Gyönyörű őszi erdőben, az ország egyik legöregebb fájának érintésével sétáltam el Makkoshotykától a Nagy-Nyugodóig.
Az ünnepnapot kihasználva bepótoltam azt az egy szakaszt, amit végigjártam már egyszer, de akkor csúnyán elmosta az eső. Már előző este leutaztam Sárospatakra, ahol a Retel vitéz panzióban szálltam meg. Egyszerű, de jó szálláshely, egy köpésre a Vizikaputól és a római katolikus templomtól.
Reggel a 8 órás busszal mentem át Makkoshotykára. A buszmegállótól pár háznyit visszasétálva van egy kis bolt, ott is lehet bélyegezni. Innen a templom felé kell enyhe emelkedővel indulni, majd a kastélykertbe betérni. Kicsit elszörnyülködtem azon, hogy hogy lehet ilyen egyszerű vakolással, műanyag ablakokkal felújítani egy kastélyt.
Az udvarban feljebb, a kertkapunál van egy kéktúrás tábla, ezen is van bélyegző. Ezután egy kis kápolna mellett visz tovább az ösvény, egy jókora fa tövében. Ez a Meczner család sírboltja.
Ezután egy hol legelőkön, hol fák között vezető, szép tekergés következett a dombok oldalában, enyhe lejtéssel, lassan feloszló köddel.
Egy idő után egy kis fahídhoz értem, alatta hol folyik a kis érben víz, hol nem.
Ezután már inkább erdő jött, gyakorlatilag végig, a Nagy-Nyugodóig erdőben vezet az út. Sok látnivaló itt nincsen - nincsenek hatalmas sziklaszirtek, vízesések vagy várak -, de cserébe szép erdőben, brutális emelkedők nélkül sétálhatsz az erdőben egy jót.
Az egyik völgy mélyében, egy nyáron kiszáradó patak mellett az egyik fa már rágicsálja a régi, rozsdás fémtáblát. (A kék kör jelzésre nem érdemes kitérni, nincs ott semmi különleges.)
Ezután már hamar elértem a Cirkálótanya épületéhez. Kisse már düledező az úthoz közelebbi épület, de a cicaállomány is rendben van, a tehenek is legelésznek és az öreg kutya is szívesen kunyerál tőled egy falat husit, cserébe farokcsóválást és jobb első mancsos pacsit tud felkínálni. Na és bélyegezni is kell itt, a bélyegzőt az épület sarkán találod.
Innen még mindig főleg lejtett az út. Széles földúton haladtam a szép őszi erdőben.
Jóval arrébb egy elkerített részbe kell bejutni egy kis falétrán át, majd feljebb egy másikon át elhagyni a területet. Itt csak jó hosszan meni kell előre a fák között. Egy ereszkedés után értem el a Pusztadélő nevű helyre - ezt könnyen felismered, két okból. Egyrészt itt keresztezi a piros jelzés a kéket, másrészt az egyik fára fel van festve, hogy "Pusztadélő".
Innen csak pár lépéssel mentem tovább, és elértem egy nagyon öreg fához. A tövében bomladozó koszorúk jelzik, hogy ez a Rákóczi-fa. Az öreg tölgy valóban élhetett már Rákóczi idejében is.
Ezután jobban kell figyelni a jelzésekre, mert helyenként nem túl jól jelzetten térnek le az addig járt útról. Itt balra kell térni:
Itt pedig jobbra kell kitérni:
Az út tekergősebbre váltott, és több helyen is árkokon, gödrökön kellett átkelni. A Repka-tanya táblája felett leltem rá az első kéktúrás táblára, a Bencsi-gödör-oldal címűre. Az Orosztanya nevű hely már jelezte, hogy itt még erdőben, de már a szőlőskertek felett jártam. Először egy romos házikót értem el:
A tanya után megint csak van egy jobbra kitérés, ahol kicsit figyelni kell (ne indulj hegynek fel). Innen keskeny ösvény vitt tovább, míg egy újabb mély gödör után egyszer csak kibukkantam a Bányi-nyeregnél az aszfaltútra. Egy pár lépés után a telkek közé kellett bemenni, és néhány épület után újra erdő jött.
Ez az utolsó szakasz először enyhébben, majd erősebben emelkedett fel a Nagy-Nyugodóig. Ez tulajdonképpen csak néhány ösvény kereszteződése, de van itt két információs tábla is, az egyiken a kéktúrás bélyegzőt is megtalálhatod.
A sátoraljaújhelyi Kecske-hát és Sátor-hegy (más néven Koporsó-hegy) közötti hegynyereg, amelyben turistautak kereszteződnek. Egykor itt kelt át a városba haladó Országos Kéktúra útvonal. Pár éve elvezették innen a jelzést. A nyeregből lefelé, keletnek tartó mélyút a város irányába, az alatta levő útelágazás szerint balra a Zsólyomka-völgybe, szemben egy kis ösvényen a Gejzírkő felé, jobbra pedig a Májuskút-völgye, a Várhegy felé lehet menni. A Nagy-Nyugodó szintjében a piros jelzés északi irányban a Kecske-hát cserfái között elhaladva visszavezet a Vörös-nyereghez. Ugyaninnen délre indulva átérhetünk a Kis-Nyugodóhoz, majd innen már a Sátor-hegy oldalában, tölgyes erdők szélén délnyugatról kerülve juthatunk a Fekete-hegy nyergén át a délies kitettségű oldalakra, amelyek az eddigieknél szárazabb, melegebb klímájúak. A felhagyott szőlőkertek helyén árvalányhajas sztyepplejtők jöttek létre, melegkedvelő tölgyesek foltjai is kialakultak. A rétek rendkívül virággazdagok, rovarokban is bővelkednek. Hegyi kökörcsin és leánykökörcsin, nagy pacsirtafű, selymes boglárka színesíti itt a védett növényfajok közül a tájat, a rovarok közül a nagy szarvasbogár, pompás virágbogár zúgása is gyakran hallható. Errefelé gyakori a zöld gyík. (...) (Részlet a helyszíni információs tábláról)
Innen a kék kereszt jelzésen mentem le meredek lejtéssel Sátoraljaújhelyre, közben érintve a Kovács villa szecessziós épületét is.
A Bodrogköz és a Hegyalja találkozásánál fekvő város a Tokaj-hegyaljai borvidék jelentős települése. A számos kulturális élménnyel kecsegtető Sátoraljaújhelyen érdemes felkeresni a hangulatos belvárost, a 18. században épült, barokk stílusú Walbott-kastélyt és a klasszicista-eklektikus városházát. (...) A Magas-hegyen található hazánk leghosszabb libegője. Aktív kikapcsolódást nyújt a Zempléni Kalandpark. (Részlet a helyszíni információs tábláról)
Érdemes egy napot erre a városra is rászánni, a Magas-hegyen többféle drótkötélpálya, bobpálya, mászófal és jégpálya is kipróbálható. A hegy tetején kilátóból nézhetünk körbe, a városban egy börtönmúzeum is működik, és Széphalom és Sárospatak is ott van a közelben.
Sátoraljaújhelyről vonattal mentem vissza Sárospatakig. Ott autóba ültem, de a 37-es úton tartottam még egy pihenőt a Sárga Borháznál - itt egészen príma étterem működik, de borokat palackozva is lehet vásárolni. Ezután tértem vissza Budapestre.
Ezt a szakaszt 2019. október 23-án jártam be. Kérlek, hogy az azóta történt módosításokról értesíts hozzászólásban. Köszönöm!
