nem moziba mentél inkább, és miért nem a Hufnágel Pistihez mentél. De az még csak az Öreg-kő, utána még jön a sokkal durvább emelkedő, fel a Nagy-Gete csúcsára, de hót direktben. A kép nem is adja vissza, de kemény kaptató, na.
Az Öreg-kő 308 méteres csúcs, a Nagy-Gete 456 méter. A kettő között tehát úgy 150 méter van. Ha egy tízemeletes panelt szintenként 3 méterrel számolunk, akkor ez 5 darab tízemeletes panelt ad ki emelkedésnek. Szóval legyél büszke magadra, amikor felérve meglátod azt a bazi nagy keresztet, amit dupla vonallal rajzoltak meg. És pihenj le, igyál, dőlj el a fűben, élvezd, hogy még élsz :-) Fentről még kicsit párásabb időben is szép kilátás nyílik:
A kereszt háta mögött indul lefelé az út. Lejjebb egy másik, kisebb kereszt a Gete-hegyet jelzi. Jelez a térkép egy bunkert is a hegytetőn, de mi annak nem láttuk nyomát. Így aztán szépen leereszkedtünk. Innen már szinte végig ereszkedett az út, úgyhogy megint csak ki lehetett jobban lépni. Dorog első épületeit elérve elámultam, egy vasbeton kerítésen még mindig láthatóak a szocializmus szlogenjei: a párttal, a néppel egy az utunk, éljen május 1., meg ilyenek. Talán bokrok takarták el korábban, és így maradt fenn? Dorogba beérve, a vasúti sínek után a főúton maradva le lehet menni rögtön a buszmegállóhoz, ha innen már nagyon sietős haza. Vagy maradsz a kis utcákon át vezető kék jelzésen, és akkor egy körforgalomhoz érsz le. Ott egyenesen átvágva kell tovább menni. Balra a "DOROGI ALTÁRÓ" bejárata látható, visszanézve pedig a hegyen a kálváriadomb látszik, a tetején egy kilátóval. Ezekkel együtt is nekem Dorog egy lepusztult bányász- / ipari városnak tűnt, nem olyannak, ahol szívesen időznék még egy napot. A szállásom a Mátyás király utcában egy panzióban volt, másnap reggel még letudtam a városon belüli kéktúra szakaszt, aztán a vasútállomásra kisétálva a következő vonattal mentem is vissza Budapestre. Marha fáradtan, vörösre égett tarkóval, de élményekkel tele!
